Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-06-09 / 56. szám

Békéscsaba, 1920. junius 9. Szerda /. évfolyam 56. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Nyugatmagyarország a miénk marad. Ha igaz, a miénk marad Nyugatmagyar>rszág. Sopront, Pinkafőt, a Fertő tavát mégis :sak meghagyják nekünk itélőbiráink, mert ugy 'élekednek, hogy ezt a szerencsétlen országot régi, íatalmas határából, ha nem is több, de legalább :gy keskeny sáv feltétlen megilleti akkor, amidőn igyebet mindent, de mindent elvettek tőle, amire nint fundamentumra létét, jövőjét ráépítheti. Nem akarnak tehát teljesen kivégezni. Odaiobnak nagy kegyesen egy szalmaszálat, hogy udjunk kitartani, megbirkózni a fekete halállal. De vájjon miért teszik? Honnan ez a túlságos jó ndulat? Miben lel magyarázatot az a megvál:ozott hangulat, hogy a sajátunkból jogos tulajIonnak ismernek el egy pár járást? Belátták alán végre-valahára óriási baklövésüket a békeákolmány megépítésénél, kezdenek tisztábban átni s számolni az igazságtalanságuk következnényeként felléphető eshetőségekkel, vagy pedig...? \z okot illetőleg ők maguk szolgálnak felelettel abban a rövid válaszban, melyet Renner birodalmi kancellárhoz már el is juttattak. A bevezetésben azt mondják, hogy nem akarják erőinket jobban szétforgácsolni, megnyirbálni (ez a maszlag) a tulajdonképeni lényeg azonban az osztrák bolsevizmus veszedelme. És ehez a veszedelemhez volna néhány szavunk. Tény, hogy a tulhizásnak indult, senki által nem ismert, volt kolozsvári kis lapkifutó Kun (Kohn) Béla és dicső gárdája Bali Mihály selyem zsinege elöl, mint a marci Sanok martirja, az összeharácsolt köz- és magán-javakkal Bécsbe vitorlázott. Itt „rabjai a földnek" nagy ünnepi pompával fogadták s gondoskodtak arról, nehogy valami módon baja essék ezeknek a hazát és Istent-tagadó gazembereknek. Természetes, ilyen körülmények között a fanatikus gonosztevő nem tehet mást, mint felállítja boszorkány-konyháján üstjeit, vörös tüzet gyújt alájuk és kezdi csöndesen, hatósági (?) támogatás mellett, háborittatlanul tovább főzni a ínagával vitt mérget, amelytől — sajnos itt is — akárcsak nagy Oroszországban, — hamar öntudatot vesztettek a bűnre hajló lelkek s az eredmény az lett, hogy egy ilyen lezüllött bitang társaság 135 napon át a nyakunkon ülhetett s kedvezőbbé tette a konjunktúrát azok részére, akik nem szívesen látták eddig sem szegény hazánk címerében a kettős keresztet. Aztán, amikor a salak itt befejezte hitvány munkáját, rátapadt Ausztria testére, hogy abból is kiszívja a megmaradt vért. És miként megállapítható, a gaz terv sikerrel járt. A dolog odaát ma valahogyan ugy áll, hogy bizony a „tanácsköztársaság" intézi a szíves vendéglátás következtében az osztrák sógor sorsát. S ezt belátom az antant, azzal igyekszik megbüntetni a szófogadatlan kis hamist, hogy tőle elveszi és nekünk visszaadja, ami ezer év óta egyedül és kizárólag csak a miénk volt, senki másé, Ausztria legjobb esetben csak zöldségét emésztette fel a szépen gondozott dunántuli kerteknek. Helyesebben nem is cselekedhetett volna a felső-bíróság, mint ahogyan cselekedett, de eljárásából hiányzik a konsekvensség. Miért vette észre a kommunizmust épen csak Ausztriában és miért nem látja meg, hogy a komáromi, trencséni és bártfai váron már hetek óta piros posztókat lenget a háborgó szél, hogy a cseh rablók nemzeti dala a III. Internacionale, azt fújják húsvét óta teli tüdővel és a zsupánok mellett „bizalmi tekergők" dolgoznak, a magyar rögökhöz ragaszkodó tótokat és ruthéneket Lenin és Trockij tanítványai látogatják meg minden este — elemelve, mi a tegnapról még megmaradt, hogy Erdélyben több a börtön, mint az iskola, tudósaink, főpásztoraink rabkenyéren élnek, hogy egy mozgó, elevenen bujdosó ország a bihari hegyeken tui az egész délvidéki medence, ártatlan diák gyermekek nyaka köré fon kötelet az oláh pribék s tört szegez Ferdinánd pribékje annak a szivnek, amely magyarul mer megdobbani meszsze . . . messze Csikországban a tulipános kapuk mögött. Miért nem vesz arról is tudomást, hogy Aradon, Marosvásárhelyen, Kincses Kolozsváron lerombolták szobrainkat azok a kulturátlan, bocskoros zsiványok s darabokra törték a Kárpátok szirtjén a hatalmas turul madarat? Miért nem érdeklődik, hogy miről is panaszkodnak a bácskai és bánáti szelek. Hogyan szlávosit, rabol és gyilkol a szerb? Miért? Miért csak Ausztriát? Nézzen be egy kicsit igazságosabban a dolgok mikéntjébe, mert ha az események tovább fognak futni a kidolgozott pályán, nagyon könynyen megtörténhetik, hogy Clemencaut a saját lelkiismerete fogja megfojtani egy koromsötét éjszaka talán épen abban az órában, amikor álmában diadalszekeren vonul be Bukarestbe Mária királyné meglátogatására. Huszár Hejjas ellen. Mi lesz a különítményekkel ? — Kifakadások az Ébredő Magyarok ellen. Héjjas nyilatkozata. — A nemzetgyűlés tegnapi ülése. Szenzációs ülése volt kedden a Nemzetgyűlésnek, melyet hosszas értekezlet előzött meg Rakovszky István ház-elnök s: obájában. Az értekezleten jelen volt nagyatádi Szabó István, sokorópáíkai Szabó István és Sr * Károly honvédelmi miniszter is, később pedig folyton szaporodott a résztvevők száma annyira, hogy valósággal minisz* téri tanácskozássá alakult az értekezlet. A megbeszélés tárgyát egy „nyilatkozat" képezte, melynek közlésére Héjjas István főhadnagy kérte fel a „Magyar Kurírt". A nyilatkozat tartalma a következő: A nemzetgyűlés junius 6-iki ülésén elhangzott nyilt támadásokat és burkolt rágalmakat határozottan visszautasítom. „A kezem alatt működő alakulatok körében a lehető legnagyobb rend és fegyelem uralkodik. Amit a támadó különítményemről összehordott, rágalom. Én jól ismerem ezen rágalmak szerzőit. Nem közénk való bomlasztó elemek, melyek igyekeznek bennünket befeketíteni s melyek hálójának szálai a Nemzetgyűlésig is elérnek. Megfagyna azonban a Nemzetgyűlés egyes érdekeltjeiben a vér, ha én elmondanék mindent arról az állítólagos 10000 koronáról, amellyel egyesek megakarták vásárolni különítményemet politikai céljaiknak. A támadók különben valószínűleg nem ismerik ténykedéseimet, mellyel a Duna—Tisza közén a rend és a biztonság érdekében mindenre készen állok. Héjjas Iván főhadnagy. A nagyon fontos téma délig kötötte le az értekezlet résztvevőit, úgyhogy a Nemzetgyűlés ülésének megnyitására csak fél 1-kor kerülhetett sor. Rakovszky István elnök bejelentette a háznak, hogy napirend előtt Huszár Károly és gróf Széchenyi Viktor kért és kapott engedélyt a felszólalásra. Elsőnek Huszár Károly állott fel, kinek szavait feszült izgalommal, nagy érdeklődéssel leste a Ház. Zugó felkiáltások előzték meg beszédjét: »halljuk! halljuk!« — minden oldalról. Huszár: Hazánk oly súlyos helyzetben van, hogy ma minden polgárának kötelessége a rend és a nyugalom felett őrködni. A nemzetgyűlés minden tagja teljesen egyetért abban, hogy a jogbiztonság minden tekintetben fennálljon. Semmi féle kalandra, vagy puccsra nem gondolt és nem gondolhat senki, mert puccs ebben az országban csak a nemzetgyűlés tagjainak holttestén keresztül következhetne be. Köröskörül vörös az ég. Az egész világ szociális küzdelmekben forr. Nálunk csak két biztosíték van a jog és rend fenntartására: A Kormányzó és a Nemzeti hadsereg! Aki ezt nem érti, az ostoba, vagy gonosztevő. Nem elég, ha az alkotmány őrei az alkotmányi megtartják, kötelességük azt másokkal is megtartatni. Egy katonatiszt sajtó utján nyilatkozatot tétetett közzé csak azért, hogy politikai nyilatkozatot tehessen. Ez csak feljebbvalójának tudtával történhetett meg, tehát a hadsereg parancsnokságának is tudnia kellett a nyilatkozatról, tehát a leghatározottabb formában ki kell jelentenie, milyen állást foglal ebben az ügyben. (Felolvassa Héjjas nyilatkozatát). A nyilatkozat második része azt a „vidéket" emlegeti, amelyen Héjjas a „keze alá tartozó alakulatokkal" megbecsülhetetlen munkát végez a rend és jog fenntartása érdekében. Kérdem a Honvédelmi miniszter urat, miféle kijelölt terrénumról lehet szó a nyilatkozatban s nem tartja érettnek az időt arra, hogy beletekintsen ezekbe az ügyekbe? Héjjas, ha politizálni akar, vesse le a katonaruhát és politizáljon nyiltan, mint polgári ember. Különben pedig hazaárulónak tartok egy olyan tisztet, aki tud megvásároló politikusról és nem tett jelentést illetékes helyen azonnal a megvásárlás megkísérlése után. Nyiltan emelem is ezt a vádat az ilyenek ellen itt, a Ház szine előtt ( A magyar nemzetnek végre tudnia kell a valót, annál is inkább, mert elég erős, hogy szembeszálljon vele, ha kell. A nyilatkozat utolsó passzusában Héjjas a Kormányzó személyével takaródzik. Tiltakozom a Kormányzó személyének ilyen üggyel kapcsolatban való említése ellen, mely lealacsonyítani igyekszik mindannyiunk csodálatával illetett nevét. Én nem tudom, vannak-e még „különítmények", de kijelentem, hogy minden olyan karhatalmi alakulat, amelyért sem a Nemzetgyűlés, sem a honvédelmi miniszter felelőséget nem vállal, haladéktalanul feloszlatandól A kormány vagy rendet teremt ma, vagy bukik holnap! Cserti József mentelmi jogának megsértése miatt emel szót. Elmondja, hogy az Osztenburg különítmény, mely kerületében ütötte fel tanyáját, atrocitásokat követett el ellene. Lakóhelyén őt és családját, mint „Habsburg ellenest" állandóan megfigyelés alatt tartották. Szombaton hazamentében egy tiszthelyettes . . . Felkiáltások: Nevet halljunk! . . . Csúzi nevü tiszthelyettes megállított az utcán és rámszólt, hogy a pirossas rózsát, amit feleségemtől kaptam, dobjam le kabátomról. Én