Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám

1920-05-08 / 32. szám

Békéscsaba, 1920. május 8. Szombat I. évfolyam 32. szá -——— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Az aníimilitarizmus hazug filozófiájának tarthatatlansága teljes mértékben beigazolódott. „Mem akarok katonát látni" és egyéb hadseregbomlasztó jelszavakkal kiragadták a fegyvert azok kezéből, akik az ország belső rendjét akkor még könnyűszerrel fenntarthatták volna s odaadták annak a félrevezetett, tébolyult tömegnek, amelynek segítségével az internacionalizmus szennyes, vörös rongyával takaródzó vezérek, a jakabok, manók, bélák ottók, tiborok az utolsó halálos döfést adták ennek a világháborúban elvérzett nemzetnek s felhasználván a kedvező alkalmat, perverz kéjelgéssel gyilkoltak végig a magyar keresztény társadalmon. Iie csodálkozzék tehát most a történtek után a nacionalizmus eszméjéhez hozzásimulni soha nem tudó zsidóság — hogy a reakció szelleme olyan erősen fordult ellenük, amikor a világrendet felforgatni akaró és a féktelen terrorral dolgozó kommunizmus vezetőivé-, irányitóivá tolták fel magukat. Rz öntudatra ébredő keresztényvilág minden uton-módon szabadulni akar attól a veszedelmes hínártól, mely őt fojtogató szálaival le akarta húzni a gyilkos anarchia, a kozmopolitizmus, a nf*mzetietlenség bűzhödt mocsarába. Mi — az ébredő Magyarország keresztény polgárai — igenis mindnyájan katonák akarunk lenni, mert ez a minden . időben, minden oldalról ellenséggel körülvett kis ország a maga exponált geográfiái helyzeténél fogva csakis ugy tarthatja fenn magát, ha katonailag erősen szervezkedik, szóval ha militáris állammá fejlődik- Mindig akkor volt legnagyobb, leghatalmasabb a magyar nemzet, amikor jól szervezett hadi erejére támaszkodhatott; de azonnal fel kellett vennie a megaldzás, a szolgaság jármát, mihelyt belső egyenetlenkeáések révén hanyatlóban voltak régi katonai erényei. (Izeket a még ma is meglévő ősi magyar katonai erényeket kell táplálnunk minden erőnkkel most, az uj honfoglalás idején. Belé kell oltanunk a zsenge magyar gyermekek lelkébe ugy, mint a felnőttekébe is ami sajátos viszonyainkból és helyzetünkből szükségszerüleg fakadó militarizmus fontosságát és szükségességét. Belé kell plántálnunk minden magyar lelkébe azt a meggyőződést, azt a szilárd tudatot, hogy ezt a végre-valahára önállóvá, függetlenné vált magyar hazát csak ugy tarthatjuk meg, csak ugy tehetjük naggyá, hatalmassá, tiszteletet parancsolóvá, ha elsősorban is megalkotjuk a régi magyar katonai erényekkel tündöklő, erős, fegyelmezett, minden idegen, bomlasztó elemtől mentes nemzeti hadsereget. Ne ámítsuk önmagunkat az „általános lefegyverzés", a „világbéke" és ehez hasonló utópisztikus fogalmakkal, hanem ismerjük el azt a gyökeres igazságot, hogy amig ezen a glóbuson emberek fognak élni, mindig lesznek közöttük érdekellentétek, amelyeket többé-kevésbé csak ököllel fognak tudni elintézni. Me hagyjuk magunkat félrevezettetni az antimilitarizmus hazug jelszavaitól, mert sohasem voltunk távolabb a világbékétől, mint éppen a mai korban. Ugyan kik voltak azok a világboldogító álapostolok, akik a militarizmus szellemétől mindenáron meg akartak szabadítani bennünket? fizok a minden emberi érzésből kivetkőzött vérengző bestiák, akik a, tetszetősnek látszó álhumanizmus hangján ordítoztak a céltalan tömeggyilkolás ellen s ime a legelső alkalommal, a hatalom birtokában ők maguk vezették a legjogtalanabb tömeggyilkolásra a hozzájuk ^zegődött vérebeket. Szenvedéste'' híWf.i századokon át tartó nyomoraság után végre valóra váltak álmaink, megszületett az önálló, függetl magyar királyság s az ő legnagyobb ere alkotó nemzeti hadsereg. Ezt a mind idegen hatástól teljesen mentes, ízig-vé magyar nemzeti hadsereget, mint egy sz pen fejlődő palántát kell ápolnunk mindc erőnkkel és igyekezetünkkel, hogy az ar sziveinkből fakadó szeretet melegítő sug rától nőjjön naggyá és hatalmassá, r számítsunk mi soha iáegen pártfogókr idegen barátokra, mert nekünk a tör nelem tanúsága szerint egyedül csak ö magunkban lehet biznunk és senki má ban. Ne engedjük magunkat érzelmi in mentumoktól elragadtatni, mert mind diplomáciánál többet fog érni az az er öklű s régi magyar katonai erényekb tündöklő nemzeti hadsereg, amellyel ország minden keresztény polgárának egy kell forrnia s amely irgalmatlanul széjj fog ütni a szent korona testén még m is rágódó fenevadak között, mert csak védheti meg s ez is fogja megvédeni ezi éves hazánk ezeréves határait. a. Átnyújtották a végleges békefeltételeket A halálos Ítélet. — Nincs engedmény. — Nincs népszavazás az elszakított területeken. — A lehetetlen feltételek. — Rendkívüli minisztertanács. — 2 és félmillió elrablott magyar. — megölni pedig nem hagyjuk magunkatI Megtörtént!... Soha nem éltünk át annyi nehéz pillanatot, mint ebben az átkozott esztendőben, amelyen elvesztettük mindenünket s csak egy éltetőnk maradt: a remény ! Már az sincs. Amire bizva tekintettük : az Igazság, nem lakozott ott, ahonnan vártuk. Biráink árulók : az igazság árulói! Nevekben, emberekben, érző szivekben biztunk s ók meghazudtolták önmagukat, hogy elfelejtsük, nem! meggyülöljük őket! Az Ítéletet kihirdették. Az elitéltek mi vagyunk, s a büntetésünk : Halál! Hiszitek hogy meghalunk ?!... Nem! Soha! Népeket, nemzeteket Isten teremtett, népek, nemzetek sorsát emberek nem pecsételhetik meg ! Mostanáig vártunk lélekzetvisszafojtva, türelmet kényszerítve felkorbácsolt, meggyötört lelkünkre, mert azthittük, az igazság él, és parancsol. És él... és parancsolni fog: rajtunk keresztül ! Megalázhatták, kirabolhatták, ránkgyujthatták, ezt az országot, mert gyengék voltunk és tőlük vártuk az igazságot, de ők meggyalázták önmagukat, mert csaltak, hazudtak és gyilkolni akarnak az igazság nevében és . . . most már elég belőlük, a végszó a mienk! Most már erősek vagyunk! Most az utolsó játékhoz értünk és ezt nem adjuk fel! Hideg gőggel hónapokon keresztül lakmároztak a testünkön a zöldasztal mellett, hogy szenvedéseink mentől hosszabbra nyúljanak, vagy mert nem merték arcunkba vágni gazságaikat addig, amig nem hitték biztosra, hogy elégg tehetetlenné váltunk már . .. Minden magyar olvassa megvető eltitasi tással, ökölbeszorított kézzel, szikrázó szemme egy dicső ezredév meg nem alkuvó öntudatáva — itt az ítélet: Elnök Úr! Ti legfőbb tanács lelkiismeretesen meg vizsgálta a magyar békeszerződésre átnyuj tott ellenjavaslatokat. Behatóan megtárgyalta az ellenvetéseket, sainos azonban figyelembe nem veheti azokat azért, mer Magyarországra, mint a volt Osztrák-Ma gyar monarchia egyik tagjára a felelő ségből, mely a volt monarchiát a hábo felidézése miatt terheli, jelentékeny ré: hárul, másfelől pedig azért, mert a Ieg felsőbb tanácsnak kötelessége olyan álta lános európai éráekek fölött őrködni, me lyek csak ily értelmű döntés által vanna biztosítva. Ha ezen jegyzék az Önök ellen javaslatának egynémely pontjaira külön ( külön választ nem tartalmaz, az nem a 1 jelenti, hogy az illető mellőzött pontokba | foglaltakat elfogadtuk és magunkévá tettük, vagy hogy azokkal kellőképen nem fog lalkoztunk, csak azt, hogy azokban a pon tokban egyetértenünk lehetetlen. A legfelsőbb tanács által megállapitoit határok népszavazás nélkül veglegesek. j T\z etnográfiai viszonyok Közép-Európáu n ]