Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-06-12 / 59. szám

Békéscsaba, 1920. junius 12. Szombat I. évfolyam 59. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Több őszinteséget! (F.) Ez a magyar politikai élet olyan, mint az üstökös. Hosszú a csávája, mérges a lehellete és vakon rohan az Uranusban végtelen utjain. Óvatosan elkerüli a fényes csillagot, de csávájával megöl rajta minden élőlényt. És rohan, rohan, mig szét nem pattan magától, akkor aztán meggyújt a saját pusztulásával mindent és zavart csinál a világegyetemben. A nemzetgyűlés ez a nyughatatlan, örökös vándor. Rohanni akarunk az alkotmányos élet felé, de nem lehet, mert elsiklunk mellette számtalanszor. Lelkünket gyilkolja már a rend utáni vágy: szomorú sorsunk, tragikus odaadásunk ellenértéke képpen ezt akarjuk. És ebbeli céljainkban szemük világát elveszítve rohannak képviselőink egyenesen neki a falnak. Oly dolgok történnek a politika mai világában, melyre már legjobb jóakarattal sem lehet ráfogni, hogy korrekt. Szomorú madrigál a mai nemzetgyűlés, melyben nem tudják, hogy minden legkisebb munka, amit végeznek: életünk nagy gépezetébe siklik, mely pozdorjává zúzhatja és értéktelenné teheti ama csekély eredményt, amit elértünk ; hogy a múltból áthozott bűneinket egy uj, minden ezelőttinél pompásabb erény eiemeivé varázsolhatja, ha megtaláljuk a helyes utat. A nemzetgyűlés és vele a kormány az ellágyulás bűnébe esett, mert trochaikus elemeiben hiányzott az öntudatos erőkifejtés. Drozdy Győző ^ zalabéri képviselő kormányválságot csinált és a * kormány annyira gyenge, hogy egy személyes bosszú elteheti a helyéről. Drozdy, aki csak nagynehezen tudta megválasztatni magát, Drozdy, aki a vörös uralom alatt Pápán tartott kommunista beszédei miatt máig sincs tisztázva, Drozdy, akit kissé megpiszkáltak viselt dolgai miatt: most fordít egyet a szekere rúdján és bosszút áll. és ugyanakkor a nemzetgyűlésről senkisem hiányzik, mint rendesen. Vájjon nem a Sorstól megrendelt dolog ez mind? Logikus, hogy a Simonyi-kormány nem maradhat helyén sokáig a békekötés után, mirevaló ily uton félretenni ? ' Titokzatos, képviselői külsőbe bujtatott fantomok nyúltak bele a kormány életébe, mely élet igazán nem ér sokat. Az igazi politikai élet nemcsak a létezést, hanem a tettet, nemcsak a tettet, hanem a valamire menést jelenti és ez nem történt meg. Azok a jó urak azonban, kik most kormányt buktatnak, hadsereget támadnak, gyönyörűen mennek — visszafelé. Ez a megalkuvó mozgalom már rég látható volt. Azok a képviselők, kik szememláttára teletüdővel kávéházban fújták valamikor az Ergert-Bergert (emlékezzetek csak, jó urak), ma meghúzódnak a padsorokban és támadják az Ébredőket. A pártkörökben elhallgattak a zsidókérdéssel és ehelyett személyes kérdésekre tértek át. Mikor Pest utcáin Trianon-mulatókat és Versaillesbarokat létesítenek, az országházban összedugják fejeiket az urak és kifundálják, hogy a zsidóval nem lehet és nem is akarnak elbánni, dehogy; meg kell alkudni, el kell tenni az útból a kellemetlenkedőket és igy alkotmányos életet teremteni. Ezt akarja Huszár és a többiek. Huszárral együtt mi nem vagyunk hivei annak, hogy a sürgős kérdéseket fütykössel intézzék el. Eleget volt okunk mérgelődni egyes fiatal, tapasztalatlan, háborút sohse látott és mégis kötekedő, uniformist viselő urak miatt. De kérdjük azt a tisztelt nemzetgyűlést: hát mi lesz tulajdonképpen? És Huszárral teljesen ellentétben igazat adunk annak, aki a vörös virágokat kitépi a kezekből, igaza van annak, aki móresre tanit néhány még mindig vörösödő atyafit. Igaza van annak is, aki a zsidókérdésnek bár szelid, de irgalmatlanul szigorú megoldását kivánja. Nemcsak mi, keresztények akarjuk igy, de maga a zsidóság ama része is, mely megszeretne már szabadulni attól a reája kapaszkodó elemtől, mely romlásának okozója volt. Nem igaz, amivel a különítményeket megvádolták. Ellenben ez az avant garde nem-e csinálta meg a kormány helyett a rendet a Dunántúlon ? Ki volt hát az, aki ott az anarchiát' mélyen föld alá nyomta? Talán azok az urak, kik eléggé áldatlanul katonatllenes, demokrata-izü beszédeikkel hepciáskodnak odafönn ? Ha nincsenek karhatalmi századok és nincsenek különítmények, vájjon ki hozta volna ki a gyűjtőfogházból azokat, kik ma eléggé hálátlanul megmentőik ellen fordulnak? És eléggé meggyógyultunk-e már ahhoz, hogy szelíden bánjunk megrontóinkkal ? Azok az urak, 'kik föltétlenül közeli nexusban állnak az ország tönkretevőivel, elnézik, hogy ma a zsidó nagyobb és hatalmasabb ur, mint valaha volt. Zsidóé a föld, a termés, az öröm, nekik terem a bor, a buza, nekik húzza a cigány. A zsidó ma is árat drágit, láncol, könnyűszerrel elveszi előlünk az üzletet és a rebakon ezerkoronás vacsorákat eszik, mikor n.i a köi műnket rágjuk éhségünkben. Hát hol itt a rend, hol itt a kormány lendületes ereje? Hát lehet itt máskép rendet teremteni, mint husánggal, melynek egyformán kell azoknak a hátához alkalmazkodnia, kik a legnagyobb flegmával bűnöznek és kik néhány petákért ezeket a bűnöket elnézik ? A fütykös igenis lehet alkotmányos eszköz, csak azzá kell tenni. Pro primo tessék guzsbakötni a zsidóság elvagyonosodásának lehetőségét, pro secundo tessék alkotmányos uton elhajigálni a régi büntetőtörvénykönyvet, mely az árdrágítót, uzsorást és egyéb bűnöst oly mértékben sujt, hogy nevet egyet rajta és tovább láncol. Tessék eltiltani a beszédtől azokat a képviselőket, kik szemünk fényét, a hadsereget támadják és robbantás vagy államcsíny utján akarnak megalkuvó miniszterelnökök lenni! És végül necsak Budapesttel, hanem a vidékkel is törődjenek, mert Magyarország érdekeiért eddig az a poloskafészek tett a legkevesebbet. Ha a nemzetgyűlés igy dolgozik, vájjon mi célja volt az Ébredőknek, Movenak, Területvédőnek és száz egyéb egyesületnek, mely a zsidók elhatalmasodása ellen alakult és melyekben majdnem mind képviselve vannak, kik ma kiabálnak ellene ? Nem érzik ott, hogy a megalkuvással ugy területi épségünket, mint nyugodtságunkat viszik guillotinra ? Mily módon akarja pótolni a nemzetgyűlés azt az elemet, mely nem bottal, de szigorúságával folyton szította a hangulatot a területrablók és ezek cinkosai ellen ? Minek akkor katonaság, ha igy gondolkozik a nemzetgyűlés ? Talán a vörösökre, kik még szép számmal bujkálnak itt az országban és kik a megtámadott Ébredőktől rettegtek leginkább, — bizzák a rend fenntartását? Mily szomorú madrigál ez ! De még van egy reményünk. Az ember legkevésbé nyújtja önmagát, mikor beszél. Adj neki álarcot és akkor elmondja neked az igazságot. Ezt az álarcot sok képviselő megkapta most. Kisül, kik ebben a pestises légkörben a mikrobák. De hogy csalódtunk, nagyon is keservesen csalódtunk, annyi bizonyos. Csak tartsanak hát konsiliumot az ébredők és a hadsereg fölött, mig lehet. Mert sokáig nem lehet. Ne feledjék el odafönn a nép óhaját: tiltakozunk az erőszak ellen, de követeljük, hogy most már végleg leszámoljanak azokkal, kik megvertek, kifosztottak, szélnek eresztettek és hontalanná tettek bennünket. Félre a fal melletti politikával: mutassátok meg igazi arcotokat! Azért választott benneteket a nép, hogy öt képviseljétek! A nép mindent tudni akar egy évi sugdolódzó és eredménytelen politika után! Minden titok a múlté, nem türünk olyan embert, aki megcenzurázza a saját gondolatait, mert az mást nem tud, csak hazudni. Még itt rend nem lesz, addig nem tudjuk álomra hajtani fejünket, de lesz rá gondunk, hogy Ti is igy járjatok. Az éhség, az álmatlanság, betegség megtanít a helyes politikára: ezt elfelejtettétek! Nem játszunk Antigonét, „akinek könnyű volt a megfertőzött déli hőségben megmászni a dombot, mikor vőlegénye: a Halál már várta odafönn!" Jól mondja az angol: We see ouselves in a mirror it we stand infront of it! Csak akkor láthatjuk magunkat a tükörben, ha eléje állunk. Eddig mi egyenesen álltunk, de Ti fordítottátok félre az igazságot rejtő tükröt előlünk. Most már nem kérünk, de követelünk oly kormányt, mely szigorúbb rendeleteivel megnyugtat bennünketíés eltapossa a fejünk felett libegő ötágú csillagot. Oly nemzetgyűlést követelünk, ahol nincs egyéb, mint megtestesült becsület, nem pedig tapogatódzó, soha politikában részt nem vett, véletlenül és buta demagógiából oda befurakodott Robespierrek és Dantonok! A MOVE mesedélutánja A MOVE mesedélutánt rendez f. hó 13-án délután 4 órakor a Közművelődés házában gyermekek részére a következő műsorral: Mesél: Gyimóthy Anna úrhölgy. Szaval: „Mese" Győri V.: Kocziszky Klára II. o. el. ísk. tan. „Szeretet" Szabolcska M.: Koppányi Évi III. o. el. isk. tan. „A fecskefészek" Kozma A.: Dzurik Ida IV. o. el. isk. tan. „Gondoljatok őseinkre" Pósa L.: Tokaji Oszkár II. o. el. isk. tan. „Honleány" Rudnyánszky-tól: Uhrin Klára I. o. felsöleány isk. tan. Énekelnek a felsőleány iskola I. és II. o. tanulói: »Cserebogár« (Kun Lászlótól) népdal. »Van már kis szék« (Palotássy Jánostól). »Kelemen és a kakas« (Palotássy Jánostól). »Mókus« (Ambrus I.—Virányi). »Báránykámon csengő oZÓl« (E téli András) népdal. A belépődíj tetszés szerint. Két Jantyik-kép eladó. Kardvágás a Mátyás dombon. — Utcai vázlat. A műgyűjtőknek nagy örömére sikerült Jantyik Mátyásnak, a nagynevű művésznek két gyönyörű képét megszereznünk. Célunk az, hogy alkalmat adjunk a kulturközönségnek arra, hogy aránylag potom árakon megszerezhesse a két eredeti, minden kritikán felülálló két rajzot, melyek ma valóságos kincsszámba mennek. A képeket kitettük a Keresztény-nyomda és Lapkiadó-vállalat kirakatába. A képek ára 10000, illetve 5000 korona. Szántszándékkal kerültük, hogy a fővárosba jussanak, mert kívánatos, hogy a képek, mint örökértékü műkincsek a megye határán belül maradjanak.