Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-08-26 / 121. szám

2 Körösvidék Békéscsaba, 1920. Augusztus 26, részeti egységekre biznák azoknak azoknak az államoknak a blokálá­sát, melyek vonakodnának a reni­rens állam ellen índitott közös ak­cióban résztvenni. Ez az egész komédia padhoz hasonló, melyre örömmel ül a fá­radt ember és csak később veszi észre, hogy odaragadt, mert frissen mázolódott a békés nyugalom e tár­gya. A felületes ember szemében ez a népszövetségi ülés az örök béke biztositéka, mert háborút hir­det minden a békét megzavaró ál­lam ellen. Pedig az egész csak humbug és az európai »legyőzött« államok csú­fondáros beugratása. Mert ez a ha­tározat elsősorban azt akarja, hogy a versaillesi, neuilli és germaini békeszerződések, mint ilyenek örök érvényben maradjanak. Ennek a hátamögé toborozzák a népszövet­ség hadseregét biztositónak. Pedig ezek a békék nem békekötések, ha­nem csak fegyverszünetek vagy még azok sem, mert hiszen a világháború még tart és különféle frontokon a vér még patakokban folyik. Ezek a békék tehát dehogy is békék. Ezeknek erkölcstelen az alapjuk, ez pedig nem egyéb, mint a győzők joga és a legyőzöttek le­tiprása minden időkre. Nyiltan hajtják (ha tudják) az angolok és franciák hatalmába az egész világot. És ha még alaposabban elemezzük a kérdést, tulajdonképpen ennek a két népnek együttes világuralmáról nem lehet szó. Ez ellen hiába ber­zenkednek a franciák. Franciaország Anglia és Amerika zsebéből kitar­tott gyermek. A világháború tehát nem az án­tánt győzelmével végződött, de csak Angliának hozta el a kivánt sikert. A világpolitikát ma Anglia irányítja és ezt akarja gyakorolni a jövő­ben is. Ezt a célt szolgálja a san-sebas­tiani határozat is. De mivel semmiféle despotizrnus örök nem lehet, ez sem maradhat felszínen sokáig. A népszövetség tehát az eddig termelt ántánt-er­kölcstelenségek netovábbja és ha­lálra ítéltetett még születése előtt. Ezt az agyontámogatott és a kül­sőségek festékével vastagon bemá­zolt világuralmat csak egy ujabb világháború döntheti meg és ennek a világháborúnak a küszöbén állunk napjainkban. Talán megérjük még, hogy az emberiség érzete oda fi­nomodik, hogy ezáltai a játék­ból kihagyott központi hatalmak is beleszólhatnak kissé a francia-angol konyhába, ahol a világ legkeserűbb és legrobbanóbb ételét: a békét főzik. * A napokban egy Hohn Frigyes nevü teljesen vagyontalan székely menekült egy rend ruhára valót adott át Sipos Gyula szabónak el­készítés végett. A szabó az elké­szítés helyett a ruhát eladta egy másik szabónak, aki Hohn kérésére kijelentette, hogy a ruhát, a jó isten kedvéért se adja vissza neki. Hohn épp ma egy hete a rendőrség de­tektivosztályánál rendes uton felje­lentést tett. A mai napig várt, de nem történt semmi. Másutt az ilyen szabókat, jobban csirkefogókat azon­nal le szoktak csukni, hogy a ruha tovább ne láncolódhassék. Itt még ez ma sincs elintézve, a bűnösök vi­gan élnek tovább. Kíváncsiak len­nénk, hogy vájjon 1. hol a ruha, 2. mi van vele és 3. mi történt a szóbanforgó szabókkal ? * Az „osztrák-magyar államvasut­társaság" nemrég adta el bánsági uradalmait, bányáit és kohóit(Annina, Resica) részvényeinek nagyrészét az oláhoknak. Ezek a móc érdekeltsé­gek 40 százalékát vették meg és ennek folytán az uj vállalat szék­helyét Bukarestbe tették át. A tár­saság 32 mérnöke közül csak 8 mutatkozott hajlandónak a Buka­restbe való hurcolkodásra, ez a nyolc sem magyar. A többi inkább lemondott állásáról, mint semhogy kimenjen a megszállott magyar te­rületről Bukarestbe. Igy jutnak a magyar kincsek oláh kézbe. Persze, erről a kormány nem vesz .tudo­mást, csak mi vagyunk azok, kik ilyen esetek fölött kesergünk állan­dóan. Világosságot F Sötét időket élünk. A nyár eljárt, a napok megrövi­dültek s az ég legtöbbször szürke őszi esőfelhőkkel takaródzik be a hűvös, nyirkos magasságban. Már két izben emeltük kérő sza­" vakra nyiló ajkunkat a villanytelep magas igazgatósága felé, adná meg a mi mindennapi villanyunkat egy órával korábban. Kértük előbb a magunk érdeké­ben, majd a velünk egyként gon­dolkozó villanyerővel dolgozó iparo­sokéban. Ugylátszik azonban, sem a mi munkánk, sem azoké az ipa­rosoké nem annyira érdeke a város­nak, mint az, hogy hajnali 2 óráig legyen áram. Ebbe még csak bele tudtunk nyugodni, mert szél ellen mi sem tehetünk semmit, ami lehe­tetlen, az lehetetlen. Tegnap azon­ban ügyes-bajos dolgunk akadt a postán pont 7 órakor este, amikor már ugyancsak sürü függönyt vont a város szivének ablakaira az al­konyati sötétség. . Nem vagyunk rosszmájúak, de ez egyszer boldogan láttuk, hogy a szegény postások épen ugy vakos­kodnak, görnyedeznek és erőltetik a villanytelep által a köz érdekében vissza n$m vásárolható szemeiket, a táviróasztalok mellett, mint a mi szedőink idebenn. (Gondoltuk magunkban, ez már csak eléggé közérdekű valami). És most mégegyszer szólunk a villanytelep Igazgatóságához: t köz érdekében kérjük, hogy mától, vagy holnap­tól kezdve 7 órától adja az áramot. Erősen derült időben is (ami már vajmi kevés lesz — sajnos — az idén) legkésőbb fél 8-kor. Ellenkező esetben a posta kény­telen lesz hivatalosan előterjeszteni ebbeli kérelmét. Lehet, hogy erre a kérelemre se adnak semmit, de leg­alább mondják meg, mi az oka, hogy nem adják 7 órakor az áramot. Ki az a lángész, akinek konoksága akadályozza a közóhaj teljesítését? Azzal majd más hangon fogunk beszélni. Tőzsde. Valuták: Lei 515—530, Márka 4?5—490, Font 845—855, fr. Frank 1600—1680, Sv. Frank 3900—4100. Dollár 225—245, Napoleon;765—785 Líra 1120—1180, Rubel 300—315, Sokol 375—395, Kor. Dinár 900— 920, Fr. Dinár 900—920, Pleva 360—400, Jugoszláv 150—160, bécsi kifizetés 89—94. Devizák: Amsterdam 7500—7800, Német 477—497, Olasz 1130—1140, Prága 377—397, Sveici 4075—4075, Bécsi kifizetés 93—98, Koppenhága 3350—3600, Stokholm 4700—5000, Krisztiánia 3350—3600, SzokOl 3800 —3950. Békésvármegye tanítóinak figyelmébe I Ezeréves hazánkat a bosszu­szomjas nagyhatalmak és természeti kincseinkre éhes szomszédok — minden természetes egysége elle­nére — darabokra tépték s millió­nyi magyar testvérünket idegen iga alá kényszeritették. Az elszakadás fájdalmát csak az a soha nem halványodó remény enyhíti, hogy az a nemzet eddigi életéhez képest csupán elenyésző rövid időtartamú lehet; a megcson­kítás sebét csupán az a biztos tu­dat gyógyíthatja, hogy amit Isten akarata oly remek természeti egy­séggé, alkotott, azt semmiféle gyarló emberi indulat tartósan meg nem változtatja. Ennek a minden igaz magyar hazafiuban szunnyadó nemes tettre­kész érzelemnek állandó ébren­tartását tűzte ki céljául a Magyar­ország Területi Épségének Védelmi Ligája, melynek minden vágya, minden akarata, terve s minden in­tézkedése csupán a hazának újra naggyátételét kivánja szolgálni. Ennek a célnak szolgálatában ál­lott eddig a magyar tanitói karnak a mindent fertőző s romboló irány­zattól távol maradt javarésze és az a nagy időhöz képest fokozott erő­vel áll bizonyára jelenleg és a jö­vőben ls és oly mérvben, amilyet a haza azoktól, akikre a nép ve­zetése s a nemzeti nevelés nagy horderejű ügye bízatott, méltán sorsdöntő óráiban elvárhat. A mennyiben azonban mégis akadna oly tanitó, aki ennek a nem­csak hivatásából, de már a magyar voltából is fakadó kötelességének mindenben eleget nem tenne, az a magyar tanitói névre méltatlanná válik, méltóvá azonban arra, hogy eléggé soha el nem Ítélhető s a hazaárulás, tényét megközelíti ily magatartása s a törvény teljes szi­gorát hivja ki maga ellen. Felhívom tehát a hazafias ma­gyar tanítóság figyelmét a ;Terület­védő Liga támogatásának fontossá­gára s arra, h 09ü lehetőség szerint lépjen be mindenki. Támogassa azonban legalább is erkölcsileg okvetlenül sajgó magyar lelke egész buzgalmával oly irány­ban, hogy a Liga vidéki köreitől eredő megkereséseket hivatali ügyei­vel egyenrangúnak tekintse s ezek­nek becsületes, magyar szívvel pon­tosan feleljen meg. A vallás-közoktatásügyi minisz­ternek 54851-920. sz. rendelete meg­hagyásából egyben közlöm, hogy mindazok, kik az emiitett megke­resésekkel szemben nem teljesitik kötelességüket, éppen ugy, mint a hivatalos kötelességeket — olyanok­nak tekintendők, mint akik hivatá­suk teljesítése közben vétkes mu­lasztást követtek el s mulasztásukat fegyelmi felelősség alá vonják. Mikler Sándor kir. tanfelügyelő. Vakok iskolája Mi a kormány? Vakok iskolája. Akik tagjai, vakok mind. Máskü­lönben képtelenség megérteni, hogy még ma is fenntartják a 4 kilós fej­adagot, sőt szeptember' 1-töl is csak 6 kilóra akarják felemelni! Az uj gabonarendelet zár alá vette az egész gabonatermést. Tehát már egy szem gabonát sem szabad vásá­rolni, még ha lehetséges volna is a vásárlás valami utón-módon. A fej­adag ellenben csak 4, illetőleg szep­tembertől 6 kiló. Mit gondol hát voltaképen a kor­mány, mit egyék az a rengeteg sok ellátatlan, aki a hust nem képes megfizetni s nem is látja hónapo­kon keresztül ? Tojást nem vehet, Tejet nem vehet, Szalonnát nem vehet, Hust nem vehet. A felsoroltakon kivül csak kétféle táplálék van: a zöldfőzelék és a tésztanemüek. Minthogy a tészta­nemüektől is megfosztja a kormány az ellátatlanokat, kétségtelen, hogy zöldségen való tengő­dés re akarja kény­szeríteni őket l Mivel pedig példaadást várunk a nálunk magasabban álló egyénektől, ez esetben kiváltképpen szeretnők, ha valaki a t. kormányból megmu­tatná, miképp lehet ilyenformán meg­élni ? ! — A szegedi egyetem ügye. Haller István közoktatásügyi mi­niszter leiratban arról értesítette Szeged város polgármesterét, hogy a kolozsvári és pozsonyi egyetemek csak 1921—22. tanévben nyílhatnak meg Szegeden. A miniszternek — mint leiratában emliti — az volt a szándéka, hogy a két egyetemet, mig régi székhelyeikre vissza nem térhetnek, még a mostani tanévben Szegedre helyezi. A két egyetem tanárai azonban kijelentették, hogy az egyetem Szegeden való műkö­désének elengedhetetlen tárgyi fel­tételei ebben a tanévben még nin­csenek biztosítva. E miniszteri leirat szerint tehát az egyetem csak Ko­lozsvár és Pozsony felszabadulá­sáig maradna Szegeden. Szeged ősrégi vágya tehát ezúttal sem tel­jesül, meri a város törekvése ai volt mindenkor, hogy állandó egye­temhez jusson. — A máfmarosszigetí jogaka­démia Hódmezővásárhelyen. Hód­mezővásárhelyről jelentik : A vá­rostörvényhatósági bizottsága elha­tározta, hogy a márrnarosszigeti jogakademiának menhelyet ad. Már szeptember hónapban megkezdőd­nek az előadások. — Kitüntetések. Bronz vitézségi érmet kaptak: Sipiczky Pál és Kelle Pál békéscsabai lakosok, volt 101-es gyalogosok. — Az uj lisztárak. Az uj liszt árak nagybani forgalomban a követ­kezők lesznek: nullás liszt negyven, főző tiz, kenyérliszt két korona. Szeptember elsejétől nem szabad fehér kenyeret sütni és zsemlyét is csak jegy ellenében árusíthatnak a pékek. A tervek szerint a jövő hó­napban hat kilóra emelik a havi fejadagokat. — A Polgári Kör díszközgyű­lése. A Polgári Kör szombaton este f 8 órakor újonnan és mo­dern követelményeknek megfelelően alakított helyiségében díszközgyű­lést tart. Utána a Prófétában társas­vacsora lesz. — József főherceg és Teleki miniszterelnök Szegeden. József királyi herceg, Teleki Pál gróf mi­niszterelnök és Sréter István hon­védelmi miniszter kedden reggel a hat órás budapesti személyvonattal érkeztek Szegedre. Valamennyien részt vettek Zadravecz Istvánnak püspöki felszentelésén. A királyi herceget, a vele érkezett miniszter­elnököt és honvédelmi minisztert fényes katonai fogadtatásban része­sítették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom