Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám

1920-04-24 / 21. szám

yest Békéscsaba, 1920.. április 15. Angolok ériünk. (London:) A Reiter ügynökség jelentése szerint az angol felsőházban egymásután többen hevesen tiltakoztak a kisállamok, elsősorban Ma­gyarország feldarabolása ellen. Milnar lord be­szélt értünk a legszenvedélyesebben. A volt 35-ik közös hadosztály foglyai hazajönnek fr^flciaországból. A magyar békedelegáció jelenti : Mindazok a volt 62, 63, 64 és 5L gyalogezredben magyar katonák, akik a nyugati fronton hadifogságba estek, Svájcon keresztül a napokban hazaér­keznek. Nem bélyegzik le a márkát. (Bécs.) Azokat a hireket, melyek a német márka lebélyegzéséről keltek szárnyra Berlinből hivatalosan megcáfolták. (MTI.) Antanítnisszió Váradon. (Nagyvárad.) A nagyváradi püspöki palotá­ban ántánt misszió székel, mely a lakosság álla­potának tanulmányozására küldetett ki. Az oláh rendőség a legnagyobb brutalitással akadályozza meg a magyar panaszosokat a misszió elé ju­tásban. • BOB3BDD! ! S • 3 9 ü ! H S X B Q • I Takarítás. Az összes kereskedelmi és ipari érdekelt­ségek és testületek tegnap a kereskedelmi mi­niszétriumban értekezletet tartottak, amelyen el­határozták, hogy minden jó érzésű iparos és ke­reskedő nevében kérik a kereskedelmi minisz­tert, hogy egytöl-egyig vonja be a Károlyi kor­nány uralma óta kiadóit iparigazolványokai. Rz igazolványuktól ily módon megfosztot­tak kérjenek ujat, amely törvényes ellenőrzés mellett csak az illető ipar gyakorlására méltók­nak fog kiadatni. Legfőbb ideje a takarításnak! A nemzetgyűlés. R 22-iki ülést 11 órakor nyitotta meg Ra­kovszky István. R felszólalók nagyon kevesen voltak, az érintett témák pedig a legkevésbbé sem mutatnak változatosságot. Legtöbbnyire egy és ugyanazon kirohanások ismétlődlek más-más formában, olyan ügyekben, amiket az eddigi ülé­seken már kimentettek a szónokok. Napról-napra csak a hang változik a felszólalók temperamen­tuma szerint. Néha hajlandók vagyunk egyet val­lani Csukás Endrével (ker. nemz. párt. képv.), aki a mult ülésen szomorúan konstatálta, hogy poli­itkai életünkből hiányzik az egységes vezérfonal. S a politikai élet fellendülése a kommunizmus után csak muló hangulat volt. R tegnapi ülés egyike volt a legszegényebbeknek. Főtéma megint az indemnitás volt. Budaváry, az első felszólaló a tanitók nyomorúságának meg­szüntetésére terjesztett elő javaslatot. R kisipa­rosság és a kisipar állapotát vázolta s ezen a té­ren is javitó intézkedéseket sürgetett. Rz indem­nitást feltétlenül elfogadta. Indítványozta végül, hogy mindazoknak a lordoknak, akik az angol felsőházban a mi érdekünkben felszólaltak, küld­jön a nemzetgyűlés üdvözlő és köszönő távira­tokat. Szabó Sándor indítványozta, hogy a ház üléseit ezután 10 órakor nyissák meg. Á keresz­ténypártok szétforgácsolódásával foglalkozván a keresztény szociáiisták részére tágabb érvénye­sülési teret kért. Több kisebb jelentőségű felszólalás és in­terpelláció után az elnök bejelentette, hogy Fri­edrich indítványa (az újságok ügyében) azért nem kerülhet tárgyalás alá a jövőhétig, mert a ház az indemnitás ügyében elfogadta a sürgősségi indítványt, ami azt jelenti, hogy a köz szem­ponjából kevésbbé fontos ügyek tárgyalását mind­addig el kell hallasztani, amig az indemnitás ügyében a végleges döntés be nem következik. Rz ülés 3 órakor ért véget. Áldozzunk aranyai! R MOVE nöcsoportja országos mozgalmat indított az általános ínség enyhítésére. Aranyat gyűjt, kér azoktól, akiknek van szivük és van aranyuk s ezekhez intézi szózatát Prohászka Ot­tokár, a nagynevű püspök; melyben elmondja, hogy az arany összegyűjtése nemcsak valutánk javítására szolgál, hanem kenyeret is juttat az ínségesnek és kitartást önt a csüggedőbe. Hall­gassuk meg tehát a vészkiálltást! Sok mindent a külföldről kell behoznunk, sőt koldusmódra kónyöradományokért kell kinyújtanunk kezünket, mert koronánkért már kint semmit sem adnak. De van aranylánc, gyűrű, más ékszer bőven s ezt kell a haza oltárára áldozatul letennünk. Ezen a MOVE élelmet és ruhát szerez és megkönnyíti életét az elgyötört magyar társada­lomnak. Azok adjanak, akik csillognak az arany­tól és drágakőtől, akik vagyonokat fityegtetnek magukon, mig másoknak arcán az étlenség sá­padtsága ül. Vájjon pusztában kiáltó szó ]egy£n-e a nagy főpásztor szózata? Nem hihetjük. Akinek van mit adnia, adja oda annak a boldogító ér­zésnek tudatában, melyet a nemes tett ébreszt a 1 nemes szívű adakozóban. Az adományokat a helybeli MOVE női cso­portjának két-két ügyeletes tagja naponkint d. e. 11 -tői 12-i.g és d. u. 4—5-ig veszi át a hivata­los helyiségben (Aradi Ipar- és Népbank igaz­! gatósági szobája.) H H M I i ! • 9 S 8 H D 9 BniSflaaaiHBBBBBBHBI Ezt olvassa el, aki még ingadozik, aki még kételkedik és nem lát tisztán. íme : világosság, amely rá világit a denevérekre, a seprünyeles boszorkánymesterekre a méregfőző kísértetekre és belesugárzik egy pillanatra a poklok kénköves gyomrába, amelyet pírosfulipántos, fehérliliomos zöldmezővel akar­nak elfüggönyözni a sátánok. Kolozsváron (az ősi kincses Kolozsváron) »Uj ember* címen egy »magyar« politikai és kritikai -hetilap jelenik meg. Biztosan nem azért, hogy mi is olvassuk. A véletlen azonban ugy intézte, hogy találkoztunk az »Uj emberrel* jiés megismerkedtünk véle. Egy szennyes szörnyeteg, egy palesztinai fenevad, amely minthogy Pestről eltömjénezték, megkerülte alattomban az általa felgyújtott Magyarországot és belopódzott a mar­talócok éjszakájának leple alatt Erdélybe, ráte­lepedett lidércnyomásul a kélségben vergődő, bocskorral tiport magyar lelkekre, vámpiri kar­maival a szenvedők húsába ásta magát és kéjes j vigyorgással szopja az alélt test vérét. A Ti fiatok az »Uj ember« amely a Tijnagy­jaitoktól született és míndőtöket ábrázol híven, amint közénk küldettetek megrontásunkra. Elővezetem, lássátok magatokat: Az „Uj embert" Roboz Imre, Győri Ernő, Gara Akos, Sipos Iván és Gábor Andor szer­kesztik. Magyarnál-magyarabb nevek (?) és mind­egyikőjük olyan hamisítatlan „magyar szellemi hatalmasság," mint Gábor Andor, akit, ha első­nek említek akkor is az utolsók utolsója marad 1 Ezeket értitek tehát, amikor azokra a »nagyokra» hivatkoztok, akiket ti adtatok a hazának ? Igazán belátjuk, hogy eddig nem tudtuk kellően értékelni klasszikus nagy fiaitokat. Egy »Uj embernek* kellett jönnie, amely leplezetlen valójukban mu­tassa be őket nekünk. Csak most látjuk tisztán a hazaszeretetet, az erkölcsöt és az alkotó erőt, amit azokban vesztettünk, akik a napvilág elől az éjszakába futottak. Ami rajtuk kiüt, nem egyé­nek betegsége, hanem öröklött faji tulajdonság, amelyet le nem tagadhattok, mert undok csápja­itokat előkényszeriti a nemzeti színű takaró alól, ami alá rejtőztök. De beszéljen hát az „Uj ember:" Az „Uj ember" vallása: „Láthatatlan /stent nem imádtam sosem, csak látható éstapinlhatókis /stennőket.. ."(Roboz) Az „Uj ember" erkölcse: „A. kistermetű hólyag Tóni Egy szép nőnek kezd udvarolni, De jő modorát levetkőzve Nagy bottal támad rá a nőre. Morál: Kisember nagy bottal jár." Ez Győri egyik „grirnásza" (R „grimasz" ugylátszik egy uj költői mű­faj, amellyel az „Uj ember" gazdagítja irodal­munkat.) Az „Uj ember" hazafisága: , Fehér-fehér a temetője és csúf rontás a szeretője szivében a halál csahol . . ." igy emlékszik meg Magyarországról Sipos ur „Számüzötten" cimü „költeményében." Győri is „Fehér temetőnek" nevezi Magyar­országot s verset szaval róla megborzongatni rémképeivel egész Erdélyt. A nemzeti hadsereget „a fehér karhatalom tiszti gyilkosai"-nak titulálja. A magyarországi ügyekről azt irják a szé- * kelység „vigasztalására," hogy az egész világ felháborodva látja folyásukat. Gábor Andor viz­vicceket mesél el Horthyról s minden „szelle­mességével" oda törekszik, hogy meggyalázza magasztos céljait. A legaljasabb rágalmakat költi arról a nemzetről, amely táplálta és felnevelte! íme, mikor a kétségbeesés a halálvívódás minden kínjait zuditja erdélyi magyar testvére­inkre, oláh pénzért akadnak a ti nagyjaitok közül, akik a halálra verdesett, lázban vívódók könnyes szemei elé áilnak kaján vigyorgással, torz arcu­lattal, hóhér kegyetlenséggel és kísérteteket va­rázsolnak lázas álmaikba. Oláh pénzért magyar arculattal tolvaj módra belopóznak a vérző szi­vekbe, hogy kitépjék, kirabolják a végső [éltető reménysugárt betőlük! Szájukból a kenyeret, fejük alól a párnát, lábuk alól a földet elvették az oláhok. Ételük bánat, szomjukat könny oltja, éjszakájuk jajjok­tól hangos és nincs ahol megpihentessék össze­vert tagjaikat. Egy vigasszuk van, egy reményük van: a feltámadás, Hit, amely erőt ad súlyos ke­resztek viselésére! Ti pedig odafurakodtok kö­zibük köpködőknek és be akarjátok mocskolni azt, ami szent: a feltámadást! „Nagyok" vagy­tok, méltóak nemzedékek és világok bámulatára! Húztok egy spanyolfalat, amelyen innen fennen magyarnak, hazafinak és erkölcsösnek hivatjátok magatokat, mig ugyanakkor másik orcátokat el­adjátok rablóit pénzen magyart, hazát és erköl­csöt gyalázni! . . . • BaaaBaaBBatssBBBBansBMDasaBaBaacaaaB A buniar. kinek panaszoljam ei? A bnmat kinek panaszoljam el? Ila niucs megértő lélek már sehol, S ridegen fordul mindenki tőlem el, Ks senki szive felém nem hajol. És senki csókja már fel nem hevit, S közönyös szivot hord minden kebel. Szivem részvétért hiába sikit, iiiró szavamra senki sem felel. Ón dőre bánat, könnyes, végtelen! Nem ad nyugalmat se nappal se éj, De bizom benne: majd a végeken, Behegged minden búbánat, fekély És végre én is nyugalmat lelek ^ S kialusznak e bánatos szemek. Palasovszky Béla. i a s a d m i a a§ a a s m t Gabonát—kenyeret! Ha az Isten is ugy ak rja, mint mi, a jog az erkölcs és az igazság hatalma megteremti szá­munkra a boldogab jövőt. Ez az utolsó nehéz eszten­dőnk. Tartsunk ki, fogjunk össze egymásért min­den veszedelom ellen. Az uj termésig még négy hosszú hónap van, amely nagyon nehéz lesz azoknak a vidékeiknek, ahol eddig a gazemberek uralma lehetetlenné tette a termelést. Főleg Bu­dapest lakosságának középosztálya szenved. Csa­bán egy termelő 20 kg. búzát kap minden csa­v ládtagjára, Pesten a fejadag3ésfél kiló havonta! Ez is csak ugy van biztosítva, ha mindenki fel­ajánlja feleslegét az éhezők részére. Félre tehát minden kicsinyes helyi szem­ponttal és mellékérdéssel! Most csak magyarok legyünk, csak testvérei az éhezőknek! Semmi nem fontos, csak a sürgető szükség, amelyet ha ki nem elégítünk, provokáljuk a legelkeseredet­tebb rekvirálást, vagy — ami még ennél is rosz­i szabb — egy második éhségforradalmat! VEGYE EMLEKLAPOT!

Next

/
Oldalképek
Tartalom