Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám

1920-04-02 / 4. szám

Békésem/fa, 1920. április 2. i iirmrirtitwBM Péntek I. évfolyam é. sz Szepkesíücség és hiadóMuatal: Békéscsabái!, .úzent istoáit-fép 18. sz. Hipdeíések naponta 3 ómig adhatók fal. III Ml aj IIIUUMÍIMIIIIWI HI.IHWhH'll. H iW II I Nagypénteken, holnap, az ünnep miatt lapunk nem jelenik mey golgoták. Nagypéntek napja a leghatalmasabb és íegriiegrenditőbb életigazságokat jutíátja eszünkbe. Azt, hogy minden nagy és nemes léleknek, mi/iden megváltó életigazságnak és minden, az élet talajából fakadó, a jövendő dicsőségét hirdető életeszmének meg van a naga Golgotája, a maga sziklasirja, a maga Nagypéntekje. Az egész keresztyén világ az az igaz embernek, az isten fiának keresztjére néz ma s ott látja a lelki óriást, ki legyőzi önmagában nagy lelki erejével a fájdalom, a halálküzdelem marcangoló érzéseit s már itt, a földön meggyaláztatása, megcsufoltatása szörnyű óráiban, a lelki életnek az égbe és örökkévalóságba nyúló magaslatán ájl. íme az ísjten fiAnak Golgotája! 'Rettenetes, de erkölcsileg mégis felemelő látvány, melyhéz hasoiilót nem mutat a 'örténelem, mert a megváltás nagy eszméjének diadalnsát, az erkölcsi erő gyözheíetlehségét hirdeti. Feléjé nézünk, hogy ihletést nagy elhatározásainkban, érőt mtfnkáinkban, békét a gyötrelmek k^fct Ő tőle tanuljunk. Mert nekünk is megvannak a magunk Golgotái. Nincsen sziv, melyen átal ne vonszolta volna a nagypénteki gyász a maga árnyékát. A szivek Golgotájáról beszélnek a fejfák, sírkeresztek a kihűlt szivek néma városában : de Golgotáról beszélnek a sirok a szivekben mélyek elhervadt reményeket, csalódásokban" megfagyott jogosult óhajtásokat takarnak . S mennyi kálvárián vánszorog végig megsebezve, letörve és meggyalázva a sok jó szándék és szent akarat!... • Golgoták ezek is, melyeken buzog a vér a fájó, cs-ilődott szivekből, mint Krisztus testéből a római katona dárdája nyomán. Nemzetünk történelmi múltjából is előtűnnek az ezeréves élet nagy országútján a szenvedések, téráldozatok Golgotáinak ormai: Mohi, Mohács, Nagymajtény, Világos és a legutolsó, a legfájóbb: Belgrád. ^Égriát jártunk most is nemzeti létünk szTOWiságáért, fennmaradásáért, egész jövendőnkért; köny és vérözön boritja nemzetünk megtépett testét, áldozatok százezrei hirdetik nemzeti érdekünk válságos, nagy esztendeit, sötét veszedelmeit. A Golgota ormán vnn még ma is nemzetünk, de mintha egy sugár ragyogna le rá abból a glóriából, mely a Krisztus fejét övezte egykoron: a nemzeti erő, a történelmi hivatás gondolata, a jobb jövendő szent hite. Ez a sugár segit minket, hogy legyőzzük a Golgota kínjait, erezzük megváltó erejét s szenvedéseink Golgotái után meglássuk a magyar föld diadalmas Húsvétját! Golgoták! Az emberi haladás véres útjelzői, hallhatatlanságra hivatott eszmék nagy próbái, nagy jövendő rejtelmes, véres csodái vagytok ti! A nemzetgyűlés. Az ország szabad része választott. A megkínzott, a mindenéből kifosztott ország ellíüidte választottait a nemzetgyűlésre bizakodó reménykedéssel, hogy megkezdjék az épités munkáját. A seb ezer, a pusztulás rémes és soha sem volt még ilyen égető szükség az egyetértő, minden kicsinyesséjen felülemelkedő munkára. A nagy munka a nemzetgyűlésre vár. Lélegzet visszaf oly tva lestük az indulását. Azt hittük, minden szava egy panasza lesz a nemzetnek, azt hittük kezének minden mozdulata egy simogatás lesz a nemzet fájó testén. És indult a nemzetgyűlés. Működésének első periódusát március 30-án zárta le, amikor is a tagjai kusvéti szünetre mentek. A „liberális" lapok kapzsi kárörömmel markoltak bele eddigi működésébe sbből az alkalomból. Sajnálatos, hogy a törvényhozó urak — bár csak pillanatra is — eltávolodtak nemzetépítő feladatuktól. A nemzetgyülésban most semmiféle kiciinyeskedésnek nincsen helye! minden pártérdeknek meg kell semmisülnie, amikor a nemzet és az ország újjáépítéséről van szó ! Szentül hisszük, hogy a személyeskedések és „leleplezések" ezentúl nem fognak szerepelni a nemzetgyűlés egyetlen napirendjén sem és a nemzetgyűlés tagjai magasztos hivatásuk tudatában mindent' félretéve, ha kell: a legmesszebbmenő önmegtagadással csakis a mi érdekünket: a megkínzott nemzet érdekét fogják szolgálni! Tisztogassunk! A Kisgazdakegylete volt az első, amely elindult a tisztogatás utján. Utána következniük kell a többi egyesületeknek is. / Minden szövetkezetnek, minden egyesületnek — legyen az akár gazdasági, akár más társadalmi célt szolgáló — kiálió-érdeke, hogy ne takargasson kebelében olyan egyéneket, akik akár a kommunizmusban, akár a román uralom idején szerepet játszottak ! A siralmas helyzet, amiben vagyunk, egyformán következménye a kommunizmusnak és a román megszállásnak. Aki ereje legkisebb részét rendelkezésére bocsájtotta akár egyiknek, akár a másiknak, részes mai nyomorúságunk felidézésében, tehát bűnhődnie kell! A hatóságok ezer gonddal, minden eiejökkel végzik nehéz munkájukat, hogy a nemzet nevében igazságot lássanak fölöttük. Mindenkinek erkölcsi kötelessége a hatóságokat támogatni munkájában! Ki kell közösíteni, meg kell bélyegezni a bűnösöket. Az igazságtalan gyanúsítások csak a rostálás és a legszigotubb önbírálat által kerülhetők el. Mindenkinek tudnia kell, kit tartson érdemesnek arra, hogy magyarnak nevezze magát, hogy magyar levegői szívjon és hogy magyar kenyeret egyék! Előfizetési árak: Egy bóra 12 K, negyedéure 36 K. Eg szám áraoasárnap 1H, hétköznap 50 ]i A selyemfonoda. Ez hát az az épület, amelyben egykor z, toló, fürge motollák és finom szövőszékek f és relytélyesen suhogó selymeket szövögettek bájak lágyan simuló takarójául?!... — Egy meghatározhatatlan kiterjedésű gyadomb a háttér. Komoran mered égnek a n koppasztott épület. Mintha most vonultak voln alóla a tűzoltók. A falíik piszkosak, az ablakok bezúzva s ajtók — még senkinek sem jutott eszébe feltűz őket — be vannak szegezve. A kapus az egyetlen ^alkalmazottja* »üzemnek.« Nyolc éve szegődött szolgálatáBa. kor a nagyterembe léptünk, könnyes szemi mondta: »itt gépek voltak®... A gépek nyoi csak a felszaggatott betonpadló mutatja. A gu beváltóból elhordták a kasokat a finomabb sz kezetek számára. A nagyobb darabokat csak »sti kocsirarakták«. Az emelet képe semmiben sem különbö a lennlátottakétól. A gépbái arra & bizonyos mesebeli kidc • bedőlt oldalú kemencére emlékeztet. A fenékfa lerombolták (a téglát »magánvállalkozók« részb már szét hordták), hogy az óriási kazánt kik hassák. Annak idején pályázatot hirdettek az ös szes helybeli fuvarosok között a nehéz monstrui nak az állomáshoz szállítására. Hónapokon k resztül kínlódtak körülötte emelőkkel, amig , uttestie tolták. Hogy ai ajtókilincseket is elvitté az csak természetes. — íme, ilyen a képe egy gyárnak Magya orsrágon az Oláhjárás után! Miért ne lehetne a keresztény is j kereskedő. Repatriálás. A napokban — pontos dátumot még ncr tudunk — megtörténik a budapesti lakosok haze telepítése A hazatelepités vonatkozik mindazokrí akik 1914-ben városunkban sem állandó lakással sem állandó foglalkozással nem birtak. Halljuk, hogy a repatriálás fokozatosan fo$ kiterjedni a legszélesebb körökig. Végre 1 Kő esik le a szivünkről. Kő! a legnehezebbek egyike! Eltekintve a kicsinyes, hétköznapi jelentőségű következményektől — amilyen pl. a lakásínség megszűnése és az árak szelidülése minden téren — óriási jelentősége van ennek az intézkedésnek. A kommunismus nemzetközi és „felekezetietlen" munkálkodása és a román közigazgatás korrupt szelleme teljesen kiszolgáltatott bennünket a »nem kívánatos elemek* határtalan beözönlésének. Az utóbbi időkben mára kaftánok városa volt Csaba! Különöset* a románok támogatták a láncosokat hozzánk vezető utjukon. Egyike volt leggyalázatosabb intézkedéseiknek, hogy magyar városok polgárjogát nehéz milliókért árulták a galíciaiaknak! Ugy gyűltek ránk, mint a piócák. Örömmé! üdvözöljük az ünnep hajnalát, amelyen megszabadulunk vérszopó ánktapadásuktól