Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám

1920-04-24 / 21. szám

yest Békéscsaba, 1920.. április 15. Angolok ériünk. (London:) A Reiter ügynökség jelentése szerint az angol felsőházban egymásután többen hevesen tiltakoztak a kisállamok, elsősorban Magyarország feldarabolása ellen. Milnar lord beszélt értünk a legszenvedélyesebben. A volt 35-ik közös hadosztály foglyai hazajönnek fr^flciaországból. A magyar békedelegáció jelenti : Mindazok a volt 62, 63, 64 és 5L gyalogezredben magyar katonák, akik a nyugati fronton hadifogságba estek, Svájcon keresztül a napokban hazaérkeznek. Nem bélyegzik le a márkát. (Bécs.) Azokat a hireket, melyek a német márka lebélyegzéséről keltek szárnyra Berlinből hivatalosan megcáfolták. (MTI.) Antanítnisszió Váradon. (Nagyvárad.) A nagyváradi püspöki palotában ántánt misszió székel, mely a lakosság állapotának tanulmányozására küldetett ki. Az oláh rendőség a legnagyobb brutalitással akadályozza meg a magyar panaszosokat a misszió elé jutásban. • BOB3BDD! ! S • 3 9 ü ! H S X B Q • I Takarítás. Az összes kereskedelmi és ipari érdekeltségek és testületek tegnap a kereskedelmi miniszétriumban értekezletet tartottak, amelyen elhatározták, hogy minden jó érzésű iparos és kereskedő nevében kérik a kereskedelmi minisztert, hogy egytöl-egyig vonja be a Károlyi kornány uralma óta kiadóit iparigazolványokai. Rz igazolványuktól ily módon megfosztottak kérjenek ujat, amely törvényes ellenőrzés mellett csak az illető ipar gyakorlására méltóknak fog kiadatni. Legfőbb ideje a takarításnak! A nemzetgyűlés. R 22-iki ülést 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István. R felszólalók nagyon kevesen voltak, az érintett témák pedig a legkevésbbé sem mutatnak változatosságot. Legtöbbnyire egy és ugyanazon kirohanások ismétlődlek más-más formában, olyan ügyekben, amiket az eddigi üléseken már kimentettek a szónokok. Napról-napra csak a hang változik a felszólalók temperamentuma szerint. Néha hajlandók vagyunk egyet vallani Csukás Endrével (ker. nemz. párt. képv.), aki a mult ülésen szomorúan konstatálta, hogy poliitkai életünkből hiányzik az egységes vezérfonal. S a politikai élet fellendülése a kommunizmus után csak muló hangulat volt. R tegnapi ülés egyike volt a legszegényebbeknek. Főtéma megint az indemnitás volt. Budaváry, az első felszólaló a tanitók nyomorúságának megszüntetésére terjesztett elő javaslatot. R kisiparosság és a kisipar állapotát vázolta s ezen a téren is javitó intézkedéseket sürgetett. Rz indemnitást feltétlenül elfogadta. Indítványozta végül, hogy mindazoknak a lordoknak, akik az angol felsőházban a mi érdekünkben felszólaltak, küldjön a nemzetgyűlés üdvözlő és köszönő táviratokat. Szabó Sándor indítványozta, hogy a ház üléseit ezután 10 órakor nyissák meg. Á kereszténypártok szétforgácsolódásával foglalkozván a keresztény szociáiisták részére tágabb érvényesülési teret kért. Több kisebb jelentőségű felszólalás és interpelláció után az elnök bejelentette, hogy Friedrich indítványa (az újságok ügyében) azért nem kerülhet tárgyalás alá a jövőhétig, mert a ház az indemnitás ügyében elfogadta a sürgősségi indítványt, ami azt jelenti, hogy a köz szemponjából kevésbbé fontos ügyek tárgyalását mindaddig el kell hallasztani, amig az indemnitás ügyében a végleges döntés be nem következik. Rz ülés 3 órakor ért véget. Áldozzunk aranyai! R MOVE nöcsoportja országos mozgalmat indított az általános ínség enyhítésére. Aranyat gyűjt, kér azoktól, akiknek van szivük és van aranyuk s ezekhez intézi szózatát Prohászka Ottokár, a nagynevű püspök; melyben elmondja, hogy az arany összegyűjtése nemcsak valutánk javítására szolgál, hanem kenyeret is juttat az ínségesnek és kitartást önt a csüggedőbe. Hallgassuk meg tehát a vészkiálltást! Sok mindent a külföldről kell behoznunk, sőt koldusmódra kónyöradományokért kell kinyújtanunk kezünket, mert koronánkért már kint semmit sem adnak. De van aranylánc, gyűrű, más ékszer bőven s ezt kell a haza oltárára áldozatul letennünk. Ezen a MOVE élelmet és ruhát szerez és megkönnyíti életét az elgyötört magyar társadalomnak. Azok adjanak, akik csillognak az aranytól és drágakőtől, akik vagyonokat fityegtetnek magukon, mig másoknak arcán az étlenség sápadtsága ül. Vájjon pusztában kiáltó szó ]egy£n-e a nagy főpásztor szózata? Nem hihetjük. Akinek van mit adnia, adja oda annak a boldogító érzésnek tudatában, melyet a nemes tett ébreszt a 1 nemes szívű adakozóban. Az adományokat a helybeli MOVE női csoportjának két-két ügyeletes tagja naponkint d. e. 11 -tői 12-i.g és d. u. 4—5-ig veszi át a hivatalos helyiségben (Aradi Ipar- és Népbank igaz! gatósági szobája.) H H M I i ! • 9 S 8 H D 9 BniSflaaaiHBBBBBBHBI Ezt olvassa el, aki még ingadozik, aki még kételkedik és nem lát tisztán. íme : világosság, amely rá világit a denevérekre, a seprünyeles boszorkánymesterekre a méregfőző kísértetekre és belesugárzik egy pillanatra a poklok kénköves gyomrába, amelyet pírosfulipántos, fehérliliomos zöldmezővel akarnak elfüggönyözni a sátánok. Kolozsváron (az ősi kincses Kolozsváron) »Uj ember* címen egy »magyar« politikai és kritikai -hetilap jelenik meg. Biztosan nem azért, hogy mi is olvassuk. A véletlen azonban ugy intézte, hogy találkoztunk az »Uj emberrel* jiés megismerkedtünk véle. Egy szennyes szörnyeteg, egy palesztinai fenevad, amely minthogy Pestről eltömjénezték, megkerülte alattomban az általa felgyújtott Magyarországot és belopódzott a martalócok éjszakájának leple alatt Erdélybe, rátelepedett lidércnyomásul a kélségben vergődő, bocskorral tiport magyar lelkekre, vámpiri karmaival a szenvedők húsába ásta magát és kéjes j vigyorgással szopja az alélt test vérét. A Ti fiatok az »Uj ember« amely a Tijnagyjaitoktól született és míndőtöket ábrázol híven, amint közénk küldettetek megrontásunkra. Elővezetem, lássátok magatokat: Az „Uj embert" Roboz Imre, Győri Ernő, Gara Akos, Sipos Iván és Gábor Andor szerkesztik. Magyarnál-magyarabb nevek (?) és mindegyikőjük olyan hamisítatlan „magyar szellemi hatalmasság," mint Gábor Andor, akit, ha elsőnek említek akkor is az utolsók utolsója marad 1 Ezeket értitek tehát, amikor azokra a »nagyokra» hivatkoztok, akiket ti adtatok a hazának ? Igazán belátjuk, hogy eddig nem tudtuk kellően értékelni klasszikus nagy fiaitokat. Egy »Uj embernek* kellett jönnie, amely leplezetlen valójukban mutassa be őket nekünk. Csak most látjuk tisztán a hazaszeretetet, az erkölcsöt és az alkotó erőt, amit azokban vesztettünk, akik a napvilág elől az éjszakába futottak. Ami rajtuk kiüt, nem egyének betegsége, hanem öröklött faji tulajdonság, amelyet le nem tagadhattok, mert undok csápjaitokat előkényszeriti a nemzeti színű takaró alól, ami alá rejtőztök. De beszéljen hát az „Uj ember:" Az „Uj ember" vallása: „Láthatatlan /stent nem imádtam sosem, csak látható éstapinlhatókis /stennőket.. ."(Roboz) Az „Uj ember" erkölcse: „A. kistermetű hólyag Tóni Egy szép nőnek kezd udvarolni, De jő modorát levetkőzve Nagy bottal támad rá a nőre. Morál: Kisember nagy bottal jár." Ez Győri egyik „grirnásza" (R „grimasz" ugylátszik egy uj költői műfaj, amellyel az „Uj ember" gazdagítja irodalmunkat.) Az „Uj ember" hazafisága: , Fehér-fehér a temetője és csúf rontás a szeretője szivében a halál csahol . . ." igy emlékszik meg Magyarországról Sipos ur „Számüzötten" cimü „költeményében." Győri is „Fehér temetőnek" nevezi Magyarországot s verset szaval róla megborzongatni rémképeivel egész Erdélyt. A nemzeti hadsereget „a fehér karhatalom tiszti gyilkosai"-nak titulálja. A magyarországi ügyekről azt irják a szé- * kelység „vigasztalására," hogy az egész világ felháborodva látja folyásukat. Gábor Andor vizvicceket mesél el Horthyról s minden „szellemességével" oda törekszik, hogy meggyalázza magasztos céljait. A legaljasabb rágalmakat költi arról a nemzetről, amely táplálta és felnevelte! íme, mikor a kétségbeesés a halálvívódás minden kínjait zuditja erdélyi magyar testvéreinkre, oláh pénzért akadnak a ti nagyjaitok közül, akik a halálra verdesett, lázban vívódók könnyes szemei elé áilnak kaján vigyorgással, torz arculattal, hóhér kegyetlenséggel és kísérteteket varázsolnak lázas álmaikba. Oláh pénzért magyar arculattal tolvaj módra belopóznak a vérző szivekbe, hogy kitépjék, kirabolják a végső [éltető reménysugárt betőlük! Szájukból a kenyeret, fejük alól a párnát, lábuk alól a földet elvették az oláhok. Ételük bánat, szomjukat könny oltja, éjszakájuk jajjoktól hangos és nincs ahol megpihentessék összevert tagjaikat. Egy vigasszuk van, egy reményük van: a feltámadás, Hit, amely erőt ad súlyos keresztek viselésére! Ti pedig odafurakodtok közibük köpködőknek és be akarjátok mocskolni azt, ami szent: a feltámadást! „Nagyok" vagytok, méltóak nemzedékek és világok bámulatára! Húztok egy spanyolfalat, amelyen innen fennen magyarnak, hazafinak és erkölcsösnek hivatjátok magatokat, mig ugyanakkor másik orcátokat eladjátok rablóit pénzen magyart, hazát és erkölcsöt gyalázni! . . . • BaaaBaaBBatssBBBBansBMDasaBaBaacaaaB A buniar. kinek panaszoljam ei? A bnmat kinek panaszoljam el? Ila niucs megértő lélek már sehol, S ridegen fordul mindenki tőlem el, Ks senki szive felém nem hajol. És senki csókja már fel nem hevit, S közönyös szivot hord minden kebel. Szivem részvétért hiába sikit, iiiró szavamra senki sem felel. Ón dőre bánat, könnyes, végtelen! Nem ad nyugalmat se nappal se éj, De bizom benne: majd a végeken, Behegged minden búbánat, fekély És végre én is nyugalmat lelek ^ S kialusznak e bánatos szemek. Palasovszky Béla. i a s a d m i a a§ a a s m t Gabonát—kenyeret! Ha az Isten is ugy ak rja, mint mi, a jog az erkölcs és az igazság hatalma megteremti számunkra a boldogab jövőt. Ez az utolsó nehéz esztendőnk. Tartsunk ki, fogjunk össze egymásért minden veszedelom ellen. Az uj termésig még négy hosszú hónap van, amely nagyon nehéz lesz azoknak a vidékeiknek, ahol eddig a gazemberek uralma lehetetlenné tette a termelést. Főleg Budapest lakosságának középosztálya szenved. Csabán egy termelő 20 kg. búzát kap minden csav ládtagjára, Pesten a fejadag3ésfél kiló havonta! Ez is csak ugy van biztosítva, ha mindenki felajánlja feleslegét az éhezők részére. Félre tehát minden kicsinyes helyi szemponttal és mellékérdéssel! Most csak magyarok legyünk, csak testvérei az éhezőknek! Semmi nem fontos, csak a sürgető szükség, amelyet ha ki nem elégítünk, provokáljuk a legelkeseredettebb rekvirálást, vagy — ami még ennél is roszi szabb — egy második éhségforradalmat! VEGYE EMLEKLAPOT!