Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám

1920-04-08 / 7. szám

Békéscsaba, 1920. április 8 Csütörtök I. évfolyam ,7. szám. r Szerkesztőség és kiadóhiuatal: Békéscsabán, Szent Istuán-tép 18. sz. Hirdetések naponta 3 óráig adhatók Jel. Független politikai napilap Előfizetési árak: Egg hóra 12 K, negyedéure 36 K. Egyes szám ára uasárnap 1K, hétköznap 50 fillér Nagyrománia. Ne szidjuk, ne átkozzuk a románokat. Kár a szóért. Nekünk szükségünk van tninden csepp energiánkra s olyan átkot ugy se tudnánk mondani, amely N^gyromániára annyira végzetes lenne, mint az, amit a nngyrománok hoztak reá: a panama ! Rövid már az az idő, amely alatt le­ni ál lik a púder és elő fog ríni az arcátlanság! A rablott javak csak ideig-óráig tartanak és nem lesz nehéz megszámolni a napokat addig a napig, amelyen a rongy és a sze­mét régtől dohos biize keresztül tör a par­füm illatán s a balkáni butaság felordít Párisba; túlharsogva a nehéz milliárdokra épitett propaganda selymes muzsikáját! Nagyrománia halvaszületett! Már látjuk a béketárgyalások meneté­ből, hogy a Nagyhatalmak előtt is kezd nyilvánvalóvá válni az a baklövés, amit ak­kor követtek el, amikor egy olyan nép ke­zébe adtak fegyvert,, amelynek látóköre ma sem éri el a saját havasai tetejét, nemhogy uralkodni volna hivatva „a nyugati kultura nevében". A román állami igazgatás recipéje be­válhatott egy elszigetelt balkáni „havasai­földön", de kár volt kilépni vele a hegy­kulisszák mögül a Világ elé, olyan „hódított területeken" kísérletezni vele, amelyek szervei nem veszik be a „•zérumot". Erdély sir! Erdély jajja mind [kétségbeesettebben tör a messzeségbe ! , , Igazságért kiált Erdély! A székelyek, a szászok — és maga az erdélyi oláhság — öklüket rázzák a fana­tikus Gógák és Popcsicsók felé s ha ma minden fegyvert kicsavarnak kezükből a nagyrcrmánok, holnap már bilincseikkel fog­ják agyonverni őket! — mert nekik Ma­gyarországon sohasem ezer leiért mérték a jogot és az igazságot! A megmilliomosodott képviselők és mi­niszterek kezdenek visszavonulni „balázs­falvai magányukba". Ők már betöltötték hi­vatásukat : a rombolás munkája befejezésé­hez közéig. — Utánuk mi jövünk: egy ,,nagy" Románia romjaiból megépíteni a mi drága kis Erdélyünket! Az élet- és vagyonbiztonság a hadse­regre támaszkodik, a hadsereg pedig arra, aki fenntartja. Keresztyétrek csak ugy támogassátok egymást, mint a zsidók! Lengyelek és rutének magyarokról és oláhokról Lapunk előző számában emiitettük, hogy a felvidéki tótság és ruténség hazafias, magyarbarát vezetői Lengyelországban a mult év végén s a folyó év elején több értekezletet tartottak a tót­ságnak a durva cseh iga alól való fölszabadítása, a magyarországhoz való csatolása, végeredmény­ben hazánk területi épségének visszaállítása érde­kében. Módunkban volt ez értekezletek jegyző­könyveibe pillantanunk s igy az ott elhangzott nyilatkozatokról az eredeti források alapján tájé­koztathatjuk olvasóinkat. A mult év november 28-án Lembergben a a hazafias tótság derék vezetői : Liptay és Mar­gorin, a lengyel-magyar egyesület fölélesztése vé­gett értekezletet tartottak a lengyelekkel. A ta­nácskozást dr Majersky főgymn. igazgató, a leg­előkelőbb lengyelpolitikusok egyike nyitotta meg s érdekesen nyilatkozott a közel jövőben várható világhelyzetről. Szerinte Eutópa konszolidációja soká fog tartani s igy a jövő bizonytalan. Nem­csak az aggasztja, hogy Oroszország égő vulkán, hanem az is, hogy a keleti sárgafajt : a japánt és a kinait az ínség nyugat felé szorítja és köze­ledik a sárga veszedelem. A védekezés módját a szláv fajok szövetkezesében találja, de a pánszlá­vizmus kirekesztésével, mert szerinte ez ugy a lengyelek, mint a magyarok „ötödik ellensége.* Más szövetségre nem lehet támaszkodni. „A ro­mánok (oláhok) jövőjében nem lehet bizni, mert ez a jaj megérett a pusztulásra." Vájjon mit szólnak a kiváló lengyel politikusok e kategorikus nyilatkozatához a románbarátok? Dr. Majersky szavaiból kiérzett ugyan a nemzetünk iránti rokonérzés, de nem ismerve kö­zelebbről viszonyainkat, tartózkodó álláspontot fog­lalt el a lengyel-magyar egyesület fölelevenitésé­vel szemben. Aggodalmait a ruszin dr. Slejan Ágoston oszlatta el, aki a tótoknak és ruténeknek a magyarsághoz való csatlakozását sürgetve, igy nyilatkozott rólunk : „A következő években oly általános lesz az inség, mint még soha. A XX. század a világfor­radalmak kora lesz. -Konszolidáció abban az országban fog leghamarabb beállani, ahol az áhinség és tüzelőanyag-ínség leghamarabb meg­szűnik. Ez pedig egész Európában csak Ma­gyarországon fog megtörténni a jövő esztendő­ben (t. i. 19Z0-ban). Minden munkás beszélhet és sztrájkolhat, de a földmives nem henyél, uem sztrájkol. Magyarországon az idén (1919-ben) is felesleges termés volt s igy lesz mindig. Ami a tüzelőanyegot illeti, azt meg fogja kapni Felső­Magyarországból, mert a magyarok kiverik a cseheket minden segítség nélkül. Ez bizonyos. Tévedésben van az előttem nagyrabecsült dr. Majersky úr, midőn nem hisz a magyar hadsereg akcióképességében. A magyar ép oly hazafi, mint a lengyel. Jelenleg a magyar hadsereg Európa leg­fegyelmezettebb hadserege ésszámaQrárólórára nő. Az európai viszonyokat jól ismerő politiku­sok e rendkívül érdekes nyilatkozataiból mindenki okulására állítottuk föl jövőnk mérlegét: Aromán faj megérett a pusztulásra: Konszolidáció egész Európában csak Magyarországon fog megtörténni ez esztendőben; a magyar hadsereg Európa leg­fegyelmezettebb hadserege . . . Ki ne bíznék fanatikus hittel ezeréves hazánk integritásának közeli visszaállításában ? Ki ne hozna meg minden áldozatot Horthy Miklós had­seregéért s ki ne csüggne szeretettel 3 kormány­zón s azokon az ízig-vérig magyar tiszteken, kik ezt a hadsereget történelmünk legválságosabb napjaiban megteremtették ?! . . . R Magyar Nemzeti Hadsereg bevonulása Gyomára. ­Az utolsó oláh csapatok Gyomáról március hó 28-án távoztak el. A község rövid negyed óra alatt ünnepi diszt öltött, a piactéren felállíttatta az elöljáróság a fenyőágakkal ékesített szép disz­kaput, a lakosság pedig a felszabadulás boldog örömével várta a pillanatot, melyben szeretetével köszöntheti a kecskeméti gyalogezred első száza­dának megérkező katonáit. Ez azonban csak hét­főn délben egy órakor történt, mikor az összes templomok harangjainak hangja s a zenekarok Rákóci indulójának felhangzása között megérkez­tek a régen várt kedves vendégek. Endrődről 10 tagu lovasbanderium vezette a menetet, kiket a vasúti átjárónál már ott várt fehér selyem zász­'óvai a község legnagyobb olvaió egyletének a 48-as kaszinónak gazdaközönsége és az ipartes­tület, hol Csapó Qyula ipartestületi elnök üdvö­zölte őket. AJ ünnepélyes fogadtatás a piactéren történt, hol ezrekre menő közönség ünnepi érzé­sei között a járás és község nevében dr. Kiss László főszolgabíró, az egyházak és a gazdakö­zönség nevében Harsányi Pál ref. lelkész, a gyo­mai leánykák nevében pedig Nagy Sárika üdvö­zölték őket emelkedett hangú beszédekkel, melye­ket Hammer Géza siázados köszönt meg hasonló érzéssel. Délben a község adott ebédet a vendé­geknek, kik között már ekkor jelen volt várme­gyénk főispánja is, este pedig a gazdakpzönség rendezett 700 terítékű vacsorát, melyen lelkes hangú felköszöntőket mondottak Harsányi jPál, Kiss Jenő főispán és Hammer Géza százados. A vacsorát reggelig tartó tánc követte. Külföldi hirek. Könyu a békekonferenciáról. Reynes angol publicista könyvet adott ki amelyben szomorú adatok és a bizonyítékok nag] tömege alapján leplezi le a békekonferencia mű ködésének „hihetetlen felületességét é.s lelkiisme­retlenségét, amely egymás után termeli a fanya: gyümölcsöket" Még nekik is fanyarok hát a béke­konferencia gyümölcsei ? Nekünk akkor hogyn< volnának keserűek! ? Dánia is felrobbant. A békés Dánia, amelyet nem dúlt a háború amelyben nem pusztítottak idegenek és amel; nincsen rászorulva senkire, forrong. Ne gondol junk azonban bolsevizmusra. A dán forradalon csöndes. Az oka mindössze csak az, hogy a kapzs nacionalisták hatalmukba kerítve X. Keresztéi királyt, azzal vádolták meg az elbocsájtott radi kális Zhale-kormányt, hogy a békekonferenciái nem védte meg eléggé Dánia érdekeit s enné! fogva Schleswigből Dánia nem kapott annyi vissza, mint amennyi megillette volna. A királ a kormány helyébe ügyvézető minisztériumot álli tott, de a radikálisok ellenkormányt alakítanak, egyik pártjuk: a szociálisták, kimondották az ált a lános sztrájkot. Ultimátumot adtak át a királynál amelyben lemondását követelik. — Amint ntóla értesülünk, az általános sztrájkot elhalasztottál Clemenceau már ráér. Kairóból jelentik: Clemenceau Palesztináb utazik. Eddigi utiteruei szerint csak április végé tér vissza Párisba. Nem tartjuk annyira »gyenge embernek, hogy feltételjezzük róla, hogy a leik ismereti furdalásai hajtják messzi útra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom