Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám

1920-05-11 / 34. szám

Békéscsaba, 1920. május 11. A főispán után dr. Berthóty polgármesteink lépett a miniszter elé üdvözlő szavakkal. Rubinek emelkedett hangon válaszolt a két dvözlésre : Hálás köszönetet mondok a város hatósáainak és népéqek a szives fogadtatásért és örömíel látom a hazafias lelkesedést, mely bennünet e városban körülvesz. Ha valaki hivatott enk a megértésére, az én vagyok, aki szintén mzetiségi vidékről származom. Tudom, hogy i az, amit ma azok éreznek, akiket — ha csak vid időre is — elszakítottak hazájuktól. Én zok közül való vagyok, akik elvesztették otthoukat. A tótság szivéből származom. Annak a ílvidéki tótságnak a szivéből, amely ma, e megróbáltatásoktól terhes időkben tettekkel bizoyitja be, hogy magyarabb akárhány magyarnál, aki íegfeledkezett hazájáról. Erre önök büszkék leetnek tisztelt Barátaim ! A felvidék nem szakad el 51ünk, mert lakói bár tótul beszélnek, magyarul reznek! Ez nekünk egy erős hit keltésére reíénysugár, amely hit azt diktálja, hogy mai nyolorult helyzetünk csak muló jelenség. Törekedünk tehát minden erőnkkel mentől rövidebbé enni azt az időt, amelyen belül lerázhatjuk az degen igát ezeréves hazánk testéről 1 Köszönöm zives megjelenésüket. A kölcsönös üdvözletek elhangzása és a lemutatkozások után 35 fogaton robogtak be a i városba a vendégek s a küldöttségek. A Fiunéban egyszerű csendes ebéd volt, mely után ?ubinek a gyulai reformátos lelkész kíséretében lutón Gyulára ment át. Küldöttségek Rubinek előtt. Fél hatkor a városháza nagy termében heyezkedtek el a vendégek a küldöttségek fogalására. Elsőnek a Népegylet százas bizottsága isztelgett a földmivelésügyi miniszter előtt. Szóiokuk Nigrinyi elnök volt. Elmondta, hogy a ^lépegylet kebelében a volt Áchim-féle parasztjárt lelkesen határozta el a kisgazdapárthoz való rsatlakozását, amiért kéri, hogy a kisgazdapárt ogadja el tagjait harcos katonáinak. Kéri továbbá, iogy mindazokat, akik ártatlanul vannak letaróztatva a kommunistaság alaptalan gyanúja miatt, ;egitse a Kegyelmes Ur minél hamarább szabadulásra, mert valamennyien meg vannak győződve róla, hogy az a munkás, aki a hazáját nem udja szeretni, még nem emelkedett ki az állatok sorából. Rubinek a következőkben válaszolt Nigrinyi szavaira. Tisztelt barátaim! Nagy lelki megnyugvással látom, hogy a nemzeti öntudatra ébredés "indenfelé, tehát itt önök között is megtörtént, átom pedig ezt abból a kijelentésükből, amely érint „az a munkás, aki nem tudja szeretni azáját, nem ember, nem emelkedett még ki az Hatok sorából!'' Oly kevesen maradtunk meg a k szenvedés után s ha még mi, kevesen sern eretjük a kicsiny hazát, amit az ántánt nekünk kar hagyni, akkor még akkorát sem érdemlünk eg. Első kérésük, hogy t. i. fogadjuk be önöet pártunkba, felesleges, hiszen kikből erősödne ártunk, ha nem önökből ? Mi a földmivesek és földmunkások sorsát irtuk zászlónkra elsősorban, célunk tehát önökön segíteni. Mi minden földmunkásban egy-egy kisgazda-csemetét látunk s minden földmunkásból önálló, független embert akarunk csinálni. A földbirtokreformmal, mely már a jövő hetekben tető alá jut, elsősorban az önök érdekeit szolgáljuk, igyekezzenek tehát bennünket munkásságunkban támogatni. Ami pedig a megtévedetteknek való megbocsátást illeti, az keresztényi kötelességünk. Én elsősorban azoknak tudok megbocsátani, akik egyszerű lélekkel, szellemi világosság ' nélkül ültek fel azoknak, akik paradicsomot Ígértek nekik már itt a földön. A megtérés azonban legyen őszinte, meggyőződésből fakadó. Az ártatlanul elfogottak ügyében az igazságügyiminiszteriumban közbenjárok. Köszönöm, hogy ily nagy számmal jelentek meg és kérem önöket legyenek megnyugodva, hogy az érdekeiket mindég a szivemen fogom viselni. A száz munkás elragadtatással éljenezte meg a Minisztert szeretetteljes szavaiért. A kisgazdák küldöttsége nevében beszélt ezután Zsilák Mihály, majd Ipolyi Keller Iván. Zsilák, mint a bcsabai kisgazdapárt elnöke üdvözölte Rubineket s kérte, hogy továbbra is olyan buzgalommal viselje szivén a kisgazdák sorsát, rnint eddig tette. Ipolyi olyan jelöltet kért, akit szívesen látna a kormány is. Rubinek jelen• I 1 L . Kedves barátaim! Az önök megjelenése és fellépése arra hivta fel a figyelmemet, hogy a csabai kisgazdapárt jól meg van szervezve. Ez abból is látszik, hogy önök már a forradalomkor szállottak harcba, önök már akkor észrevették, hogy nem csak a hazára ment a játék, hanem a nemzetre és az erkölcsre is. Észrevették, hogy a bevándorlók által megindított ádáz harc a falu népe ellen irányult. A kisgazdapárton tört meg a kommunizmus. Oroszországban is a földmivesek őrlik meg a Szovjet uralmat, mert kiéheztetik a vörös gárdákat. Minthogy pedig ez igy van, természetes, hogy a földmives nép a legszilárdabb támasza minden államnak, nemzetnek és erkölcsnek. Tehát elsősorban a falu népét kell felkarolni, amit legkönnyebben ugy érünk el, ha mindnyájan tömörülünk, nem mondhatom, hogy széles e hazában, mert sajnos, már nem széles (Közbekiáltások a küldöttségből: „de nem sokáig !") Egyik szónokuk felkért, jelöljek egy személyt, akit szívesen látnék, mint Csaba képviselőjét. Kijelentem tehát, hogy én dr. Balla Aladárt gondoltam az önök bizalmára méltónak, tántoríthatatlan 48-as érzelménél és múltjánál fogva. Reá, mint közjogászra és kiváló külpolitikusra, szükségem lesz a képviselők sorában. Kérem tehát önöket, ha szavam bir valamelyes súllyal Önök előtt, Őt válasszák jelöltjükül. Tudom, hogy van ellenvélemény, széthúzás, ma azonban rázzuk le magunkról ezt az évezredes turáni átkot. Befolyásolni különben nem akarom önöket. Válasszanak meggyőződésük szerint, olyan embert, aki értékes, tántoríthatatlan harcosa lesz pártunknak s ha csoportosulnak, igyekezzenek egyhangúlag behozni azt, mert ma nem érünk rá sorainkat megbontani. Az elfogulatlan szavakat nagy éljenzés követte, mely után az Ipartestület elnöke, Timár Endre járult Rubinek e,é a következő szavakkal: Kegyelmes Uram! Most, amikor vendégül fogadjuk Kegyelmességedet, mi is megragadjuk az alkalmat Kegyelmességedet üdvözölni. Kérjük egyúttal, hogy azt a jóindulatot, amire olyan nagyon rá van szorulva a kisipar, ezután is olyan mértékben gyakorolja irántunk, mint eddigi munkásságában. Szavait éljenzés követte, majd Rubinek válaszolt : Kedves barátaim! A kisiparos édes testvére a kisgazdának. Mindketten szabad, független polgárai a hazának, amilyenekből sokra van szükségünk. Mi tehát a nagyiparral szemben a kisipart támogatjuk. A kisipari munkás soha sern lesz olyan lelketlen, mint a nagyipar ridejj; gépeinek munkásai, mert munkájában egy cél, egy lelkesítő tudat vezérli: hogy, ha szorgalmával és becsületével megszerzi mindazokat a feltételeket, amik önállósodásához szükségesek, független, szabad támassza lesz az országnak A Kereskedelmi miniszter, aki szintén a mi pártunk embere, ma ide fog érkezni és részletesen fog nyilatkozni arról a törvényjavaslatról, mely a kisiparosság védelmére fog rövidesen életbe lépni. A Békésmegyei Gazdasági Eegyesület nevében Beliczey Géza üdvözölte ezután Rubineket, aki válaszul a következőket mondotta: Kedves barátaim! Én a gazdasági egyletek körében nevelkedtem fel és ott tanultam meg azokat a vezérlő eszméket, amelyekhez soha nem tudnék hűtlen lenni. Ezen eszmék szolgálatában súlyos feladatok előtt állok. Legsürgősebb teendő, megteremteni a szociális békét a munkás és munkaadó között, amit én a most megvalósuló törvényjavaslatoktól remélek. Nehéz munkámban elsősorban régi barátaim támogatására számitok, akiket már eddig is ott láttam az agrárpolitika terén, ahol igazi férfit látni illett. Kérem tehát támogatásukat és fogadják hálás köszönetemet szives üdvözletükért. Az evangélikus egyház nevében Korossy László üdvözölte Rubineket küldöttség élén, aki válaszában hangoztatta, hogy bármikor bizton számithat rá az evangélikus egyház. Az állami polg. fiúiskola küldöttsége írásbeli kérvényt nyújtott át, melyben többek között a polgári fiúiskoláknak (mint olyan iskoláknak, amelyek legfontosabbak jövő gazdatársadalmunk nevelésében) 8 osztályuakká való átalakítását kérte. Rubinek megígérte, hogy a kérvényt kézbesiti támogatólag a kultuszminiszternek. A járásbíróság nevében dr. Berényi Antal vezető járásbiró szólott. Rubinek válaszában kijelentette, hogy élénk érdeklődéssel kiséri a tisztwicoinir enreát aminek könnuebbedését főként valutánk rendeződésétől várja, mert azáltal a tisztviselők értékesebb pénzt fognak fizetésül kapni. A polgármester szólott ezután. Kegyelmes Uram! A városi tanács és a tisztikar nevében, mint az alkotmány képviselőjét üdvözlöm kegyelmességedet. A tisztikar súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül. Az átkos idők alatt csak látszólag maradi helyén, lelkében mindég szenvedéssel várta az alkotmány feltámadását és most már boldogan bocsájtjuk erőnket a kormány rendelkezésére és Isten áldását kérjük munkásságára. Rubinek a kövelkezőkben válaszolt: Teljes megértéssel vagyok a szenvedésekkel és megaláztatásokkal szemben, melyeken a hazafias érzelmű tisztviselőknek kellett keresztülmenniök a megszállott területeken. Most azonban, hogy felszabadultak, szükséges, hogy amit eddig nem tehettek, most szivvel-lélekkel járuljanak hozzá az építő munkához. A közigazgatásra súlyos feladatok várnak és a közigazgatás lelkiismeretes támogatása nélkül a kormány lehetetlen. Ma a legerősebb tisztviselői karra van szükségünk s megvagyok győződve, hogy önök e nehéz feladatokkal szemben is megállják helyöket. Szavai végeztével kezetfogott a jelen volt vezetőtisztviselőkkel s a küldöttségek sora bezárulván, a népgyűlésre ment. A népgyűlés. Amig a városházán Rubinek a küldöttségek fogadásával volt elfoglalva, kinn a Hunyadi-téren megkezdődött a népgyűlés. A négy nemzetiszínű zászlóval ékesített emelvényre Kálmán István nemzetgyűlési képviselő lépett elsőnek és lelkes szónoklattal üdvözölte az egybegyűlteket. Utána sokorópátkai Szabó István ismertette tüzes sza vakkal, meggyőző beszéddel a kisgazdapárt programmját, keserűen emlékezve vissza arra az időre, amikor a Dunántul eltiltották a gyermek szájából is az istenes köszöntést és hangoztatva, hogy a kisgazdapárt nem engedi azt a kort soha: mégegyszer visszatérni! Rubinek volt a harmadik szónok a nép előtt. Szintén a kisgazdapárt programmját ismertette, kiemelve, hogy a készülő földreform megszünteti a föld kötöttségét és megoldja a munkás és munkaadó kérdést. Hivatkozott az alakulóban levő mezőgazdasági kamarákra, melyek leghivatottabb képviselői és védelmezői lesznek a földmives nép érdekeinek. Beszélt az ipartörvény revíziójáról s törhetetlen összetartást követelt, hogy erősek legyünk, hogy világgá kiálthassuk igazunkat: „Magyarország egy volt, és egységes lesz örökké !" Áz éljenzések elcsendesedtével a lassan megeredt eső miatt már oszolni kezdő tömeg előtt ismét Kálmán István szólalt meg. Áchim L. Andrásról emlékezett meg, akit „épen egy ilyen akácvirágos napon kísértünk utolsó útjára, a temetőbe*. Ma biztosan öröm könnyeket sir — úgymond — a másvilágon, látva, hogy azok az eszmék, melyekért életében küzdött, ilyen fényes diadalt arattak. Ezen eszmék diadalra vezetői között az elsők között tiszteljük dr. Balla Aladárt, aki mindég bátran függetlenségért küzdött. Mi őt ajánljuk, mint aki nagy külpolitikai és közgazdasági tudásánál, valamint nagy emberismereténél fogva hivatott ezen eszmék képviseletére. Azt hiszem, ki fogják kiáltani velem, hogy éljen a békéscsabai kisgazda- és néppárt hivatalos jelöltje Balla Aladár! (Felkiáltások: Éljen! Éljen Balla!) Nigrinyi a népegylet jelenlévő tagjait szólította fel, hogy egyhangúlag foglaljanak állást Balla mellett. »Most — úgymond — amikor bajban a haza, ne legyen köztünk ellentét, mondjuk ki mindnyájan: Éljen Balla Aladár!« (Felkiáltások: Éljen! — Halljuk Ballát!) dr. Balla Aladár az emelvényre lépett s hévvel beszélt a jelenlévőkhöz: Kedves testvéreim, Munkások! Mikor két héttel ezelőtt itt jártam, még nem tudtam, hogy mint Békéscsaba hivatalos jelöltje fogok ide visszatérni. Egy körösi újságban „több választó polgár" hazudott! Én csak akkor akarom elfogadni a jelöltséget, ha önök, a magyar munkásság, akisgazdák és a kisiparosok és a szellemi munkások elfogadnak. Elvállalom a • harcot bárkivel szemben. A mindenféle mendemondákkal nem foglalkozom. Holnaphoz 2 hétre programmbeszédemet fogom itt megtaiíani. Aki 25 évi munkásságomban nem bizik, álljon félre, én Önök mellett kitartok. Most csak annyit mondok, ha a parlamentbe bejutok, nem fognak szégyent vallani velem! Isten áldja meg Önöket!