Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám

1920-05-06 / 30. szám

Békéscsaba, 1920. május 11. hadfiak őrzik az oláh határt. Valóban nevezetes hely 1 Mikor még Gyulát is magokének vélték, vámolás cimén hónapokon keresztül itt rabolt egy-egy csapat. Valami tiszt vagy altiszt vezetése alatt jelentek meg időnkint s tovább állottak, miután néhány százezer koronát vágtak zsebre. Nagy volt a kereslet, hiszen Aradtól az egész vidék kereskedelmi forgalma ezen az országúton bonyolódott le. Az egész megszállás alatt pedig szó sem lehetett appellálásról e garázdálkodással szemben. De hagyjuk e fájó emlékeket ! * Menjünk át a hidon Gyulaváriba. Mindenfelé rend és csinosság uralkodik. A házakon magyar zászló leng s titokzatosan üzenget oda túlra. — Ezek a zászlók egy kis tüzpróbát álottak ki. Az óvodában halljuk, hogy mindjárt a kiürítés utáni éjszakán átszökdöstek az oláhok s a falu közepéig is bemerészkedve tehetetlen dühökben a magyar jelvények közül többet elemeltek. Mikor pedig másnap a magyar csendőrök átmentek s visszakövetelték a zászlókat, azt felelték nekik, hogy azokat már elégették — ők, a „bemarkolációs" vonal hősei. Ugy, amint hiteles forrásból hallottam, a legkisebb nagyítás nélkül közlöm a következő apróságot. „A kettéosztott uradalom" cselédei az első napokban könnyen elnézték a vonalat. Szokatlan volt még nekik, hogy a szántó magyar terület, az erdő már román. Történetesen két ökrös szekér átkanyarodott s hoyy, hogy nem egyszerre ott termettek a szuronyok és az embert, állatot beljebb terelték s hadifoglyuknak nyilvánították. Az előzékenységet mégis nem lehet elvitatnunk tőlük, mert a kibontakozás módjával rögtön előállottak. Hírvivőt küldtek a főfelügyelőhöz s tudtul adták, hogy 10.000 K. váltságdíj fejében mindent visszakaphat az uradalom. De siessen ám, mert a késedelmi kamatokkal együtt másnap reggelig már 60.000 K-ra növekszik az összeg. * Mi tagadás benne, a határdombokat legpontosabb mérnöki számítás szerint hányták föl (már t. i, amilyen lelkiismeretes tud lenni az oláh, mint mérnök is.) Valóság és nem álom, hogy az intézőt, ki a terepet s a clemenceui megállapítást a tenyerénél jobban ismeré. szerénytelen közbeszólásaiért kancsukával fenyegették, mig ugyanakkor maguk ajánlottak alkut némi szerény jutalék fejében — a vonal kiigazítását illetőleg. * Idő multán azonban kisült, hogy a legutolsó határmegállapitó bizottság is magánvállalkozás volt. Mert a társaság egy szép napon fölkerekedett s ott hagyott dombot, cölöpöt, mindent, megnyugtatásul pedig annyit, hogy egy búcsúfosztogatásra még eljönnek — az igazi Nagyromániából. A magyaroktól nem félnek, hiszen azoknak semmijük sincs; ők elhordták tőlük minden kincset s cserébe hagyták a „duozecsicsincset." * Sétánk ntán végül menjünk föl a Gyulai polgármesteri hivatalba és olvassunk el egy jegyzőkönyvet, amelyben a leghitelesebb adatok: számok, nevek, dátumok révén győződhetünk meg arról, hogy mi történik közvetlenül a „demarkolációs" vonal mentén. * A népesség, állatállomány és termények összeírása közben M. S. számláló-biztos ápr. 17-én jelenti, hogy a Farkashalom 81. sz, tanyára betérve, M. I. tulajdonos, a hasonnevű volt rendőrfőnök apja, azzal a figyelmeztetéssel fordult hozzá, hogy ezen a környéken jó lesz beszüntetni az összeírást, mert — bár a terület a megállapított vonalon belül esik — a román csendőrök 3—4 km.-nyi mélységben állandóan belátogatnak s ő maga is érintkezik velük. A fenti biztos alig ment át a Farkashalom 37. sz. tanyára, egy 17 éves lány mindjárt azzal fogadta, hogy van-e igazolványa, mert ez román terület s épen most vannak a szomszéd tanyán a román csendőrök. Amint oda tekintett, tényleg látta, hogy 4 fegyveres román katona közeledik feléje mintegy 200 lépésnyi távolságban s megállást integetnek. A kocsisnak gyors hajtást parancsolva sikerült csak megmenekülnie. Ilyenformán 4—5 farkashalmi tanyának összeírása lehetetlenség. Az ottani lakosság általában panaszkodik, hogy az idegen katonák nap—nap mellett felkeresik tanyájukat s minden elvihetőt: jószágot, élelmet, értéket elemelnék. A nagyobb jószágokat ezért senki sem meri künn tartani. Itt magyar csendőrjárat nincs, miért is egyúttal a lakosság ezirányu kérelmét is tolmácsolja jelentésével. M. I. adatszolgáltatására jellemző — igy fejeződik be a jegyzőkönyv —, hogy még ápr. 15-én azt vallotta: nincs birtokában cséplőgép, már 16-án számláló-biztos látta, amint egy cséplőgépet teljes felszereléssel együtt M. I. a saját földjén vontatott keresztül — és pedig a román határ felé. Valószínű, hogy miután a gép már túljárt a tanyán, azi M. a határon át a románokhoz akarta átlopni. Az egész ügyről a polgármester jelentést tett a kormánybiztosnak. Tyd. Minden hiába volt. Minden hiába volt: A jósok szava Népét szerető igricek Vészjósló dala Atszunnyadta a nappalát Borral várták vak éjszakák S hiába várták dologra hajnalok Túrán csak sirva vigadott. Orirrazdra rátört Arimán, Veszett népek vezére. Búsan nyögdécselt az Irán, Testvérkéztől folyt vére , . . Átkos örökség fekélye, Nehéz rabságok vak éjje . . . Már régen megtért a földbe Ari mán, De vétkében fogant Turán, Csak élt Turán és vigadott Napot hivő dalával,] Szivében ösvágy szunyadott S játszott a vad halállal. A régi vész még fojtogat, Ariinán árnya bujtogat Gyűlöli vérét, imádja a Napot Turán csöppet sem változott ! Palasovszky Béla. Két hirdetmény. Tudomására hozom a város lakosságának, hogy katonai személyeknek csakis akkor van joguk requirálni, ha azok a katonai állomásparancsnokság pecsétjével ellátott írásbeli engedélyt mutatnak fel sajátkezű aláírásommal. Ily engedélyek csakis tisztek részére lesz nek kiadva. Bármely más meghatalmazással ellátott, különösen legénységi állományú katonai személyek igazolásra szóllitandók fel, illetve ily esetekről a katonai állomásparancsnokságnál jelentés teendő a nyomozás megindítására, hogy minden felelőtlen egyén jogtalan requirálásától a lakosságot megóvjam. Békéscsaba, 1920. május 1. Balogh s. k. ezredes. Tartásbavétel végett felhívom Békéscsaba r. t. város lakosságát, akinél hadifoglyok még alkalmazásban állanak, valamint azon hadifoglyokat, kik önálló keresetet folytatnak, hogy hadifogoly alkalmazottaikat — az önállók maguk ! személyesen a m. kir. államrendőrség békéscsabai kapitányságánál f. évi május hó 10., 11., | 12. napjain d. e. '9 órától (a városházán 25. sz. ajtó) jelentsék be, illetve jelentkezzenek. Azok, akik már jelentették, vagy akik már jelentkeztek s igazolványi lapokat nyertek, igazolI ványi lapjaikat magukkal hozni kötelesek. A jelentkezés elmulasztása büntetést von maga után. Békéscsaba, 1920. április 30, HÍREK. Gally, m. kir. áll. rendőrkapitány. felvétetik legünk nyomdájában. — Az ügyvédek esküje. Folyó hó 3-á délelőtt tették le a helybeli ügyvédek az eskii Dr. Berényi Antal vezető járásbiró előtt. Beréni néhány szóban ismertette az eskületételére vonat kozó rendeletet s az esküt, amely azért vá! szükségessé, mert az 1920. évi I. t.-cz. értei mében a jogfolytonosság és a királysági állam forma visszaálltával legutóbb a köztársaságr letett eskü érvényét vesztette, az azelőtt tet eskü pedig Habsburg uralkodó iránti hüségrő is szólt. Az eskü szövege csak annyiban külön bözik a régitől, hogy Király helyett Kormányzt szerepel benne. — A MOVE díszelőadása. A Békéscsab városi főosztály női csoportja Békéscsabán 192C évi május hó 10-én és 11-én a városi színház ban díszelőadást tart, melynek műsora a követ kező : 1. ünnepi megnyitó. Tartja dr. Rell Lajos 2. Zongorán játszik Török jolán (Békés.) 3. Szavalat. Berentés Lajos tanár. 4. 1848.Papp Henriktől. Előadják: Galgócy Manci, Galgóczy Böske, Wagner Zsani. 5. Régi jó idők. Szereplők: Dr. Dzurik Jó zsefné, dr. Debreczeny Lajosné, Fábry Magdus Kristoffy Olga, Herzbeck József főhadnagy, Ma musich Ferencz főhadnagy, Pataki Szilárd, Kvasz Sándor, Csáki Miki, Deák Editke. Szünet* 6. Történelmi kép. Előadják : Dr. Laurovics Ferencné, Loykó Irén, Dr. Linder Károlyné, Bel csák Zolti, Sailer Bandi. 7. Szövetségesek. Játszák: Berentés tanár és a művész gárdája. 8. Miksa János főhadnagy énekel, zongorán kiséri Pongrácz Géza. 9. Reklám képek. Szereplői: Csernyánszky I., Fábry Magda, Galgóczy Manci, Galgóczy Böske Galli Leli, Gajdács Juci, Haán Dori, Kiiment D. Lipták Sz. I., Lischka Dunci, Ondroviczky Böske, Pataj J., Pfeiffer Hedvig, Pongrácz Maca, Reichardt Ilon, Reichardt Margit, Szondy Pipi, Székács Margit, Várkonyi Dalma, Vig Erzsi, Wagner Zsani, Antalffy főhadnagy, Beliczey Miki, Csekey István, Halmos V., Szmolenszky A. Jegyek mindkét előadásra a Bé-Ke. nyomda II irodájában kaphatók. A 11-iki, második előadás után táncvigalom lesz a városi vigadó összes termeiben, melyre a MOVE békésmegyei főosztályának a tagjai külön meghívást nem kapnak, hanem ezúton hivatnak meg. A rendezőség. — Munkanélküliek figyelmébe. Felhivatnak a munkanélküli ipari munkások, hogy összeírás és esetleg alkalmaztatásuk végett 3 nap alatt, azaz péntekig az ipartestületnél jelentkezí zenek d. e. 9—12. és d. u. 2—5 óráig. — A casinó igazoló-bizottsága folytatólagos tárgyalásai során ujabban Ipolyi Keller Ivánt és Szeberényi Lajos Zsigmondot mentette fel I egyhangúlag. — A magyar békedelegáció jegyzékére a li választ csak 6-án kapjuk meg. A válasz tartalmáról természetesen addig senki megbízható forrásból nem értesülhet, tehát minden hir, mely ezzel foglalkozik, csak üres kombináció. — Peczkay József bűnügyében a vizsgálat folyik. Peczkay legutóbbi kihallgatása során elmondotta, hogy a kiskőrösi ellenforradalom vérbefolytásában csak annyiban volt részes, hogy ó telefonálta meg az ellenforradalmi mozgalom hírét Braun vörös hadtestparancsnoknak, aki azonnal megérkezett dr. Vajda Zoltán kíséretében különvonaton Kiskőrösre. Az éjjel elfogott tiszteket csak a kivégzéskor látta. Az akasztások a községháza előtti eperfákra történtek s a hullák körül a feleségének kellett orvosi funkciókat végezni, aki azonban ájultan tántorgott el az első áldozat ütőerének megtapiritása után. A tárgyalásokat folytatják. — Temesvári cigány-sztraj. -iság senkinek sem uj a sztrájk-hir, ebben azon u mégis van valami érdekes, ami méltóvá teszi az elolvasásra. A zenészek sztrájkolnak. „Nem dolgoznak" a cigányok! A Temesvári Hirlap szerint az ottani kávéházi és éttermi zenészek a mult héten memorandumot intéztek a kávéházak tulajdonosaihoz, melyben a zenekarok minden tagja részére 600, a prímások részére pedig 1200 K havi fizetést kértek.