Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-07-08 / 80. szám

2 Haubrich a csabaiakról. Budapest, julius 7. A népbiztosok elleni pör főtárgyalásának harmadik napján többek között megint Haubrich József került sorra a kihallgatottak között. Kihallgatása során dr. Berend védő azt kérdezte tőle, tudja-e, melyik ezred vette be Kassát? Haubrich: A hatodik. Berend: Tudja-e, honnan rekrutálódott ez az ezred? Haubrich: Ugy hiszem Makóról, Békéscsabáról és vidékéről. Berend: Miért épen erre az ezredre bizták ezt a fontos feladatot ? Haubrich; Ez volt a legmegbízhatóbb. Elnök: Csak azt vallja, amit személyes meggyőződése alapján állithat. Haubrich: Ezt biztosan tudom. Elnök: Honnan? Haubrich: Stromfeldtől halottam. Haubrichnak ezen vallomása alapján védője kérte, hogy halasszák el a további tárgyalásokat addig, amíg a Stromfeld pör olyan stádiumba kerül, hogy az el nem választható közös mozzanatok a pör anyagát megvilágíthassák. Az elnök a kérelmet elutasította. Nem fogták el Jellineket Hamis hírek Jetiinek letartóztatásáról. — Nincs Kolozsváron a milliárdos sikkasztó. Budapest, julius 7. Ma délelőtt városszerte az a hir terjedt el, hogy Jelűnek Mortont, a nagy kaliberű sikkasztót Kolozsváron felismerték és letartóztatták. Élénk fantáziával rendelkező hírszerzők már azt is »megtudták,« hogy Belgrádon át jutott el Kolozsvárra, ahol (szörnyűség!) szomorúan kellet tapasztalnia, hogy cinkosa, akire a sok őszszecsalt milliót bizta, cserben hagyta és nem várta Kolozsváron. Már sikerült a kolozsvári rendőrséggel összeköttetést szereznie a magyar államrendörségnek s arról a hivatalos megállapításról értesülnie, hogy Jellineket még ez ideig Kolozsváron senki sem látta. A nyomozás tehát változatlan eréllyel folyik tovább minden irányban. Izrael in. A zsidók történelmi jellemzése. (Folytatás.) A zsidó nép 5680 éves történelmében annyi szép mozzanat fordul elő, hogy méltán a világ létezésének aranykönyvébe kell igtatnunk azokat. És miután a történelem nem ferdit, nem hazudik, be kell látnunk, hogy a zsidók hatezeréves élete mellett eltörpül minden más vallás és nemzet időbeli értéke. A faj, nemzet és felekezet kérdésében az elfogultságnak helye nincs. Nem azonosítom magam a Jelen abszolút hibás fejtegetési módjaival, mert azok annyifélék, mint amennyi a fejtegető. És ugyhiszem, hogy mikor a történelmi zsidóval kell foglalkoznunk, nem szabad előtérbe állítani a mai zsidóságot, mely egymásközt kapcsolatot találni jelenleg nem tud és igy önkénytelenül mégis alkalmazkodik egyes államok politikai, társadalmi rendjéhez. Csupán azt kell leszögeznünk, hogy a történelmi zsidó nem hibás semmiféle rendzavarásban. Hogy azonban a zsidóság annyira hamis útra tévedt, hogy a rend- és nemzetrontó elemeket saját becsületes kaftánjával borítja be, az nem a mi hibánk és ezért — amint a jelen mutatja is — az egyetemes zsidóság a felelős. Ez az oka annak, hogy a zsidóság annyira meggyülölt elemmé lett. És .vak gyülölködővé változik különösen az, azt a hallatlan különbséget, aki a zsidók vallásának és történetének tudásával felfegyverkezve látja, hova jutott ez a valamikor oly nagyszerű nép. A zsidónép mélyen érző, vallásában törhetetlen, univerzális jellemű, alapjában jószívű nép, melynek egyetlen hibája a történelmi átok: a mult büszkesége, a mult erénye, mely teljesen ellentétes más népek vagy más fajok erényeivel. Aki a mózesi vallást ismeri, az könnyen megtalálhatja ezekre a bizonyítékokat. A Tóra (szent tan) népének történelme annyira világos, Megszűnik a népjóléti minisztérium Budapest, julius 7. A népjóléti miniszteri tárca megszűnik és munkakörét a közellátási hivatal veszi át, melynek vezetője Térffi Béla államtitkár lesz. Tőzsde. Valuták: Lei 355—370, Márka 420—440, Font 1560—1590, fr. Frank 1250—1350, Sv. Frank 2950—3000, Dollár 137"5—150, Napoleon 530—550, Líra 950—980, Rubel 260—275, Sokol 340—370, Kor. Dinár 810—830, Fr. Dinár 800—810, Léva 95—98, Jugoszláv 150—160, bécsi kifizetés 96—102. Devizák: Amsterdam 5500—5900 K, Német 425—445, Olasz 960—990, Prága 3500—3650, Sveici 2775—2900, Bécsi kifizetés 97—104, Koppenhága 2450—2550, Stokholm 3300—3500, Krisztiánja 2600—2800, Szokol 3200—3500. Közlegényből tábornok. A tüneményes karrier. Junius 12-én halt meg szinte észrevétlenül mindenkitől elszigetelt lakásán lovag Schweitzer Ede tábornagy és hadseregparancsnok. A lapok és a közvélemény néhány szóval emlékezett meg róla és talán nem is tudja senki, hogy az a kitartó, hős katona oly karriert futott be, mely szinte egyedül áll a magyar hadseregek legújabb történetében. Schweitzer tábornok 1866-ban önként állott be a hadseregbe közlegényi minőségben. Zsidóléte ellenére hatalmas tempóban rohant fölfelé a ranglétrán és mikor a boszniai okkupáció alkalmával személyes vitézségével egy egész csapattest életét mentette meg, hadnagynak léptették elő. Ettől fogva rövid évek alatt kapitány, majd ezredes lett és 1909-ben vezérőrnagyi minőségben helyezték nyugalomba. Nemsokára I. Ferenc József király kívánságára reaktiválták, újból előléptették s a háború alatt hadseregparancsnok lett. Ily karriereket csak a napol^oni idők tudtak felmutatni. A lehetetlenséggel volt határos Schweitzer rohamos emelkedése és ellentétben a volt osztrák magyar hadsereg protekció-tisztjeinek gyászos emlékével Schweitzer nevét bizonyára a legkitűnőbb katonák közé igtatja a történelem. hogy félremagyarázni sehogysem lehet, de nem is szabad. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a vízözön hitregéjét nem zsidók alkották, hanem a Khaldeaiaktól vették át. Azt is kétségbevonja a történelem, hogy a zsidók harccal foglalták volna el Kanaánt. Legrégibb héber kéziratok szerint a zsidók Kánaánba előbb személyenkint, aztán törzsenkint vándoroltak be, letelepedtek, meggazdagodtak, szervezkedtek és mikor készen állt a titkos zsidó hadsereg is, egyszerűen elfoglalták az országot. Ez a helyzet ma is; természetesen számtalanszor komplikáltabb eszközökkel, elvont és a laikusnak megérthetetlen módozatokkal végrehajtott hadjáratról van szó, melyben napjainkban nyakig benne vagyun -. Megírtam már, hogy az ammoniták évszázadokig küzdöttek a zsidók ellen, hogy a szerintük elbitorolt Kánaánt visszaszerezzék. De a zsidók bámulatos képességeikkel néhány év alatt ugy befészkelték magukat, oly mértékben terjesztették ki hatalmukat és fölényüket, hogy az ország visszafoglalása csakhamar lehetetlenné vált. Azóta a zsidó nép számtalan harcot küzdött át. Ugy politikai, mint társadalmi működésűk fölényes volta és ereje, vallási rajongásuk, összetartásuk évezredeken át biztosította részükre a fennmaradást. Hogy föfenntartó elemük, a vallás, mily ápolás tárgya volt, bizonyítja egy egykorú eset, a zsidók történelmének mindjárt a kezdetén. Gileád városában született egy Jefta nevü ifjú, akit, mikor felserdült, öccsei elüldöztek, hogy ne kelljen vele is osztozkodniok az atyai jusson. Jefta el is bujdosott. Bujdosása közben eljutott az arabs félszigetre és ott a fosztogató, kóbor nomádok vezérévé lett. Vakmerő tettei oly híressé tették, hogy hire eljutott Gileadba is. A város vénei és bölcsei összegyűltek és elhatározták, hogy elhozzák Jeftát. A fővezérül hitt ifjú elvállalta a hadsereg vezetését, hazasietett Gileád ba és onnan követet küldött az Ammoniták királyához és megkérdezte, milyen jogon támadja meg az izraeliták földjét? 'Békéscsaba

, 1920. julius 16. Pént

ek /. évfolyam 87

. szám. Viharos jelenetek az oláh szenátusban Bogdán Duica az erdélyi magyarokról Az oláh szenátos legutóbbi ülésén viharos jelenetek játszódtak le. A trónbeszéd megvitatásával kapcsolatban Bogdán Duica szenátor az erdélyi helyzetet fejtegette. Már ennek a beszédnek folyamán összetűzés támadt, Cuza Aradváros szenátora és Paul Bujor a régi képviselőház elnöke (jelenleg szenátora) között. Bogdán Duica beszédében elmondotta, hogy Erdélyben jelenleg három számottevő párt van, a nemzeti párt, a paraszt part és a szociálisták. A néppárt még uj alakulat. A nemzetiségi kérdésben a nacionalizmus álláspontjára kell helyezkedni. A magyarok állandó ellenségei lesznek a románságnak. A kolozsvári Románia cimü újságból olvas fel cikkeket, amelyben egy , magyar személyiség nyilatkozik a magyarság álláspontjáról és kifejti, hogy a magyarság joggal követel külön magyar államtitkárságot, amely érdekeit védené. Azután felolvassa Goga Octaviánnak nem régiben Kolozsvárott tett nyilatkozatait, amelyekben az a nemzeti párt vezéreit inzultálja. Goga ezenkívül megígérte a kolozsvári magyar egyetem visszaállítását, ami azt jelentené a felszólaló szerint, hogy visszatér Budapestről Jászi Oszkár és megkezdi irredenta kulturális akcióját. Bogdán Duica azzal végzi beszédét, hogy felhívja a kormányt, hogy Erdélyben olyan politikát űzzön, amely szociális, kulturális és gazdasági szempontból az ottani románság fölényét biztosítja. Bogdán Duica után Cuza szólalt fel. Beszéde folyamán Bujort ateistának mondja és a szociálisták vezérének, kik az ország érdekei ellen dolgoznak. Ó maga kereszténynek vallja magát és örül, ha azt mondják, hogy antiszemita, mert Jézus is a zsidók ellensége volt. A beszéde közben élénk vita fejlődött ki közötte és Bujor között. Bujor a bolondok képviselőjének nevezi Cuzát, aki viszont hasonló kitételekkel válaszol. " A Körösvidolc a keresztény nép igaz barátja Olvassa mindenki a Körösvidéket J Az ellenséges király arra azt erősítette, hogy ahhoz a földhöz, melyet az izraeliták bitorolnak, neki joga van. Az a föld mindig az ő népe tulajdona volt; sokkal régebben Ammonita birtok volt az, mint amióta a zsidók ott letelepedtek. Jefta mégegyszer szóba állott az Ammonita királlyal, hogy az izraeliták jogát megmagyarázza, de mert süket fülekre talált, tehát hadi rendbe szedte a katonákat és elindult a király ellen. Az elindulás előtt még egy nagy fogadalmat is tett Jefta, de az a fogadalom nagyon szomorúan végződött. Jefta megfogadta, ha Jehova, a zsidók istene megsegíti őt, akkor a harc után, hazaérkezésekor feláldozza az Urnák azt, ami legelőször jön eléje a házából. A harcba induló sereg Jefta vezetése alatt hősiesen támadt, vitézül küzdött és az ammoniták serege megfutott, Jefta pedig sokáig üldözte a menekülő sereget. Végre azonban visszafordult az üldözésből és hazatért. Mikor pedig lakása elé közeledett Mizpában, tánccal és dobjátékkal sietett eléje egyetlen leánya. Mikor Jefta meglátta leányát, kétségbeesetten megtépte ruháját, a meggondolatlanul mondott « fogadalom súlyosan nehezedett reá. — Oh, édes leányom, végtelenül lesújtottál és megszomorítottál engem! Fogadást tettem az Urnák és vissza nem vonhatom. — Ha fogadást tettél Istennek, — szólt a leány, — hát tégy a fogadalmad szerint, mert Isten is győzedelmet adott neked az ellenségen. Majd sírva arra kérte atyját, engedje meg neki, hogy két hónapot a hegyekben tölthessen leány barátainál és ott megsirathassa fiatal ártatlanságát. Jefta beleegyezett; a leány elment, de két hónap múlva visszatért, amikor atyja fogadalma szerint megölte őt az áldozati oltáron. Azontúl pedig általános szokás lett Gileád városa leányai között, hogy évente megünnepelték Jefta leánya emlékét és elmentek a hegyekbe, ahol megsiratták őt. (Folyt, köv.) *