Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám
1920-06-20 / 66. szám
Békéscsaba, 1920 . junius 20. Vasárnap /. évfolyam 66. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma : 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Az elátkozott sziget. Messze délen, az Adria szelid, kék vizében, Cherso körül van egy kis sziget. Azon a szigeten nem lakik senki, bár sötét erdője, pompázó illatos rétje, termékenyítő hűvös patakja van. A dalmát halász inkább meglakik a kopárságokon, de ennek a szigetnek a közelébe sem megy. A rege ugy mondja, hogy a szigeten valamikor kolostor állt, melynek lakói közül egy eretnek akadván, felégette a klastromot és meggyilkolta a barátokat. Azóta a sötét sziget körül a tenger állandóan örvénylik, a virágok szaga mérges és a kigyók ezrei gyűrűznek az erdő fáin. Az európai várostengerben Magyarország is ily elátkozott, messzire elkerült földdarab. Tajtékzik körülöttünk a partjainkra éhes népek gyűrűje és a távolabbi országok népe azt hiszi rólunk, hogy itt van az ázsiai kolera fészke, a métely, a rossz és az undorító rezervoárja. Azt hiszik és ugy tudják, hogy itt nincs kultura, csak rablóvilág, hogy itt nem az iskola, hanem a bicsak dolgozik. Bojkottálnak bennünk, lesnek reánk uton-utfélen. Azt hiszi Európa csőcseléke, hogy nem tudjuk, mi a céljuk ezzel. A kiéheztetés akciója mögé óvatosan elbújnak azok, kiknek létérdeke, hogy Magyarország teljesen lerakja a fegyvert és kapituláljon azok előtt is, akiknek létezése annakidején igazán mellékes* körülménykényt szerepelt. Ma mindenki tudja Európában, de különösen a velünk •szomszédos népek érzik, hogy ebben a pillanatban Magyarország Európa egyik legerősebb hatalma, ahol kis területen oly energia koncentrálódott, hogy annak robbanása pozdorjává vetheti a diktálókat. Magyarország az, ahol a rendezettség minden ránkfogott „terror" dacára is a legnagyobb. Magyarország az, melynek gazdasági és fegyveres ereje akár a bevándorlás idején, ma is a legveszedelmesebb egész Európában. A bojkott terve is a neuilly-i zöldasztalnál készült és ugyanazok a diplomaták csinálták, kik Bénárdékkal együtt junius negyedikén aláírták a békét. Nincs ember ebben az országban, aki ne tudná, hogy 1920. junius huszadikán Európa hadat üzent nekünk, de nem éles acélok segítségével, hanem ravaszabb és veszedelmesebb fegyverekkel. A félrevezetettség szülte ezt az uj háborút és a félrevezetés Bécsből indult útnak, hogy Párisban összefogódzzék a franciák félelmével. Újból halálra ítéltek tehát bennünket, most már negyedízben. De hiába. Az entente itt megint elkésett egy lófejjel, mégpedig ebben az esetben végzetesen. Azt mondják, hogy itt éhínség uralkodik. Azt hazudják, hogy itt terror van ? Azt hiszik, hogy minket ezzel a bojkottal tönkretesznek? Nos, hát ezzel ujabb alapot adtak ahhoz, hogy megmutassuk, miszerint van ennivalónk, van erőnk. Ezzel ismét bebizonyították, hogy szelídséggel nem megyünk semmire. Aki mer, az nyer és mi az aratás után mindent megmerünk csinálni. Adják az ántánt tudtára a bécsi zsidó-vörösök, hogy soha oly nagyot és kellemeset nem nevettünk, mint a bojkottálás idején. Keserves sirás lesz ennek a vége, de nem a mi részünkről. A bojkottal a magyar „terrorista" nagy urakat akarták sújtani és sújtják helyette a munkásságot, hivatalnoki osztályt, szóval a kisembereket, sújtják az ipart, a kiskereskedelmet. Most már be fogják látni azok is, akik nem szimpatizáltak teljesen a keresztény, nemzeti és radikális felfogással, hogy maga az entente adja a kezünkbe a fegyvert. Hát lehet ezt tűrni tovább ? Elfelejtette Ausztria, hogy tavaly nyáron is ifii tápláltuk ezrenkint nyápic, éhenkórász gyermekeit ? Megkezdődik a bojkott A kormány a bojkottról. — Ausztria és a bojkott. — Bécs éhen pusztul. — Egy angol munkás a bojkottról. — Mik a feltételei a bojkott visszavonásának 7 Budapest, junius 19. A nemzetközi szakszervezetek szövetsége által kibocsájtott felhívás szerint a bojkott vasárnapra virradó éjfélker veszi kezdetét. R kormány álláspontja a bojkottal szemben, hogy ugyanolyan megtorló lépésekkel fog élni a bojkottot folyamatositó államok ellen, amilyeneket azok tesznek ellenünk. Bécs, junius 19. A bojkott végrehajtása súlyos következményekkel fog járni Ausztriára. Bécsnek összesen ötnapi élelme van még *s ha a Magyarországból naponta induló 100—150 waggonból álló élelmiszeres vonatokat megállítjuk, éhen pusztul. Királyhidáról már híre jött, hogy éjféli 12 órától az osztrák vasutak nem továbbítanak semmit sem hozzánk, sem tőlünk. Egész Ausztriában nagy kétségbeesés követte a bojkott hirét. Az osztrák keresztényszocialisták, valamint a postások, távírászok és a vasutak alkalmazottai Bécsben szombaton nagy népgyűlésen tiltakoztak a bojkott ellen, melyet a zsidóság nemzetközi akciójának nyilvánítanak Bécs és Ausztria ellen. London, junius 19. A Daily Herald, melynek fő irányitója Woodgwood ezredes egy angol munkás levelét közli mai számában. A levél irója figyelmezteti a munkásságot, hogy a bojkott kétélű fegyver és ez egyszer valószínűleg visszafelé fog elsülni. — Budapest, junius 19. A nemzetközi munkásbojkott visszavonásának feltételei a felhívás szerint a következők: 1. A katonai karhatalmi különítmények leszerelése és feloszlatása. 2. Politikai vétségért letartóztatottak szabadonbocsájtása. 3. Politikai perek beszüntetése és általános amnesztia a politikai bűnösök részére. 4. Teljes védelem és garancia a munkás szakszervezetek zavartalan működésére. 5. Kártalanítani az összes jogi és magánszemélyeket a „fehér terror" által okozott károkért. A kormány tárgyal a szociáldemokratákkal. Budapest, junius 19. A szociáldemokraták és a kormány között tárgyalások alapja az a memorandum, melyet a szociáldemokraták nyújtottak be a kormányhoz s melynek tárgyát nem politikai kérdések képezik, hanem a szakszervezetek ügye. Hir szerint a tárgyalásokat a kormányon kívülálló politikusok közvetítik, akik között első helye Apponyi Albert grófot emlegetik. Oláhország követet küld a magyar fővárosba. R kolozsvári lapok híradása szerint „Nagyrománia" már kiválasztotta budapesti képviselőjét és pedig dr. Mihályi Tivadar hazaáruló nagyilondai ügyvéd személyében. Talán ugy okoskodik a felfuvalkodott s a nyugati hatalmasságok erejére támaszkodó torzszülött, hogy mégis csak legokosabb lesz, ha egy általunk ismert emberét küldi fel a magyar fővárosba. Eddig — igy ahogy elmondom — rendjén is volna a dolog, csak ott van egy kis hiba, hogy mi azt a nyomorultat, azt a hazát áruba bocsájtó gazembert nagyon is jól ismerjük. Ő volt az, aki 1914 tavaszán a lefolytatott nemzetiségi vita alkalmával a törvényhozás házában a következő nyilatkozatot tette: „Hogyha már az Isten ugy rendelkezett, hogy itt legyünk, akkor itt is fogunk élni és meghalni. Mi a magyar állam érdekei ellen nem akarunk dolgozni, hanem annak megerősítésén." Aztán ez az ur volt az, aki 1916 őszén, mikor feltartózhatatlanul futott, menekült a szétvert oláh söpredék, ünnepélyes fogadalmat tett amellett, kit később, mint Júdás eladott s két kézzel verve mellét odakiáltotta az őrtálló magyar nemzetnek, hogy az ő hazája, édes anyja Magyarország, megtagad minden közösséget a „betörő gazok"-kal. Később aztán, hogy Linder, a hitvány forradalmi kormánynak ez az ismeretlenség homályából előszedett bohóca kiállott a pesti platzra és belemenydörögte a kócos nagy világba a csirkefogók nagy gyönyörűségére, hogy „nem akar többé katonát látni" ez az ur lett az, aki tömörülésre hiva fel díszes fajtáját, a hegylakó mócokat, vérfürdőket rendeztetett . . . levetette álarcát, elébünk állott s torka szakadtából harsogta végig a gyulafehérvári réteken, hogy a mai nappal valóra vált milliók (?) régi vágya, megfestve látja a jövőt azokban a meleg szivekben, amelyekben egyszer nagyon régen .... gyermekkorában megálmodta. Ezektől eltekintve, ez az ur volt vezérigazgatója a dési „Somcsiana" pénzintézetnek, szóval egy oláh részvénytársaságnak, amely állandó összeköttetést tartva fenn a havasaiföld bojárjaival, szította ellenünk a külföld gyűlöletét és dolgozott szakadatlan, napszámos munkával szegény hazánk tönkretételében. És ez a finom délkeleti gyümölcs, ez a senkiházi gazember készül annak az országnak a fővárosába, amelynek koporsódeszkáit már akkor összeillesztette, amikor az még életerősen virult. Ez az ember bemerészkedik majd Budapestre és te lovagias nemzetem, ki a pártoskodásban évszázadokon át önmagadat etted s figyelemre se méltattad, hogy mögötted sírodat lapátolják a hiénák, küldj elébe a geszti határállomásra salonkocsit, kivirágozott vonatot, hozama be diadalszekéren egyik pribékedet, mert kötelességed ugy parancsolja, hogy kifelé minden körülmények között udvariasságot mutass s akkor is add a gavallért, amikor kitépték kertedből az utolsó szál fát, jujjra vetkőztettek, elszedték fejed alól az egyetlen vánkost, lerombolták földig hajlékodat, hollókkal szedették ki két látószemedet, megaláztak, megvesszőztek, aztán odadobtak a nagy világba egy üres koldustarisznyával, mondván : „Eredj, ha tudsz!" Szorítsd kebledre a kigyót, mely már annakelőtte megmart s mérget oltott beléd, mielőtt te mint képviselőt bebocsájtottad a parlamentbe, már akkor ellenséged volt és pedig a legaljasabb, amikor az anyja tejét először megkóstolta. Várjad, térdet hajtva, leborulva. Hiszen hallottad „dicső" szózatát, amellyel útnak indul. Vonjál perzsa szőnyeget a keleti pályaudvar kapujától a követségi palotáig s hogy semmi komolyabb baja ne történjék, őrségül vezényeltess ki egy pár megkínzott, agyonkergetett, hazátlanul bujdosó erdélyi magyart a hazaáruló mellé! Gyarmath B. fános.
