Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám
1920-07-25 / 95. szám
Vasárnap Békéscsaba, 1920. julius 25. •imiiMi 1 ni—ni i inm in 'I mi Szerkesztőség é» kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér A kenyérről, mindnyájunk főtáplálékáról folyik mostanság a legtöbb beszéd mindenütt. Egyik nagy politikusunk, Andrássy Gyula is, pénteken mondott beszédében nagyon nyomatékosan hangsúlyozta a Ház előtt, hogy a közélelmezés helyes megoldása a legfontosabb kérdése most az országnak, mert ha e téren hibát követnek elbánnák nagyon súlyos következményei lehetnek. Odafenn az igazi nagy politikusok, a széles látókörrel biró államférfiak jól látják a közélelmezés gyors és jó megoldásának halaszthatatlanságát, idelenn, a vidéken pedig érézzük, hogy nyugalmunkat, életkedvünket, munkabírásunkat, mindenünket jelenti ez a szó: közellátás. Érezzük, hogy ennek megoldásától függ vájjon nyugodt lesz-e a következő esztendőnk, vagy tele lesz aggodalommal, keserűséggel, az élet legnagyobb gondjával, a mindennapi kenyérért való elkeseredett küzdelemmel. Ezért várjuk olyan remegve, olyan aggodalmaskodva a rendeleteket mely rólunk, ellátatlanokról gondoskodik. Nincs nagy termésünk, de annyit adott aá Isten, hogy mindnyájunknak bőven juthat kenyér, ha a megtermett életet helyesen osztják el. Mégis félünk, hogy nem lesz mit ennünk. Igen, mert a legutóbbi esztendők keserves tapasztalatokkal gazdagítottak. Félünk, hogy most is ugy lesz, mint már volt. Szűkre szabják a fejadagot s ahhoz is majd csak hosszú ácsorgás után lehet hozzájutni, fagyon szomorú, talán katasztrofális lenne, ha igy volna. Nem ismerjük még e sorok Írásakor a terményrendelet idevonatkozó részét, de már itt is, ott is halljuk a 4—6 kilós fejadagról szóló suttogást. Végzetes hiba volna, ha tényleg ilyen alacsony kvótát szabnának meg. Hiszen ma még mindig ott tartunk, hogy az ország óriási többségének a kenyér, a liszt csaknem egyedüli tápláléka. Drága a hus, megfizethetetlen a zsir, gyümölcshöz is csak 3 gazdagok juthatnak, a polgárság zöme a hústalan főzelékre, főtt tésztára, meg a kenyérre van utalva. Már megszoktuk, hogy vegetáriánus (hústalan) életet éljünk, de ha nem adnak elegendő kenyérrevalót, akkor már ezt — a kenyértelenséget is — megszokni nem birjuk. Ne legyenek hát szűkmarkúak azok az urak, akik ott a zöldasztal mellett szabják meg az egészséges és jóétvágyu vidék buza-, vagy lisztszükségletét. Ne sajnálják tőlünk a kenyeret, egyetlen megnyugtatónkat. Adjanak olyan fejadagot, amelyből legalább kenyérrel jóllakhatunk. Ami pedig az elosztást illeti — és ezt a helyi hatóságoknak is szeretnénk lelkére kötni — csak a régi rendszert ne folytassák! Szűnjön már meg az ácsorgás, a sorbaállás szomorú és utálatos képe. Gondolják el azok a jó urak, akik majd ezt intézik, hogy micsoda szörnyű érzés az, esőben, hidegben óraszámra ácsorogni a lisztes bolt előtt azzal a gonddal, hogy odahaza sir a kisgyerek, takaritatlan a szoba, nincs feltéve az ebéd . . . És még az is megesik, hogy egy-két órai ácsorgás után a sor felének mosolyogva kijelentik: elfogyott, jöjjenek holnap 1 A világért se történjen ez meg többé! Legalább 8—10 helyen osszák szét a lisztet egy ilyen nagy városban s az elosztó helyeken legyen mindig mit adni. De még helyesebb volna, ha búzában kapnák meg az ellátatlanok kenyerüket. Tudjuk, hogy veszedelmes volna az egész évi mennyiséget egyszerre kiadni, de negyedévenként lehetne a kiosztást végezni. A közönség mindenesetre jobban szeretné ezt a megoldást. Hiszen köztudomásu, hógy a hatósági liszttel szemben bizonyos ellenszenvvel viseltetnek. Ha azonban búzában kapná mindenki a neki járó kenyéradagot, nem lehetne senkinek semmi szava. A negyedévenként való elosztás is megkönnyítené a nehézkes adminisztrációt. De még ha kevés lesz is a fejadag, itt nálunk lehetne segíteni a bajon. Csak a gazdák szive induljon meg. Ok, akik soha kenyérszükséget nem látnak, próbálnának csak egy napig liszt és kenyér nélkül élni, akkor át tudnák érezni a kenyértelenek nyomorúságát s bizonyosan nem riadnának vissza attól, hogy gabonafeleslegükből méltányos áron adjanak el az ellátatlanoknak. Jól tudjuk, hogy vannak nemeslelkü gazdák, akik ezt a jótéményt évek óta gyakorolják. Ép ezeket kérjük, szólítsák követésre gazdatársaikat. Mi hiába beszélünk, de ha ők buzdítják szűkkeblűbb szomszédaikat, rokonaikat, akkor annak több eredménye lesz, mint száz vezércikknek. Ha pedig minden gazda csak egy-két ismerősét, nemtermelő rokonát segítené ki — nem az egész évi szükséglettel, csak egy-két mázsa búzával — akkor legalább is itt, ezen a vidéken nem kellene félni ínségtől, kenyérgondtól. V. K. ULTIMÁTUM AZ OROSZ SZOVJETHEZ Az ántánt követelése — Az oroszok Poroszország és Románia területére törtek be Berlin, julius 24. Az antanthatalmak az orosz szovjetkormányhoz öt napos ultimátumot intéztek, melyben követelik, hogy az ellenségeskedést Lengyelországgal azonnal szüntesse be. A német kormány engedélyt kért arra, hogy keleti határait megerősíthesse és bizonyos területaket védeíein végett magszá/lhasson. A német kormány kérését azzal indokolja, hogy az oroszok és lengyelek immár porosz területi határsávon harcolnak. Foeh marsall és több törzstiszt Lengyelországba utaztak. A német kormány tegnap táviratot kapott az orosz kormánytól, melyben jelzi, hogy nincs szándékában német területekből csak egy talpalatnyit is elvenni és mindenképpen jóviszonyban akar maradni vele. A bukaresti kormány minisztertanácsot tartott, melyen bejelentették, hogy az oroszok már román területeken pusztítanak. Megállapították a feltételeket, melyekkel az oroszok visszatartását megkísérlik. Néhány nap múlva Románia is megküldi ultimátumát az oroszoknak. Ezek egyébként átkeltek a Dnyeszteren és a Pruton és Csernovitzot bombázzák. Jassy és Galac közt jelentékeny román haderőt összpontosítottak. Ausztriának sem kell Kun Béla Megtagadta a beutazási engedélyt — Kiutasítják Németországból Berlin, julius 24. Az osztrák kormány Kun Bélától megtagadta a beutazási engedélyt. Németország felfüggesztette, illetve elhalasztotta annak a hadifogolyszállitmánynak továbbítását, melyben Kun Bélát elfogták. Kun Béla ugylátszik Stettinbe került, ahol bizonyára nincs oly jó dolga, mint Ausztriában volt. A Vossische Zeitung irja: Ha Magyarország követeli Kun Béla kiadatását, a német kormány ezt alighanem megtagadja. Viszont a bajorok egyenesen azt kívánják, hogy Kun Béla a magyaroknak haladéktalanul adassék ki. Kommunisták katonai támadása Magyaron szág ellen Mire jó a bojkott ? A wiener-neustadti események Sopron, jul. 23. Egy soproni lap mult heti száma szenzációs cikket közöl az osztrák, szerb, jugoszláv, román és cseh bolsevikiek katonai készülődéséről. A lap szerint ezek a vörösök már régóta készülnek arra, hogy Magyarországot mindenfelöl haddal támadják meg. A bojkott rendezése és az a halálos politikai csend, ami a bojkott életbeléptetése óta a Magyarországot körülvevő külföldön észlelhető volt, nagyon is gyanúsnak tetszett. Ezalatt Bécsújhelyben, Badenben, Szietingben, Zágrábban, Belgrádban, Plocsciben, Prágában katonai szervező hivatalok toboroztak a vörös katonákat, hogy felhasználva az alkalmas pillanatot, mindenfelöl betörjenek hazánkba és visszaállítsák itt is a vörös uralmat. Május 25-én Ebenfurtnál a magyar határörök elfogtak egy bécsi kommunistát, kinél térképeket, vörös hadseregbeli igazolványt, katonai jellegű iratokat és hadseregparancsokat találtak. A fogoly később be is vallotta, hogy bizonyos parancsnokságok kémkedni küldték. A vörös hadsereg toborzásában jóformán egész Európa kommunista körei összes befolyásukkal résztvettek és ezt szolgálták a Bécsben alapított és magyar érdekekkel ellenkező irányt tápláló kommunista lapok is. Eddig megállapították, hogy Szerbiából, Szlovákiából, Romániából és Ausztriából nemzetközi összetételű csapatok akartak betörni Magyarországba. Megállapítást nyert az is, hogy Bécs és Gráz között titkos fegyverszállítások történnek.
