Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám
1920-07-24 / 94. szám
Békéscsa ba, 1920. julius 24. BKMSaaSaflSmSimaEfflSSBJSBSIBSKeBSE^^ Szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap (F.) Megvagy hát végre, te átkozott, ki véres kezeddel belenyúltál lelkünk legmélyébe, hogy kiszakítsd onnan minden érzésünket, kitépd hazánk iránt való szeretetünket, anyáink, apáink iránt érzett tiszteietünket; hogy leszakítsuk ördögi tanaid révén Krisztust a templom faláról és helyébe Marxot tegyük oda, hogy elismerjük, miszerint te vagy a föld, a világ és a menny egyedüli ura. hogy elhigyjük, hogy étted forog a föld és meggabalyodott, kiszáradt agyad termékei kedvéért ragyognak éjszakánként a csillagokMegvagy! Jaj! Tépettek volna szét azonnal a Lys Bois patkányaival, vagy hasítottak volna kötélnek valót belőled, hogy azzal húzzák fel cinkostársaidat, marták volna ki a szivedet a helyéből, vagy dugtak volna a tenger hűvös hullámaiba, hogy ott vesszél ei, de jó lett volna! Pokoli cerberus, kinek nincs lelke, oáa kellett volna téged sr.egezni a hajó falához és apró tűkkel kellett volna kiszúrni belőled az életet! Mert te is igy tettél, magad is igy kívántál bennünket látni, te is ily módon tetettél él láb alól annyi tisztességben megőszült családapát, a te vigyorgó arcod . . . dehogy! pofáddal nézett szembe egész Magyarország megkinzott, máglyára vitt és lassú, kinos halálra elitéit népe! Nincs vád, melylyel ne illethetnénkÉs mivel illetünk, az már nem is vád, hanem itélet, mert ilyen mértékben eibünösödött állatot dehogy is lehet vádolni. Emlékezünk : remegve bujtunk előled, meri: mindenütt jelen voltak pribékjeid, kik itták a becsületesek vérét Éjjeleinket elraboltad, otthonunkat feldúltad, beleütötted mocskos, rozsdás tőrödet azokba, akik nem csúsztak térdenállva eléd. Meggyilkoltad gyermekeinket, elvetted nehezen összegyűjtött pénzünket és odatömted népbiztosaid és zsidóid zsebjébe. Mennyi urilak, kastély, de mennyi szegény esaládi ház is maradt üresen látogatásaid után! Mennyi irtózató;, dráma fölött lebegett akkor, istenem, be súlyos hatalmad ! De ez semmi. Ezért csak megbocsátanánk. Elfeledjük, legyászoljuk: Jób is a szenvedésért szenvedett, nekünk is földön tul lebeg a célunk. De egyet el nem feled a magyar és ezért az egyért a kinok kinjával kell meghalnod, gyilkos, gazember, púpos véreb. Egyet nem feledünk cs az lesz az a fa, melylyel elégetünk, ez lesz az a kötél, melylyel az első ágra felházunk, ez lesz az a kard, melylyel felnégyelünk, te spirituszba és múzeumba való ördögi lény! Nem feledjük el soha, hogy te juttatEiőfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér tad hazánkat oda, ahol a Végzet vizei örvénylenek, te döntötted romokba azt az országot, mely nem is olyan régen Európának virágoskertje és legfényesebb palotája volt. Istennek kellett közbelépni, hogy a pusztulás zajló Niagarájának meredek partjáról a halálba rohanó és a népbiztosok szekerén a biztos elmerülés felé vágtató Magyarországot visszatartsa ! Ezt nem lehet megbocsátani! Kiket eltemettünk, nem tudnak nyugodni, de éjjelente megjelennek, mint tündéri csillagok az égen. Ma ebben az országban bárhova nézünk, mindenütt a te sátáni átkodat látjuk- Legújabb hitvesed, a parókás, hajporos, zsidónál is komiszabb Ausztria a jövőnket rontja meg és ezért mind te vagy a felelős, Kan Béla ! Sirtál ? Hova könnyeid potyogtak, bizonyára átok rontja t:zt a helyet. Könnyeztél? Utálatok orkánja szalad ki szivünkből és szeretnők, ha elérne egyetlen vágyunk: véredet is ugy nyalják fel a patkányok, mint ahogy könnyeidet elnyelte a föld ! Hkik a sors ellen tudnak sikerrel küzdeni, azok az élet legnagyobb hadvezérei. Mi végrehajtottuk ezt és ugy hisszük, sike-' resen. De sajnos, átkunk átka még nincs a kezeink között. íiála a német testvéreknek, hogy tőlük megszokott energiával, gyorsasággal kerítettek kézre, bitang, kiről a piszkos Ausztria azt közölte, hogy már a Kreml-ben űzöd tovább világokat felforgató rettenetes munkádat! Most már tudjuk, hogy hazug tudósításaik áldozatai lettünk, mi magyar lapok, tudjuk, hogy ezzel akarták biztosítani neked az egérutat, Kun Béla ! Hála a németeknek. De csak akkor, ha nem adnak vissza annak a rothadt, bűzlő, véres vörösségbe burkolódzott Ausztriának Mert ha visszaadnak, megint megszöksz. Istenem, csak azt engedd megérnünk, hogy visszakapjunk! Nem teszünk veled semmit, ne félj, csak egy-egy darabkáddal bevérezzük magunkat, hogy ne fogjon rajtunk többé a keleti rém. Elteszünk emlékbe, de minden embere ennek az országnak külön-külön: én az ujjaidat akarom, mert láttam, mikor Budapesten egyik étteremben azokkal az ujjakkal irtad irtózatos programmodat. Gyilkoló mániád visszaszállt reánk: megvagy, Kun Béla és nincs távol az idő, hogy az a föld végleg megszabadul tőletek, hogy ezentúl ne legyen gond, ne legyen rettegő félelem a nagy vizek és hűvös hegyek országában, mag ar földünkön! A képviselőház mai ülése Andrássy Gyula nagy beszéde Budapest, julius 23. Rakovszki elnök délelőtt 11 órakor nyitotta meg a Ház ülését, melynek során több kérvényt olvastak fel. A Magyarországi Újságírók Egyesülete a sajtó terén a törvényes állapotok helyreállítását kérte. Mikovényi Jenő a Luisauer-féle parlamenti bizottság jelentését olvassa fel, Luisauer—Rubinek ügyben a vizsgaiatot lefolytatta és befejezte. A jelentést nyomtatásban holnap osztják szét. Szabó József bejelenti Ruppert Rezső mentelmi jogának megsértését, azután folytatták a vitát a miniszterelnök tegnapi beszéde fölött. A vitában Andrássy, Apponyi, Zákány, Fangler és még többen vettek részt. Névszerinti szavazással megválasztották az alkotmányvédelmi bizottság elnökét, két elnökhelyettesét és 30 tagját. Ezután Andrássy emelkedett szólásra s igen nagy hatású hatalmas beszédet mondott, melyet azonban igen heves közbeszólások szakítottak gyakran meg, — Beszélt arról a nagy harcról, amelyet a destrukcióval szemben kellett megvívnia az országnak. Még nincs vége a küzdelemnek, mert mindenki tudja, hogy olyan nagy elkeseredés van az egyes osztályok és rendek közt egymás ellen, amilyen még tán' sohasem volt. Vigyázni kell, hogy ebből baj ne legyen. Különösen hangsúlyozza a közéieimezés gyors és helyes irányítását, mert ha az aratás után e téren nem javul meg gyökeresen a helyzet, nagy bajok lehetnek. Aggodalommal látja, hogy a földbirtokreform még mindig nincs meg. Vigyázni kell, hogy se szűkmarkú, se tul igérő ne legyen, ne hogy mint a Buza Barna féle, kivihetetiensége miatt elkeseredést és bajt okozzon. Kidolgozásában csak az országos és nem az egyéni érdek lehet irányadó. A tekintély megóvása elsőrangú állami érdek. Addig igazi konszolidáció Magyarországon nem lehet, mig Szent István koronája a régi fényben nem ragyog. Nagy elismeréssel nyilatkozik a nemzeti hadseregről s a kormányzó Főméltóságáról, hangoztatván, hogy a házfeloszlatási jogot törvényben kell biztosítani a kormányzónak. A hadseregnek minden kritikán felül kell állani. Nem szabad a hadsereg belső ügyeit tárgyalni, bírálgatni s ezzel a hadsereg tekintélyét aláásni. (Közbekiáltások: viszont a hadsereg se avatkozzék az országgülés dolgába — ne politizáljon). A katonai vezetőség gondoskodjék arról, hogy a hadsereg vezérlő elve a törvénytisztelet, a törvényvédelem legyen. Ne legyen szempont ügyek elbírálásánál az, hogy valaki zsidó, vagy szocialista. (Heves kö/ oeszólások: Abszurdum, hogy igy beszél. — Ne féltse a zsidókat.) Ö nem azt mondja, hogy üldözzük a szocialistákat, hanem azt, hogy szociális politikát gyakoroljon a kormány. Nem vádol, hanem helyes utat ajánl. Ha ez a kormány is gyenge lesz, újra bomlásba, vagy katasztrófába sodródhatik az ország.
