Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám

1920-05-01 / 27. szám

Békéscsaba, 1920. május /. /. évfolyam 27. szári Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent Istváa-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 12 K, negyedévre 36 K. Egyes szám ára 4 oldalas 1 K, 2 oldalas 50 fillér Gyász volt ci veres posztó, amelybe ma egy éve, má­jus elsején országunk öltözött. Lelkünk megtörten vergődött és nem volt szabad hozzád emelkednie: Istenünk! Szemünk­ben könnyek égtek és könnyeinken keresz­tül nem láttunk tavaszt, nem láttunk feslő virágot, remény-zöld lombfakadást, nem láttunk világító napsugarat, hanem meg­tört tekintetünk beleveszett a kietlen sö­tétségbe, melyben ci gonoszak, az elkár­hozottak tombolva járták rettenetes halál­táncukat. Romlás volt a veres posztó, melybe a sátáni bitangok öltöztették a nem­zetet, hogy gyönyörködjenek a cirkuszi látványosságban, amikor az éhes feneva­dak serege megdühödött fogcsikorgatás­sal, szikrázó szemmel ránkszabadul és széj­jel marcangolja védtelen testünket. Ugylátszott, mintha az utolsó óránk jött volna el május elsején, T\ poklok leg­szennyesebb zsidói, fantasztikus kigyóbü­völőknek öltözötten borzalmas röheliyel rugdostak fel mindent, ami szent volt Is­ten és Nemzet előtt! Fülünk hallatára gya­láztak Templomot, Igét és liuzát! Vérük­ből való méreggel mérgezték meg a ma­gyar sziveket s a fertőzöttek poklosak let­tek, mint ök maguk ! T\ dolgozók markából a kalapácsot, az őrtállók kezéből a fegyvert kicsavarták és mérges leheiletükkel elvették milliók szemevilágát. Diadalittas orditozással csó­kolták homlokon a megiéveszteíteket s keb­lükre szorították gyilkos öleléssel, amely ölelés az éhség, a mezítelenség, a honta­lanság : a pusztulás vad ölelése volt 1 Va­kok lettek, akik eladták lelküket! És mi, akik itt-ott megmaradtunk lá­tóknak, mi is behunytuk szemeinket, mert amit láttunk volna, az rémes volt. A föld, a levegő, a kenyér s a csöndes hajlék fö­lött, melyet apáink szerzettek, egy ezredévi munkánk gyümölcsöztetett és vérünk hul­lása őrzött meg. jött-ment esavargók, nem­zetközi pojácák, galíciai bevándorlottak se­rege diktátoroskodott. Mohó kapzsisággal osztozkodtak, — mint a banditák — a ke­züktől meggyilkolt ország kincsein, ame­lyeket mi, a nemzet egy ezredéven át ke­zünk munkájával, szivünk vérével gyűjtö­gettünk. Gtorzult arccal, rnegsiketülten töm­ték zsebeikbe az aranyat, gyémántot, gyön­gyöket, mig köröskörül visszhangzott már a ránkleső fenevadak csaholása és fogaik csikorgatása . . . Szemünket behunytuk és kezedbe aján­lottuk, lelkünket: Magyarok-Istene! És te megmutattad hatalmasságodat mirajtunk. Megmutattad, hogy nem akarsz elveszejteni, sőt elűzöd az ellened és az ellenünk kiáltozókat, a megtévesztetteket megtisztítod és kijelölöd utunkat a meg­újhodás felé. Uj tavaszt, uj Május elsejét adtál meg­érnünk, amely az ébredés és a látás haj­nala 1 | Leborulunk Gőtted e május elsején és áhítatos lélekkel mondunk hálát neked. Ünnepünk legyen ez a nap! De nem a világcsavargó, nemzetközi bitangok ünnepe, hanem a Munka ünnepe, melyen mi mind, akik dolgozók vagyunk, könnyes szemmel borulunk egymás keb­lére s amikor örvendünk, hogy visszakap­tuk a megtévelyedetteket a magyar hazá­nak, esküszünk neked Istenünk, hogy a kijelölt utón — legyen bár tövises, legyen bár nehéz - - összefogva, akadályt nem is­merve, együtt fogjuk diadalra vinni a Nem­zetet s Hazát! HBIESBöEBBHÖEa E E 5 S B C? ÍÜ B5 Rí ö £S KI K S K B ES E 3! 58 52 S K E5 Táviratok (A Körösvidék eredeti táviratai.) Egy szocialista miniszter. (Belgrád) A szerb radikális párt részéről élesen hangoztatják egy szocialista miniszter szé­dületes meggazdagodását, aki nem régen egy­szerű suszter volt, s ma már minisztersége ré­vén 3 millióval rendelkezik. (MTI.) Ruthánek a csehek ellen. (Bécs) R gaüciai ruthének nagy népgyűlést tartottak, melyen elkeseredett hangon tiltakoztak a csehek beolvasztási törekvései ellen. R magyar felvidék ruihén lakosságával egyetértőleg hatá­rozatilag kimondották, hogy közös határt kíván­nak Magyar- és Lengyelországgal. R határoza­tot a békekonferencia elé terjesztették. (MTI.) Sorozások Hag^románíának. (Kolozsvár.) Erdélyben április 24-ére rendel­ték volt el az oláhok az 1897. 1898, 1899-es év­folyamok sorozását. Rz eredmény szégyenletes kudarca volt a nagyromáu törekvéseknek. Rz állításra kötelezettek 4 százaléka jelentkezett. R beöltöztetett magyarokat Besszarábiába szállítot­ták, részben az orosz frontra, részben hadimun­kára. (MTI.) Elfogatási parancs. (Bpest.) R budapesti királyi ügyészség el­fogatási parancsot adott ki dr. Reinicz Béia ellen. A lakbéremelés. (Budapest) Rz igazságügyimlniszter kijelen­tette, hogy a lakbéremelés május elsejére nem vonatkozik, mert a javaslat ujabb megfontolást kiván. $ kisgazdák nálunk (Bpest) Május 8- és 9-én a kisgazdák köz­ponti kiküldöttei nem Debrecenbe, hanem Békés­csabára, Békésre, Gyomára és Hódmezővásár­helyre jönnek. Németek a szövetségközi nyersanyag-bizottságban. (Berlin) Nitti indítványozta, hogy a néme­tek is vegyenek részt az osztrákokkal együtt a szövetségközi nyersanyag-bizottságban. A nemzetgyűlés. A 29-iki ülést Rakovszky elnök a tiszántu választásokról szólva nyitotta meg? Sigray az olasz küldöttek látogatásáró Hermán Miksa a megszállott területeken elköve tett atrocitásokról interpellált. Elmondta, hogy csehek minden megindokolás nélkül letartóztattá a magyar egyetemi tanárokat s az intelligen elemeket és Iilavára internálták. Kéri a külügy minisztert, tegyen lépéseket az atrocitások meg szüntetésére. Schandel felszólalására Haller közoktatás ügyi miniszter jelentette ki, hogy az egyetem pótszemesztereket a volt katonahallgatók részén nyitotta s a menekültek befogadása után fenn­maradt helyekre csak kevés nőhallgatót vehettel fel, általában nem nyithatják meg a pótszemesz tereket a nőhallgatók részére. A válaszokat tu­domásul vette a ház. Békésmegye törvényhatóság bizottságának közgyűlése. Főispáni intsiaUáciő. Tegnapi számunkban már röviden megem­lékeztünk a megyei közgyűlésről, mely csütörtö­kön, április hó 29-én folyt le a gyulai vármegye­ház nagytermében. A nevezetes esemény részletesebb leirásá a következőkben adjuk : Miután a közgyűlés tagjai a róm. kath. é: ref. templomokban tartott istentiszteleten rész! vettek, megnépesedett a diszterem. A közgyűlés tagjainak ünneplő, komoly tömegét kedveser élénkítette a gyulai menyecskék és ieányok ma­gyarruhás küldöttsége, s a karzaton megjeleni előkelő hölgyközönség. Pont tiz- órakor nyitotta meg a gyűlést Dei­mel Sándor alispán. Megemlékezik a legutolsó, szomorú em­lékű közgyűlésről, melyen egy bizottsági tag erő' sen forradalmi izü beszédében, olyan súlyosan támadta a vármegye tisztikarát. Azóta 1 > hónap telt el, telve nyomorral, szenvedéssel megalá­zással. Az alispáni jelentésben majd beszámol erről az időről. Akkor majd módjában lesz min­denkinek bírálatot mondani a tisztviselőkről is s e kérdésben kialakulhat a bizottság véleménye. A békeszerződés szomorú kilátásokat ígér. Mély fájdalommai, gyásszal tekintünk a jövöbe. Ma mégis keresztül tör a fájdalmon az örömnek legalább néhány meleg sugara. Mert nem sike­rült az oláhok gonosz terve, örülünk, hogy Bé­késvármegye magyar maradt. Öröm, hogy a vö­rös zászló helyett, nemzeti szinü lobogó leng a megyeházán, öröm, hogy hazánk nagyjainak ké­peit — melyeket hónapokon át el kellett rejte­nünk — újra itt látjuk a falakon. Büszkék va­gyunk, hogy mint az állam szabad polgárai jö­hettünk össze, hogy újra magyar levegőt szív­hatunk. Örülnünk kell, hogy ott, ahol kommu­nizmus zsarnokai s az idegenek hordái tanyáz­tak, ahol — lelkünket naponként keresztrefe­szitve — hirdették, hogy oláh föld vagyunk, ott újra a magyar állam reprezentánsa "foglalja el méltó helyét. Egy akarattal munkálkodnunk kell, hogy a súlyos sebek beheggedjenek a haza szent tes­tén. Hiszi, hogy e gyógyulás hamarosan befog következni, élni fog a magyar nemzet, hasznára fordítva a mult tapasztalatait, visszaszerzi azt, arnit elraboltak tőle, ami már ezer esztendeje szenl: és elidegeníthetetlen joga.

Next

/
Oldalképek
Tartalom