Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-06-22 / 67. szám

< Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Az ántánt, a zsidó és a munkás. (F.) Munkások! Ma éltem át életem egyik legszebb napját. Eredményt értem el: a munkások észrevették jószándékainkat és ma megjelent egyik előfutárjuk, aki kijelentette, hogy meg akar győződni annak a helyzetéről, ki szombaton a munkásokhoz azt a cikket irta. Kiforgattam előtte a zsebjeimet, elvezettem abba az istállószerü szobába, amelyben feleségestül lakom, megmutattam, hogy szegényebb vagyok, mint a templom egere, bebizonyítottam, hogy hetvenhét főnököm van és ^.megmagyaráztam, miért vagyok mégis keresztény. Láttam a látogató arcán, hogy meg van velem elégedve. Látta, hogy itt nincs dolga hatalmas urakkal, látta, hogy küzdelmünk iránya egy, csak ott van a különbség, hogy ő szociáldemokrata, mi meg polgárok, kereszténydemokraták vagyunk. Dehát lehet-e ez másképpen ? Behódoljunk-e egyfelől az uzsorásoknak, akik állandóan ott vigyáznak lakásunk küszöbén, hogy elvigyék és dobra üssék azt a keveset, amink még megmaradt ? Vagy barátai lehetünk-e azoknak, akik elveszik előlünk egyetlen tál ételünket. Az uzsorás: az ántánt, a nagyúr: a zsidó. Ezekről csevegjünk egy kicsit, mert itt az ideje. Az ántánt ránktaposott. Megállította gyáraink gépjeit, elvitette az oláhokkal az anyagot és földönfutóvá tett benneteket, kik a két kezetek munkájából éltetek. Az ántánt miatt sir otthon kenyér után a gyerek és az ántánt miatt folyik be cipőnkbe az esőviz, mert nem tudunk újhoz hozzájutni. Az ántánt tiltja le a szenet, az ántánt semmisiti meg keserves munkával összeállított hadigépjeinket. Németországban az ántánt hétszáz repülőgépet és 3000 motort gyújtott föl. Hát azt a rengeteg motort nem lehetett volna tisztességes munkába, iparos műhelyébe vagy gyárakba beállítani ? Hát mi ez, ha nem ördögi rosszakarat ? Az ántánt rejti el dühünk elől azokat a vörös vezetőket, kik ide juttattak bennünket. Az ántánt akarja megvenni rosszpénzért a gyárainkat, hogy kidobáljon benneteket belőle, magyar munkások és •teletömje cseh, meg oláh munkásokkal. Kérdem : miből fogtok megélni ilyenformán ? Az ántánt rendezte végül a bojkottot, mely nem sújtja a zsidó milliomos kereskedőt, mert annak el van dugva az áruja, melyet most majd ezer korona helyett ötezerért ad el nekünk; de sujt téged munkástestvérem, sujt minket, kik a havi fizetésből élünk. A másik, akiről szólni akarok, a zsidó. Ha gyárba mentél, zsidó volt a főnököd. Ha kenyeret akartál venni, zsidó adta drága pénzért. Mikor a vörösök beugrasztottak katonának, zsidó volt a népbiztosod, a hadseregparancsnokod és a harcban föltétlenül hátul maradó csapatvezetőd. A keresztények — veled együtt — előre mentek, de mutatsz-e nekem egyetlen zsidó bizalmit, aki odaállt volna a cseh vagy oláh golyóbis elé ? * És mi a helyzet ma ? A bécsi szocialisták minden vezetője zsidó, épp mint minálunk volt a kommunizmus idején. Elnökük Czech, elöljárójuk Traub, háznagyuk Heller, klubvezető Pollák, titkárjuk Strausz. Pesten héber iskolát állíttat fel a gyenge kormánynyal Liebermann Manó rabbi. Ezeket mondták egy ülésükön a Józsefvárosi Zsidó Népkör vezérei: „Ha harminc évvel ezelőtt kezdették volna meg ezt a munkát, ma nem lenne a zsidóság olyan siralmas helyzetben." Azt mondják, hogy siralmas a helyzetük. Nézz be a legutolsó zsidó lakásába, vagy eredj el hozzá ebédre, majd meglátod, igaz-e ez ? Ha Független keresztény politikai napilap plakátot ragaszt ki az Ébredő, egy óra múlva letépi a zsidó. Ezrével jönnek menekültek, zsidó azonban csak egy-kettő akad köztük, a többi megalkuszik ott és megalapozza megélhetését. Pesten az árdrágítók, uzsorások 85 százaléka zsidó. A zsidók irányították a szabadkőművességet. Egy Séhwarz nevü pozsonyi tyuktollnagykereskedő mondotta mult hó 19-én a következőket : „Magyarország a világ Iegzüliöttebb állama. Jog, biztonság ott ismeretlen fogalom, ezrével hurcolják a vérpadra az öntudatos proletárokat és zsidókat. Mindnyájunk legfőbb kívánsága az kell, hogy legyen, ha megteremtettük a proletárok diktatúráját, azonnal fel kell szabadítani elnyomott testvéreinket." „Mi zsidók, büszkék lehetünk arra, hogy forradalmi nép vagyunk. És a forradalmak utján meg is fogjuk valósítani a mi szabad államunkat és körülöttünk össze fog omlani a klerikalizmus és a reakció." Tehát a zsidók még büszkék is arra, hogy ők mindenütt csak államfelforgatók. Egyik máramarosi zsidó egy zsinagógai beszédben mondotta el a következő programmot: „A zsidók világpolitik egyesületének célja az, hogy minden nemzetben nemzeti érzést és eszmét kiölje, az állami élet szerveit Iezüllesse és minden hatalmat magához ragadjon." És ami, a legjellemzőbb: Óbudán megalakították az Ébredő Zsidók Egyesületét, melynek tagjai már ily erősen dolgoznak, de ezek aztán tényleg terrorral. Ha adatokkal akarnálak magamhoz ragadni munkás testvérem, ugy az egész újságot tele írhatnám vele. Itt azonban másról van szó. Határozzuk el: melyik a tisztább és helyesebb irány: a keresztény-e vagy a szemita ? Melyik lesz áldásosabb reád nézve: a demokratikus kereszténység, melybe nem engedjük belekontárkodni az Budapest, junius 21. Rakovszky István elnök a hétfői nemzetgyűlésen mindjárt megnyitója után az uj képviselők meghívóleveleit mutatta be a házban, majd bejelentette, hogy Fangler Béla és Sándor Pál kértek szót a Máv. ügyében. Ereki személyes kérdésben szólott. Gieswein a botbüntetés ellen foglalt állást. Gunda: (közbekiáltott) Mégis behozzuk a botot! Gieswein: A bot nem arra szégyen, aki kapja, hanem arra, aki adja. Huber: Zsidók mondják. Gieswein egy németzsidó lapba 12 vezércikket irt és Károlyival karöltve dolgozott. Gieswein: Mindössze egy kereszténykörben elmondott beszédemet kérte el közlésre az emiitett német lap, melyben a békéről értekeztem. Ellenben Huber volt az, aki a papságot felszólította, hogy csatlakozzék szívvel-lélekkel Károlyiékhoz. Huber: Hazugság! Gieswein: Elégtételt kér. Heves vita támadt, melyek közbekiáltásokkal csak nehezen tudtak véget vetni. A botbünElőfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér uzsorát, a zsidó tökét, a vallás köpönyébe burkolódzó fajiságot, a nemzeti alapon álló munkás üldözést, ha keresztény az, ha zsidó. Vagy előnyösebb-e a zsidó világuralom, mely föltétlen rabszolgává tett ? Vagy talán jó lesz-e, ha az ántánt teljesen elrántja alólad a földet és vele a megélhetést ? A győri vasmunkások, a szombathelyi gyári munkások sürgették a zsidókérdés megoldását. A budapesti elektromos müvek munkássága a napokban követelte a zsidó vezetők eltávolítását. Ali hát a megoleás utja? Az, hogy egymással kezet fogjunk magyar polgárok és magyar munkások. Mi benneteket soha nem bántottunk, csak a vörös szinnel nem tudunk barátkozni. Ha egyetlen táborban vagyunk, a nemzeti és keresztény demokraták táborában, akkor lesz elég súlyos szavunk ahhoz, hogy az ország és a saját zsebünk ellenségeivel rövid uton, törvényes formák közt elbánjunk. Ha ez igy lesz, ugy közületek is be kell állni egynéhánynak a parlamentbe és kormányba. Mi magunk segítünk benneteket hozzá. És Magyarországon mi fogjuk megmondani, hogy mi történjék itt, nem pedig a francia szabadkőművesek. Talpra kell állítani azt a százezer székelyt, útnak kell indítani őket hazájuk feié. Nem kell azoknak segítség, csak fegyver. L^sz akkor aninai szenünk, petróleumunk, újból füstölhetnek veszteglő gyáraink kéményei. Le kell ráznunk magunkról ezt az igát, hisz látható, hogy azért feküdt ránk egész Európa, mert a mi erélytelenségünk ezt tűri, mert csak koldulni tudunk és nem parancsolni. Fogjunk tehát össze. Tudjuk, hogy mily hatalom van kezetekben: ha ezzel a nagy erővel csatlakoztok hozzánk, ugy egy-kettőre lesz ismét ruhánk, cipőnk, lesz a gyereknek elég kenyér, lesz az asszonyainknak rendes konyhája és nyugodtan hajtjuk fejünket álomra, mert nem fogja megzavarni azt egy örökös kérdés: mit eszünk holnap?! tetésről szóló javaslathoz még Mikovinyi és Schandel szólottak hozzá. Mindketten elfogadásra aiánlották. Kimondta a Ház, hogy keddtől kezdve az ülések tartalmát 5 órában állapítja meg. Sándor Pál interpellált ezután a Máv. ügyében. Interpellációját a bojkott okainak hosszas fejtegetésével "'^zdte s csak azután intézett kérdést a kereskedelmi miniszterhez, hogy adott-e opciót valamely idegen államnak a Máv átvételére. Kifejtette, hogy el tudna képzelni helyzetet, amelyben ezt megengedhetőnek tartaná: ha például területeinket visszakapnók, ma azonban aggodalommal hallja, hogy egyesek már befejezett tényként emlegetik a Máv. bérbeadását. Simonyi-Semadam miniszterelnök válaszolt Sándor Pál interpellációra. Minthogy a bojkottnak semmi köze a tárgyhoz, nem érti, miért hozta Sándor Pál a bojkott ügyét a MÁV ügyével kapcsolatba. Opciót a kormány semilyen idegen államnak sem adott, mindössze a kereskedelemügyi minisztert hatalmazta fel bizonyos gazdaságitermészetü tárgyalásokra. Minthogy azonban külügyi tárgyalásokat nem pertraktálhat nyilvánosság előtt, kéri válaszának ily formában valő tudomásul vételét. A választ a Ház tudomásul vette. Ujabb személyeskedés. íWi van a Má v-val ? — Sándor Pál a bojkottról és a Máv. ügyéről.