Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-08-06 / 105. szám

Békéscsaba,1920. augusztus 6. Péntek Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Elég volt Caesar A váradi katona-tönilöc egyik rideg, földalatti, dohos zárkájában halott­halvány fehéren, bilincsekbe verve, rabhalálra vár négy daliás magyar levente. Golyót parancsolt nemes szivükbe a sötét Balkán Haynauja, a király­gyilkos, méregkeverő hóhérfajzat megkótyagosodott vérebfejedelme ... és ők — bár tudják, hogy aligha fog mégegyszer felettük kiderülni ennek a becstelen, kóros, szomorú, vad világnak a hajnaltalan horizontja, mégis, miként glóriás hősökhöz, Árpád fiaihoz illik — némán, egyet­len lármás jajj nélkül virrasztják át a csillagtalan, koromfekete, örök gyászba koporsózott éjszakát. A fegyverek megtöltve már készen állanak a gonosz leszámolásra. A siralomház ajtaja előtt vasfazekas, bocskoros betyárok leselkednek s odakünt a városvégi nagy magyar temetőben kárörvendő pribékek tán­colják körül a frissen lapátolt sir­gödröket, ahogyan emberevők szok­ták őserdők tisztásain az áldozati máglyát. Tehát jókedv, vidámság, muzsika­szavas halotti tor is járja néha-néha a mócok rablott világában. Csak ott keleten, a háromszéki havasok alatt borult minden ... de minden könybe, fájdalomba. Nagyszeben kövein patakokban folydogál még ma is kétszáz, vágó­hidra vitt, szerencsétlen székely vére, de esküszöm, hogy az a vér, az a sok kiirtott emberélet nem marad soká megbosszulatlanul. Inkább te­metkezzen el szép hazánk tulipános kapuival, alabástrom, patyolat fehér házaival, zöld bokrétás hegyeivel az örök megsemmisülésbe, homályba, pusztulásba, vizeinek partján, gon­gozott kertjeiben, bársonyszőnyeges rétjein, kakukmadaras berkeiben ne nőjjön soha ... de soha többet vadvirág, száradjon ki a fenyvesek minden fája, jégeső verje terméket­lenné a határt s a patak medréből lángok csapjanak fel a földre, le­gyen átkozott a megszületett gyer­mek, magtalanok az anyák, ha arra akar elkárhoztatni minket a legha­talmasabb biró, az igazságos, hogy oláhjármot hordozzon tovább is az a nép, amelyik ezer éven át élő-* bástyaként állott őrt a régi, nagy Magyarország keleti kapujában. S nekünk kenyeres pajtásaim, úti­társaim a szenvedésben, ha még türjük tétlenül ezt a balkáni hóhér­munkát s nem kiáltjuk oda a hegyi barlangot lakó vadállatnak, hogy ne tovább gazember, legyen elég hit­vány pióca a magyar vérből! s nem fogunk fegyvert, amikor testvéreink könnyei égetik a lelkünket, ne adjon az Isten soha nyugodalmat, járatlan utak tüskéje szakgassa szét a tes­tünket s érzéketlen szivünk dúvadak­nak, hollóknak, keselyüknek legyen a prédája, martaléka. Mert végre-valahára beláthatjuk, hogy nincs kitől segítséget várjunk! Mi, kell hogy megcsináljuk odaát a re. det, a mi karjaink kell, hogy áttörjék a Várad felett elhúzódó gátat, a mi vérünknek kell elhullania, hogy kinyíljanak az erdélyi töinlöcök vas­pántos ajtai. Itt e szűkebb hazában nem na­gyon hallgatnak a székelyek zok­szavára. Ellenben a lipótvárosi gyil­kosság hírére mozgósítva lett a fő­város minden katonai és társadalmi szerve. Az entente kiküldöttjei epi­leptikus rohamot kaptak, hogyne, mikor két embert fényes nappal meglincseltek az utcán. Arról azon­ban, hogy az erdélyi vizek pirosak a sok martirvértől s minden fát bitónak döntött ki a keleti condrás francia, nem igen szereznek ezek a hires futárok tudomást. Az nekik nem fáj, de miért is fájna. Pusztul­jon csak a magyar, hiszen a világ minden szemétje halálára vár. A parlamentben interpelláltak. A lapok hasábokat irtak a pesti bor­zalmas, hajmeresztő vandalizmusról. Mondjuk, hogy helyén való volt mind a kettő, de bocsánatot kérek, ha az a gyilkosság ilyen európai port tu­dott felverni, mert egyedül a mi fa­junk az, kinek sorsa nem igen ér­dekli még azokat sem, akiknek bőre és vagyona megmentéseért négy és fél éven át vért és életet áldozott. Miért nem gondol széles e világon senki arra, hogy Néró úrtól számon­kérje azoknak az embereknek rab­halálát, kiknek fiaiból kerültek ki s állják a posztot ma is a nemzeti hadsereg első katonái. Elitélendő föltétlen a lipótvárosi hóhérmunka, de azt hiszem, hogy két ember mégis csak két ember s valószínűleg kevesebb értéke en­nek a hazának, mint odaát az érc­hegyeken tul az a sok .. . sok száz­ezer. Bosszút kérünk tehát mi a test­véreink elfolyt véreért, olyan bosszút, amelyik beszakitja az eget, villámo­kat, tüzcsóvákat szór a bukaresti caesári palotára s örök éjszakát küld hóhérjaink szemére. Hallja meg a nagy világ! Nincs más veszteni valónk nekünk hazát­lanoknak, csak a nyomorúságos élet, amit magunkkal hoztunk. Erdély fiai képesek azt is oda­adni, de az oláh rémuralomnak meg kell szűnnie még akkor is, ha sze­gény Párisnak a mi Ítélkezésünk a pusztulását jelenti. Parancsra várunk. Szűz Máriás lobogónk alatt felsorakozva készen lesünk a vezér szent szavára. Min­denünket Erdélyért! Ez a mi örök imádságunk. „Kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete", annak nincs helye közöttünk. A patakzó magyar vérre, a törn­Iöclakók szenvedéseire, a bitófákra s apáink sírjaira esküszünk, hogy mindig hűek maradunk te hozzád gyíszba, szomorúságba temetkezett, másnak ítélt szép Erdélyország! Gyarmatit B. János. az oroszoknak Budapest, aug. 5. A mai nemzetgyűlésen végre szóba került az egész ország népe által régen várt és végtelenül aktuális téma, az orosz kérdés. Rakovszki megnyitója után elfogadták a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló törvényjavaslatot, majd Benitzki Ödön szólalt fel személyes kérdésben, végül a házszabályok fölött keletkezett vita. Szünet után elfogadták a kormányzó hatáskörének ki'oövitéséröl szóló javaslatot. Ezután Somogyi István interpellálta meg a miniszterelnököt az orosz kérdésben. A körülöttünk levő nemzetek nem tudnak ellentállni az oroszoknak. Nem harcivágyból, hanem aggodalomb indulok ki, — modta So­mogyi, mert még ma is ott állunk, hogy nem tudjuk, hogy Magyarország mily álláspontot foglal el az orosz kérdéssel szemben. Van e a kormánynak tudomása az oroszok előnyo­mulásáról és kérdem : mit tett a kormány ebben az ügyben ? Teleki azonnal válaszolt az interpellációra. A kérdés olyan, hogy annak részletei a nyilvánosság elé nem kerülhetnek. Ha arra szükség lesz, úgyis erkölcsi és testi erőn­ket kifogjuk fejteni, de a dolgokat elhamarkodni nem szabad. A kormány teljesen ismeri a helyzetet, és nem ad a mindenfelöl beérkezett kósza hírekre. Azt hisszük, hogy az orosz ellenoffenzíva nem ellenünk irányul. Az ántánt már belátta, hogy egy csonka Magyarország nem lehet védőbástyája az ilyen kizá­rólag ellenük irányuló veszedelemnek és már mindenfélét ígér nekünk. Legyenek nyugodtak, az intézkedéseket minden vonalon megtettük. A Ház a választ elfogadta. Dobó visszavonta vallomását Budapest, aug. 5. A Tisza-pör mai szenzációja az, hogy mindjárt a tárgyalás kezdetén Dobó minden előbbi vallomását visszavonta arra való hivatkozással, hogy izgatott volt és félt. A biróság a Roheim­villában ma szemlét tartott, melynek folyamán a falban és a faburkolatban uj, teljesen szétlapult golyókat találtak, ami arra vall, hogy "Tisza meggyil­kolásakor a hallban erős dulakodás folyt le. Egy ajtó alsó sarkában meg­találták Tisza órájának egy részét, melyet az órán és a gróf lágyékán áthatolt golyó sodort ki­Dobó és Síankovszki ma min­den részletről beszámoltak és most már tisztán iát a biróság. A fegy­verszakértök megállapították, hogy a dulakodás alkalmával a gyilkosok a haliban zavarodottan lövöldöztek össze-vissza. BUDAPEST, aug. 5. A fő­ügyészség átirata ma ér­kezett meg a Ház elnöké­hez. A hatóság Friedrich István mentelmi jogának azonnali felfüggesztését kéri. A mentelmi bizottság holnap vagy holnapután dönt ez ügyben, Borzasztó csata dühöng a lengyel fronton Budapest, aug. 5. A lengyel vezér­kar szerint az egész galíciai arcvo­nalon a legrettenetesebb csata dü­höng. A lengyelek erős ellenállást fejtenek ki Bródy körül. Az oroszok átkeltek a Narev folyón. A Szeretnél ádázul folyik a harc. Lemberg meg­erősítését befejezték, a várost az utolsó csepp vérig fogják védeni. Lengyelországban minden 36—45 éves embert behívtak. A Körösvidék kenyérmozgalma Az iparosok is segítenek Még nem folyik az adógabona beszolgáltatása, de már is van né­hány gazda, aki a keresetképtelen ellátatlanok számára ajánlott fel bú­zát, a tömeges adományt természe­tesen akkor várjuk, ha majd az adógabona szállítása megindul. Igen jó jelek azt mutatják, hogy nem lesz egyetlen gazda sem, aki kivonná magát a hazafias kötelesség telje­sítése alól. De nemcsak a gazdák, hanem az iparosok is sietnek csatlakozni moz­galmunkhoz. Legutóbb özv. Kvasz Pálné (Beliczey-u. 6.) tudatta velünk, hogy hajlandó tíz hadiárva leányka

Next

/
Oldalképek
Tartalom