Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-07-14 / 85. szám

2 Nyisztor György volt földmivelésügyi népbiztos kihallgatása Budapest, jüÜtis 13, Dovcsák népbiztos kihallgatása ma, a kommiirtlsfa bünper Hetedik napján befejeződött. Utána Nyisztof Györgyöt, & volt földmivelésügyi népbiztost hallgatták ki, Nyisztor kijelentette, hogy tieth érzi magát bűnösnek. Nem Vett részt sem lázadásban, sem terrorban. Nem vett részt a kommün alkotmányának megállapításában, sem a túszok elfogatásában. Kommunista izü beszédeket csak azért tartott, mert a tömegekkel el kellett hitetnie, hogy nem ellenforradalmár. Különben meggyőződéses szocialdempkrata volt s ha száz élete volna, azt is a szocializmusnak szentelné. A lengyel csapatok a Berezina mögé vonulnak vissza. Paris, julius 13. A lengyel csapatok a Berezina mögött veszik fel uj hadállásaikat. Ezt a visszavonulást Foch tábornok javasolta a lengyeleknek. Árvizsgáló bizottság elnöke Budapest, julius 13. A hivatalos lap vasárnapi száma szerint a belügyminiszter a békésmegyei árvizsgáló bizottság elnökévé Blaur Gyula nyugalmazott pénzügyi főtanácsost, helyettes elnökévé pedig Mérei Gyula gimnáziumi tanárt nevezte ki. Tőzsde. Valuták: Lei 710—730, Márka 450—470, Font 630—650, fr. Frank 1300—1450, Sv. Frank 2850—3000, Dollár 147—157, Napoleon 600—620, Líra 970—1000, Rubel 310—350, Sokol 345—360, Kor. Dinár 900—940, Fr. Dinár 900—920, Léva 330—350, Jugoszláv 150—160, bécsi kifizetés 96—102. Devizák: Amsterdam 5600—6000 K, Német 430—450, Olasz 990—1030, Prága 350—365, Sveici 2900—3065, Bécsi kifizetés 96"5—100"5, Koppenhága 2450—2650, Stokholm 3300—3500, Krisztiánja 2550—2700, Szokol 3200—3500. BaBBBSIBBBBSaaBB SSKE1BIÜURSISBIIBI9BBB2I8B Bulgária eireisdeli© áiíaíásms mozgésitást Azokra a féktelen erőszakosságokra, amelyeket Görögország az entente védelme alatt folytat Tráciában, Bulgária általános mozgósítással felelt. Ősi tulajdonának visszaszerzése érdekében fegyverbe hívta kipróbált, vitéz katonáit, akik mindenre készen harci kedvvel sietnek is Aisesszhsia Magyarok Abessziniában — Abesszínia népe — államformája — kultúrája — pénze Dörflinger Sándor utja Békéscsaba, julius 13. Munkatársunknak alkalma volt hosszabb beszélgetést folytatni Dörflinger Sándorral, aki Békéscsaba szülötte és ezelőtt hét évvel indult el mint egy külföldi muzeumi expedíció tagja viszontagságos, de annál értékesebb nagy útjára, amelyről igen érdekes dolgokat mondott el. Tapasztalatai, feljegyzései és a magával hozott tárgyak megbecsülhetetlen fontossággal birnak tudományos szempontból, mert olyan államot, olyan népet és olyan földdarabo't hozott velük közelebb hozzánk, amelyről eddig vajmi keveset tudtunk. Hárman keltek útra magyarok ezelőtt hoszszu hét esztendővel a muzeum szolgálatában. Távollétük alatt Magyarországról nagyon keveset és nagyon ritkán halottak. Annál inkább megbotránkozott tehát az itthoni közállapotok romlottságán s a közerkölcs züllöttségén most, hazatérésekor. A honvágy hozta haza ezer veszedelmen át és megszámlálhatatlan áldozatok árán, amit pedig itthon talált, keserű csalódás volt számára. Abessziniában — melynek megismerése vCT^^jcpediciójuk célja — barátságos vendéglátásban volt részük Az ottani kormány a legelőzékenyebben gondoskodott az ott tartózkodó magyarokról és .ZrrE

ö&ictéA* eleget tenni annak a parancsnak, amelyet a legfelsőbb hadúr, a haza bocsájtott kii Mi sem természetesebb, a hirre feljajdult az egész Balkán, különösen Öláhországot érintette hflgijon kellemetlenül a mozgósítás ténye

( mert hiszen ttidjfi, hogy a bolgárok riertl isfnerík a tréfát, s ha Trácia elbitorlásábd nertl fnetlhek bele, mé<J kevésbé fogják megtűrni, hogy a Dobrudzsában Oláh pandúr zsarnokoskodjék azon a földön, amelyet fial vérei öntöztek évszázadokon ét Tuírakántól egész fel a Duna torkolatáig. A bolgár mozgósítás és a török nemzeti ellentállás között kapcsolatot kell keresnünk anynyival is inkább, mert a két birtokban megkárosított és büszkeségében megbántott szövetséges ma is állandó érintkezésben van s valószínű, hogy a közös ellenség ellen együtt fognak fellépni a tráciai hegyek között. íme egy ujabb föltétlenül bizonyos körülmény, amely ismét csak amellett szól, hogy bizony az entente versaillesi zsurjának nem volt valami nagy eredménye s a népek sorsát nem lehet hitvány egyoldalú szerződéssel Clemencau okoskodása szerint elintézni. Itt végre is csak az igazságnak kell győzedelmeskednie. Ez a győzelem pedig a „békeokmány" hóhér munkásai felelt örök éjszakába fogja borítani a még most tisztának, felhőtelennek kepzelt eget. Óhajunk, forró vágyunk, hogy glória kisérje a dicsőséges bolgár fegyvereket a haza visszaszerzésének szent küzdelmében. fliiaiílliiaofla>auasaBBgaiiiiBGiDiniii A magyar színjátszás története Pataky József könyve. — Csaba fiából országos hírű színművész Békéscsaba, julius 13. Pataky József, aki Békéscsabán született és nevelkedett, aki szegény vidéki színésztől a Nemzeti Színház hírneves művészéig húzódó keserves utat diadalmasan futotta be, — könyvet irt és ezzel az ország ejső művészei közé került. Pataky nem szereti Csabát, mely annakidején igen csúnyán bánt el vele — nem szereti azért, mert ennek a városnak különleges lakossága nem értette meg az igazi művészt és nem érti ma sem. A magyar reneszánsz eme nagy alakját most szívesen látná viszont Csaba közönsége a deszkákon, de kétséges, hogy most már leereszkedik-e ez a művész azokhoz, kik akkoriban fintorogva nem voltak hajlandók leereszkedni hozzá. A fővárosi sajtó Patakinak még csak kéziratban levő könyvétől el van ragadtatva. Elég annyi, hogy megnyerte vele a szinészegyesület pályadiját és Pataki részére a Színművészeti Akanémetekről, akik között különben nem tudott disztingválni s egy néven „germani"-nak tisztelte őket. Abesszínia, mint teljesen önálló, mindenkitől teljesen független állam, az egész világháború alatt megőrizte semlegességét, pedig ántánt-ügynökök állandóan bőségesen látogatták, hogy rábírják az ellenünk való háború felvételére. Irántunk való rokonszenve nem alaptalan. Régi idők óta benső kapcsok fűzik hozzánk. Abesszínia tüzérségének főparancsnoka egy Biittner nevű temesvári származású magyar tiszt. A vezető szerepet Abessziniában az etiópiai faj viszi, amely nem egészen néger. Beduin és arab keverék és kopt vallású. Kétezer éves múltja van. Fel vannak fegyverezve, mégpedig Mauser és Mannlicher fegyverekkel, melyeket még a volt Magyar-Osztrák monarchia szállított nekik meglévő nagyszámú ágyúikkal együtt. Az Etióp fajon kivül még 3 más nomád faj él Abessziniában, akik csoportosan csatangolnak, sátoroznak és meglehetősen szellős toalettjüket kecskebőrből készítik. Uralkodójuk abszolút fejedelem (Negus-császár), aki kormánya felett teljes hatalommal intézi az állam ügyeit. Kulturáról természetesen csak nagyon primitív formában lehet szó Abessziniában. Iskolái nincsenek. Miniszterei között azonban van 5-6, akik büszkén emlegetik, hogy jártak Budapesten és Bécsben is. Az előkelőbbek gyermekeit a kivándorlott fehérek tanítgatják szívességből, de vannak olyanok is, akik európai nevelőt hozatnak gyermekeik meilé. Békéscsaba, 1920. julius 14. démián ui tanszéket állítottak fel, melyre tanárhak hívták meg. A Virradat azt irja a munkáról, hogy az minden izében becsülettel megirt, magyarszellemü, nemes munka. Patakit ismerik, mint aki nemes kultüfhivatását egyehes és művészi uton, tanulással folytatta le. A magyar mult hagyományai fiyottidökáft haladt Pataki, mikor különösképpen a könrtyü brettli-kofszak kellő közepében egy Peíeskei nótáriust vagy Petur bánt játszott a legtökéletesebb íhüvészettel. A nagy mtivés2 — dacára igazságos neheztelésének — visszajön Csabára egyidőre. Jó lesz tehát kiengesztelni őt már csak azért is, mert a fenhéjázó benszülött-jogok révén gyakorlott buta nagyzás még mindig előreveti sötét árnyékát a város kulturális haladása útjára. Megtettünk mindent, hogy Patakit rábírjuk arra, hogy városunkban legalább egyszer fellépjen, hogy megtanulják azok, kik megbántották, hogy nem minden a vagyon és családi összeköttetés, hanem van értéke annak is, aki nem aranyban született és aki nem kizárólag csabai kulturát szívott magába. 3;iac^B»iDí]asaailHaBiBiBUfliliiiiBila Szemle Az 1920. évi gabonatermés összegyűjtését a kormány a Keresztény Áruforgalmi Részvénytársaságra bizta. Az Áruforgalmi a Hangya és egyéb keresztény szervezetek kapcsán akarja végrehajtani fontos feladatát és pedig az öntudatos keresztény társadalom legnagyobb örömére. És ennek az örömnek már is akadnak irigyei. Az első keresztény közgazdasági fellendülést máris megakarják akadályozni. A közgazdaságot rffonopolizáló zsidóság mint a sebzett vad horkant fel, hogy most az egyszer kicsöppent a jól jövedelmező főüzletből. Jönnek is egymásután a hírek, hogy a zsidók a gabonabeszolgáltatás meghiúsításán dolgoznak, ügynökeik lázítják a gazdaközönséget, össze-vissza hazudnak nekik minden elképzelhetetlent és ezek most már a közgazdaságunkat is tönkre akarják tenni. Megérjük még, hogy eleszik előlünk a táplálékot. Ez a sok pénzéhes sakál belzavarokat akar létrehozni, hogy ^ ismét viszontláthassa jóbarátját a románt és csehet. Felszólítjuk a gazdákat: ha ilyen ügynök kezeik közé kerül, ne kíméljék őket! Aztán szeretnők még megkérdezni nagyatádit vagy Rubineket, hogy mire való most már a régi Gabonakirendeltségek tömege ? * i Abesszínia az egyetlen állam, amelyben még ma is megvan a rabszolgaság intézménye. Formája természetesen egészen modern s a rabszolga mindössze abban különbözik a cselédtől, hogy munkájáért csupán ellátást (kosztot* és szállást) kap (ruhára édes-kevés kell), fizetést semmit. A rabszolgák eladhatók és vásárolhatók, de fehérek által sehova el nem szállíthatók az ország határán kivül. Az ántánt legutóbb tiltakozó jegyzéket küldött Abesszínia kormányának, amelyben felszólította, hogy törölje el a rabszolgaság intézményét. Az abessziniaiak azt válaszolták a jegyzékre, hogy „csak ti hallgassatok! Ti egész népeket, egész nemzeteket tettetek rabszolgákká, akiknek sokkal szomorúbb a helyzetük, mint a, mieinknek." Érdekes, hogy Abesszínia egyetlen pénze a régi magyar Mária-Terézia ezüst tallér. Valamikor hosszú évtizedekkel ezelőtt magyar hajósok vihették ki a rengeteg ezüst pénzt, mely ma egyedüli vásárló eszköz Abessziniában. (Ott tehát nincs miért a lebélyegzéstől tartani.) Az állam ugy igyekszik megőrizni meglévő készletét, hogy szigorú ellenőrzéssel teszi lehetetlenné a tallérok kivitelét, vagy kicsempészését. Abesszínia belső életéről eddig meglehetősen homályos fogalmaink voltak. Messze el vagyunk zárva tőle s csupán a véletlen szerencsének köszönhetjük, hogy épen Csabáról indult ki annak az expedíciónak egyik tagja, mely Abeszszinia rejtelmeinek felkutatására volt hivatva. Az expedíció Triesztből indult e\,Alexandrián,„ a szuezi csatornán, Adenen keresztül Csibutiba és onnan karavánnal Abesszíniába ment. Pei*sze