Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám
1920-07-23 / 93. szám
2 A Hangya fejlődése Érdekes statisztikai adatokat tud felmutatni a Hangya szövetkezet, meiy az egész országban valódi hangyaszorgalommal dolgozva, ma már a keresztény kurzus legerősebb kereskedelmi és gazdasági lámasza. A Hangya 1898-ban, tehát 22 évvel ezelőtt kezdte meg működését az áruuzsora által leginkább kihasznált falusi nép körében. 1900-ban már száz, 1905-ben ötszáz és 1919 végén kétezerháromszázharmíncnégy szövetkezete volt a Hangyának. 1898-ban az intézet ötvenezer kor. alaptőkével rendelkezett, rnely összeg 1920 közepén ötvenegy millió koronára dagadt és ugyanekkor az 1898. évi 6320 korona pénztári forgalom helyett 2.050.713,619 korona forgalmat mutattak fel. A páratlan •fejlődést és életképességet mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy a Hangya a városokra is kiterjeszkedett a „Háztartás" fogyasztási szövetkezetek alakjában, melyek ma egyedül Budapesten kétszázezer fogyasztót látnak el. Járdaszahályrendelet Békéscsaba város képviselőtestületének legutóbbi közgyűlésén többek között tárgyalásra kerül a járdaépítési szabályredelet tervezete is. Ha a járdaépítés fontosságát tekintjük, bátran mondhatjuk, hogy ha már meg volna az a szabályrendelet, ugy is későn volna. Sok téren vagyunk elmaradva, de a lehetetlen téglajárdák szégyenfoltjaink legsulyosabbikainak egyikét alkotják. Egyelőre természetesen nem lehet eltávolítani mindenünnen a téglajárdákat s aszfaltba vagy betonba burkolni az egész várost, mert ma még nagyon nehéz anyagot beszerezni a járdaépítéshez, Csabán pedig sok olyan utca is van, amelynek eddig még téglajárda sem jutott. Járdaépítés szempontjából három osztályba sorolja a tervezett szabályrendelet az utcákat, melyek forgalmásságuk és fekvésük szerint kapnának több-kevesebb, illetőleg szélesebb vagy keskenyebb járdát. A járda anyagának megválasztása a képviselőtestület dolga lesz. Akár a beton, akár az aszfalt mellett dönt a testület, a város által vezetendő járdaépítés nem fog oly nagy költséget okozni, mint amilyen fontos ugy a város, valamint főként egyesek szempontjából a téglajárdák kiküszöbölése. A multak tapasztalatai s a jelen siralmas közlekedési viszonyok (gondoljunk csak az esőzésekkor járhatatlanná váló utcákra) bebizonyították, hogy a téglajárdák tetemesen károsítják meg a várost. A gyors romlás miatt a fenntartási költségek számlája olyan tekintélyes összeget mutat, mely minden más érvnél erősebben sürgeti az adófizető közönség érdekében a járdák építését. Nem is szólunk arról, hogy köztisztasági és egészségügyi szempontból is kellőleg nem értékelhetők a tisztántartható aszfalt- és beton-járdák. Tudjuk, hogy Csaba közönségében nagyon kevesen vannak, akiknek eszthetikai érzékét bántaná a téglajárda, tehát azt sem emiitjük meg, hogy sokkal szebb lesz a város, ha nem hepehupás, össze-vissza foltozott ócska téglatörmelékekre fog rátelepedni a por, az utca szemete és a sár, hanem városias sima aszfalt fogja szegélyezni az utcákat. A jó járda különben elsősorban a ház- és telektulajdonos érdekét szolgálja azzal, hogy lehetővé teszi mindenkinek, hogy telkére, vagy házába ne sártengeren keresztül úszva, hanem mindig könnyen járható uton juthasson el. Anyagi előnye megbecsülhetetlen a járdának a ház és telektulajdonosokra nézve. Természetes, hogy a jó járda forgalmassá teszi az addig járhatatlansága miatt elkerült utcákat s az eddig is látogatottak forgalmát is megsokszorozza. Minthogy pedig a háznak és a teleknek ez értéke elsősorban attól függ, hogy milyen forgalmas helyen fekszik, az is természetes, hogy a járdák ki nem számitható mértékben fogják növelni a házak és telkek értékét. A járdaépítés elsősorban a ház és telektulajdonosok érdeke, méltányos tehát, hogy a ház- és telektulajdonosok maguk fogják viselni a házuk, illetőleg telkük elé kerülő járda épitési költségeit. Más igazságos megoldási mód el sem képzelhető. Ez nem azt jelenti azonban, hogy csupán azok fogják viselni a járdaépítés költségeit, akiknek házuk vagy telkük van. Jelentékeny részét alkotja majd a járdaépítési munkáknak és kiadásoknak a rendesnél szélesebb járdáknál a különbözet, közterületeken az egész járdának és mindenütt a kétoldalú gyalogjárókat összekötő átjáróknak a mdgépitése. Ezt pedig a nem ház- és telektulajdonosok is közteher alakjában megfelelő arányban fogják viselni. A járdaépítés költségei különben sem fognak semminemű túlterhelést jelenteni viselőikre, hiszen köztudomásu dolog, hogy a házak és telkek forgalmi értéke az utóbbi időkben olyan szédületes sebességgel nőtt meg kimondhatatlanul nagy összegekké, hogy azok mellett a járdaépítéssel járó kiadások csak apró fillérekké zsugorodnak össze. A közhangulat különben is azt bizonyítja, hogy mindenki meg van győződve arról, hogy 12-ik órája ütött már a járdaépítésnek, tehát legfőbb ideje, hogy legalább járdaépítési szabályrendeletünk legyen végre. HSHHBHBiaUAM aailSIIBBaH3B9lliaUHHaiiai Mesrényiet a wonaton Budapest, julius 22. Tegnap délután a Szegedről Budapestre robogó vonaton titokzatos merénylet tőrtént. Félegyházánál a kalauz harsányan orvos után kiabált és egy medikát felfedezve, bevitte egy harmadosztályú kocsiba. A kocsiban megmerevedve s eszméletlenül feküdt egy 13 éves fiu, akit sehogy sem lehetett eszméletre téríteni. Az utasok vallomása szerint a fiu, aki nyugodtan üldögélt helyén, egyszerre felsikoltott, egy mellette ülő nőre mutatott és elkiáltotta magát: — Tiivel szúrt meg ez a lány! Rögtőn utána elájult. Mások szerint a lány gyümölcsöt etetett a fiúval. Megállapították, hogy a fiu rnessenger boy és megbízásban utazott. Kecskeméten az ájult gyereket kórházba vitték, a leányt pedig letartóztatták. BBasHBBaBBaaüaaBaasii a a a a n 9 a a a a a a a a a a Julius 25-ike az Ebi'ed ők napja lesz! Vegye meg jegyét az Ébredők hangversenyére! HsgBiiiiiBaauaBiBiiiiRnHKBiaaigBsitigHB TT T T*> T'? V'Z JpL I ni ÍL K. Nagyságos asszonyom í Hosszú nyári délutánokat ülök végig asztalom mellett és rágom a ceruzámat rendületlenül. Fejemben egymást kergetik a különböző gondolatok. Sok mindenre gondolok. Legtöbbet azonban arra, hogy mikor lesz már öt óra. Mikor meg öt óra lett már, akkor arra, hogy mikor lesz még este. S hogy hamarább legyen este, 5 órakor elbandukolok a csirkepiacon keresztül a zöldséges bódé háta mögé, ahol nagy vesszőkosarak partján még nagyobb kofaasszonyságok terülnek el s finoman, ábrándosan ásítoznak bele a tikkasztó melegségbe. Az árok mentén mezitlábos fiuk gomboznak. A Munkás-otthon előtt délibábos ködbe vész a térség, ahol is csillogó sziporkákra törik az izzó napsugár a reszkető pipafüst misztikusan, lomhán emelkedő felhőjében. Bennebb, a szemben lévő ház sarkánál egy papucsos atyafi olvassa a palánkra függesztett hatósági tábláról, hogy mit szabad ott és mit nem szabad. Tőle mintegy 10—20 lépésnyire megállok az egyik kosár előtt és gyümölcsöt veszek. Mikor cseresznyeszezon volt, cseresznyét vettem, mikor sziivaszezon volt, szilvát vettem, ma pedig körtét vettem. Körtét, Asszonyom !, Egy kilót, 7, azaz hét koronáért és volt benne 7, azaz hét körte. Ennivalóan szép nagy egészséges körte mind a hét. Keblemre szorítottam a papirost és visszabandukoitam az asztalom mellé lassan, ünnepélyesen, miként azt a pipafüsttől láttam, mely szintén ünnepélyesen emelkedett az ég felé. Mikor kitálaltam magam elé a hét körtét, az egyiken valami végtelenül bájos jegyecskét vettem észre. Piciny fogak helyét, melyek valószínűleg egy megkisérlett szenvedélyes harapás keretében mélyedtek bele az édes gyümölcs húsába. ... És itt bocsánatáért könyörgöm, Asszonyom ! . . . Békéscsaba, 1920. julius 22. Csütörtö k /. évfolyam 92. szám . Körülöttem néma csendesség volt, csaló- egy darázs zümmögött monoton, halk dudolással fenn a plafón táján. Az ablak tele volt aggatva nagy makulaturapapirosokkal s a bágyadt, langyos félhomályban egyedül ültem dobogó szívvel a hét körte előtt. Félve simogattam meg azt, amelyen a piciny fogacskák helyét fedeztem fel. Szemeim félig lecsukódtak, fejem hátrahanyatlott és két fehér fogsort láttam megvillanni a szürke semmiben . . . Apró csillogó gyöngyszemeket . . . S láttam a forró, finoman ívelt szomjas, piros ajkat, amint hozzátapad a körte élettelen hideg héjjához . . . Reszkettem Asszonyvm! Ugy éreztem, mintha valami belém ragadna s húzna. Megindultam. Mentem, miként egy holdkóros és csak a kofa kosara előtt eszméltem magamra ismét. TDe még mindig fogva tartott a varázslat s mentegy titokzatos parancsszóra mutattam meg a vénaszszonynak az imént tőle vásárolt körtén a varázsos jelet. A vén kuruzsló csak megbiccentette a fejét s engedett kétségbeesni. Majd megszólalt, mint akinek eszébe jutott valami. Emlékezni kezdett és elmondta, amire emlékezett. Elmondta, hogy ma délelőtt egy „nacscsága" megállott ugyanott, ahol én. Valami kócos leányzó volt vele kosárral a karján. A naccsága megkérdezte, hogy „hogy a körte néni ?" Ő megmondta, hogy hogy. A naccsága akkor kivett egyet a nagy kasból és azt kérdezte, hogy „nem húzós ez a köte néni ?" Ugy hiszi, akkor harapott bele, mert mindjárt le is tette s odább ment az ára miatt. -v Megkérdeztem remegő ajakkal, hogy hogy nézett ki az a „naccsága". Kimért egykedvűséggel felelt: „Hosszú, vékony, szürke asszonyság volt ... az orra alatt egy nagy szemölcs volt, amiből szőrök álltak előre ... a . . ." — „Elég!" — sikoltottam és füleimet tenyerembe rejtve rohantam el a szörnyetegtől, mely kíméletlenül, durván tépte széjjel legszebb álmaim egyikét. Asszonyom! Most megint itt ülök az aszt talom előtt és még csak azt akarom megirni, hogy máskor ne tegye vissza azt a körtét a kosárba, amibe beleharapott, mert látja vannak még bolondos fantaszta lelkek a világon, akiknek elmegy egy iiyen megharapott körte miatt az — illúziójuk a körteevéstől. — * — iGAZGA YÓSÁG1 ÜLÉS. A békésmegyei keresztény nyomda és lapkiadó R*-T. igazgatósága juiius23-án, pénteken délután 4 órakor saját helyiségéhen gyűlést tart. — Csernoch hazaérkezett. Csernoch János hercegprímás tegnap érkezett vissza római útjáról. Nyilatkozata szerint a pápa teljesen korrektül van értesülve a magyarországi helyzetről és alig várja az időt, hogy beavatkozhassék az ántánt politikájába, Magyarország javára. — A nagyváradi összeeskövők ügye.^A nagyváradi rnonstre-pör főtárgyalása még folyik. Szombaton voit a főtárgyalás 2-ik napja, hétfőn a 3-ik. Ezen a két napon Csécsy Nagy Imrét. Jankovich Tihamért, Csapó Lórántot és Szunyogh Albertet hallgatták ki, mint terhelteket, Papp Dániel tábornokot és Serbescu tábornokot pedig mint tanukat. Papp tábornok Szunyogh őrnagy javára tett vallomást, akit a hires Russ különítményből ismer. — Békés nagyközség képviselőtestülete ' a csütörtöki napon megtartott rendkiviiii közgyűlésen töltötte be választás utján a háború folyamán megüresedett állásokat. Általában az eddigi helyettesek lettek megválasztva. És pedig 3-ik jegyző lett Kis B. Mihály, 4 ik jegyző Balogh Imre (még mindig hadifogságban van) 5-ik jegyző Tassy Sándor. Segédjegyzőkké : Szűcs Imre, ifj. Muránszky Lajos. Birtoknyilvántartó: Győrffy Béla. Adótiszt: Marom János és Polgári Béla. Főpénztári ellenőr : Bartyik Mátyás. Adóellenőr: Szűcs Károly. Iktató : Serbán Szenka. írnokok : Kiskéry Margit és id. Muránszki Lajos. Végrehajtók : Pocsai Lajos és Szabados László. — Eljegyzés. lierbst Ilust Budapestről juiius 4-én eljegyezte Vaday Károly, Karolyi Imre gróf uradalmi főtisztje Pusztapóról.
