Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) szeptember-december • 126-226. szám

1920-11-10 / 184. szám

Békéscsaba,1920. november 12. Péntek /. évfolyam 186. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér IS. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér ipponyi Hlberf a nemzetgyűlésen legutóbb tartott beszédében foglalkozott azzal a kér­déssel is, hogy eddig miért nem lé­pett be a keresztény pártokba. Azt kivánja, hogy minél kevesebb játék folyjon az antiszemita és demagóg jelszavakkal és minél több fegyel­mezettség, jogrendszeretet és szociál­politikai haladás legyen. Sajnos azon­ban — úgymond — eddig az előb­biekből sok, az utóbbiakból pedig kevés mutatkozik. Abban a pillanat­ban, amikor az arány mefordul, be­lép a keresztény pártba. Sokkal nagyobb tisztelettel övezzük Apponyi Albert személyét, semhogy az ő nézetét és álláspontját bírál­gatni akarnánk. Tudjuk, hogy mi nem vagyunk erre hivatottak. Ha mégis megjegyzést füzünk szavaihoz, ezt csak azért tesszük, mert ugy érezzük, hogy az egész ország érdekében való volna, ha az ő tiszteletreméltó, itthon és külföldön egyaránt nagyrabecsült egyéniségét ott látnánk a keresztény-párt ve­zetőinek sorában. Ugy érezzük, — és ebben velünk van az egész keresztény magyarság — ha ő és a hozzá hasonló politikai nagysá­gok irányítanák a keresztény poli­tikát, akkor sokkal közelebb jut­nánk eszméink megvalósításához. Hiszen ha tényleg kelleténél több a jelszó, a szópuffogtatás a ke­reszténység táborában, ha a fegyel­mezetlenségnek itt-ott mutatkoznak jelei, ennek alighanem az az oka, hogy a kipróbált vezérek, a régi, higgadt keresztény politikusok tá­vol tartják magukat e párttól. Igy kerül — bár jóhiszemű — de nem eléggé tapasztalt, még uj emberek kezébe a vezetés, akikből bizony hiányzik a kellő erély, a gyakorlat, akiknek még nincs meg a kellő egyéni sulyuk ahoz, hogy a kívá­natos erős, öntudatos egységet megszilárdítsák. Minden komoly ember, aki be­csületesen küzd a keresztény nem­zeti eszmékért, ellensége a folyto­nos kiabálásnak, az antiszemita és demagóg jelszavak üres puffogta­tásának, viszont minden igaz ke­resztény magyar jogtisztelő, rend­szerető óhajtja, a munkát, a szo­ciálpolitikai haladást, mindennél jobban vágyik a rendezett békes­séges, termékeny viszonyok után. Mi sem természetesebb, hogy ezt a keresztény tömeget könnyű volna komoly, épitö irányba terelni. Rz is bizonyos, hogy a keresztény magyarság el fog oda jutni, hogy intézményesen s ne jelszavakkai gyakorolja a tiszta keresztény esz­méket, hiszen ez a célja. De ha magára hagyják a legjobb indulatu tömeget, vagy ha egyenesen tehe­tetlen vezérekre bízzák, akkor bi­zony történnek kilengések, botlá­sok, sót hibák is. Ezért óhajtanánk, ha kipróbált, erőskezű, nagy tehetségű politiku­sok állnának a keresztény pártok élére. Ha Apponyi Albert odaállna, akkor kétségkívül hatalmas lépés­sel jutnánk közelebb kitűzött cé­lunkhoz.'Akkor bizonyosan keve­sebb lenne a jelszó, iöbb a termelő, komoly munka. Ha a minden maguar őszinte tisz­teletétől övezett Apponyi belépne a keresztény pártba, hamarabb itt volna az a pillanat, amikor az „az arány megfordul « V. K. Amerika a német kártérítési összeg csökkentését követeli Legfelsőbb diplomáciai körökből szerzett információkra hivatkozni a „Central News" azt irja, hogy az Egyesült-Államok nem csak a háború alatt elkobzott német állami tulajdonokat fogják vissza adni, hanem követelni fogják azt is, hogy a többi entente-államok is csökkentsék kártérítési igényüket. Ez a követelés elsősorban a franciákra vonatkozik, akik ismételten közölték az angol kormánynyal, hogy a békeszerződésben biztosított jogaik egyikéről sem hajlandók még részben sem lemondani. 9 nemzetgyűlés ülése Budapest, nov. 9. Rakovszky István elnök d. e. fél 11 órakor nyitja meg az ülést. Na­pirenden van a földbirtokreformja­vaslat. Nagy Pál szerint a javaslat el­késett, mert már évekkel ezelőtt meg kellett volna valósítani. Ma sem keresztényi, mert a földmeg­osztás nem igazságos. Nem he­lyesli a családi birtokokat. Szabó János a javaslatot arany hidhoz hasonlítja, melyen keresz­tül az ur és szegényember egymás­nak kezetnyujtanak. Giesswein Sándor a következő szónok, ki örömét fejezi ki afölött, hogy végre egy olyan javaslat ke­rült tárgyalás alá, mely nagy szo­ciális haladást jelent. Mint Csizma­dia is hangoztatta, ez az igazi szo­cializmus, de ez messze van Marx­tól. Teljes harmóniát kiván a tár­sadalmi osztályok között. A javas­latot elfogadja. Pallavicini György őrgróf őszinte szivvel örvend a javaslatnak. Nem akar felette kritikát mon­dani, bár meggyőződése, hogy nem jelenti az ideális birtokmegoszlást. Hangoztatja, hogy már régebben erre az útra kellett volna térni. Griegerrel polemizálva kijelenti, hogy ő adatok nélkül támadja és alapta­lanul kasztnak nevezi az arisztok­ráciát, holott ma Magyarországon az arisztokraták száma igen kicsiny s azok között sincsen egyetértés. Grieger szalonokról beszél, hol meg­vetően emlegetik a parasztot s hangoztatja, hogy az arisztokrata képviselőknek nem volna szabad felvenniük fizetésüket. Csak mellé­kesen jegyzi meg, hogy ő nem veszi fel a fizetését. Grieger, mikor ilye­neket mond, az elmúlt forradalmak hangját juttatja szóló eszébe. Cserty József a javaslatot, bár aggályai vannak, elfogadja. A hit­bizomány eltörlésének hive. Berky Gyula örömmel állapítja meg: az egész Ház egyetért abban, hogy ennjb a javaslatnak törvénnyé kell válnflj&Ez a harmónia azonban odakint nincs meg. Bevallja, hogy ezt a javaslatot csak kezdetnek te­kinti, mert ha a magántulajdon szentség, akkor abból juttatni kell mindenkinek. Az országos birtok­rendező törvényszéket csak bizonyos feltételekkel fogadja el. Az ülés lapunk zártakor még folyik. Royalista tüntetés Görögorsiágban Athén, nov. 9. Athénben és Gö­rögország több nagy városában ha­talmas royalista tüntetések voltak. Az athéni tüntetéseken mintegy 60 ezer ember vett részt. A törökök nem rati­fikálnak Pdris, nov. 9. A török kormány arról értesítette a szövetséges ha­talmakat, hogy a mostani időket nem tartja alkalmasnak a békeszer­ződés ratifikálására. Nyomozás a vasárnap! események ügyében Budapest, nov. 9. A budapesti hatóságok teljes erélylyel láttak a nyomozáshoz annak a kiderítésére, hogy kik voltak a kezdeményezői és a vezetői a vasárnapi esemé­nyeknek. Amint ismeretes, a de­tektívek az illetéktelen lakásrekvi­rálókat tettenérték. A lipótvárosi kaszinó lefoglalt helyiségeit különben ma már telje­sen kiürítették a vaggonlakók, mint­hogy a kaszinó vezetősége 3 csa­ládot még tegnap este, egyet pe­dig ma reggel megfelelő lakásokba szállásolt el. Magyarok Amerikában Most, hogy a keresztény nemzeti megújhodás idejét éljük, mindunta­lan azt halljuk, hogy ennek legna­gyobb akadálya gazdasági téren a magyar faj üzleti érzékének hiánya és idegenkedése a kereskedelmi és ipari pályáktól. Ezt a valóság iga­zolni is látszik, mert vajmi ritkán tapasztaljuk, hogy jobb családok ivadékai, műveltebb, tehetségesebb ifjak, ezekre a pályákra lépnének, mert nálunk az a begyökeresedett felfogás az uralkodó, hogy csak azt a gyermeket adják kereskedő- vagy iparos tanulónak, aki az iskolában nem boldogul, vagy azért, mert nem tanul, vagy mert rakoncátlanságát nem tudja megtörni az iskolai fegye­lem. De ha kitekintünk egy kissé meg­szűkült határainkon a messze nagy­világba, kétségessé kell hogy váljék az a tudat, mintha a magyarban nem volna meg a rátermettség a gazdasági közvetítői és ipari termelő munkára és nem-e inkább csak azért maradtunk vissza e pályákon, mert nem becsültük meg kellőképpen azokat és csak a kevés képzettség­gel biró, kisebb tehetségű fiainkat tereltük oda. Carnegie, az amerikai acélkirály halála önkéntelenül rátereli figyel­münket Amerikába szakadt honfi­társainkra s talán nem lesz érdek­telen megemlékezni azokról a vé­reinkről, akik megcáfolják a magyal 1 faj üzleti rátermettségének hiányát. Carnegie legbizalmasabb embere, valósággal jobb keze egy Sváb nevü magyar ember volt, aki német hang­zású neve dacára színtiszta magyar családból származott és Esztergom­ban látott először napvilágot. Fiatal korában került ki az újvilágba, ahol tudjuk, hogy sem összeköttetés, sem előítéletek nem viszik előre az em­bereket és különösen nem üzleti té­ren. Saját erejéből, veleszületett rá­termettségével hivta fel a figyelmet magára az óriási acél müvekben és főnökének éles szeme és jó ember­ismerete hamarosan felfedezte a benne rejlő kiváló tehetséget, hogy fokról-fokra emelve, hamarosan ve­zető állásban alkalmazza. És ki ne hallott volna a világ­híres Ford gépkocsigyárairól, amelyek a legnagyobb teljesítményűek az egész földkerekségén, mert évenkint 75000 gépkocsit készítenek, tehát a nap minden órájában, az éjjeli órá­kat nem véve ki, 10 vadonat uj gépkocsi gördül ki a gyárak műhe­lyeiből. És ezeknek a Ford gyárak­nak agilis vezető embere szintén magyar ember, Galamb József, aki­nek a neve is elárulja tösgyökeres magyar voltát. A szomszédos Makó­ról származik, ahol családja ma is él és testvére dr. Galamb Sándor keresett ügyvéd. Amint értesülünk Galamb József, dacára elért magas állásának, visz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom