Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-20 / 4. szám
ggSSSISSH Könwidiö SZZZÜZ— Pokoli színjáték 12 Egy világháborús anekdota szerint az angol újságíró Magyarországot bemutató cikke kapcsán emigráns pesti barátjától próbál információkhoz jutni. Tájékozatlanságáról tanúskodnak kérdései.- Köztársaságban éltek?- Nem, királyságban.- Ki a király?- Király nincs, csak kormányzó.- Ő herceg?- Nem. Tengerész.- Nagy tengeri kikötőitek vannak?- Nincs is tengerünk.- Ellenünk harcoltok. Ki még a Magyar Királyság ellensége?- Az Egyesült Államok, Franciaország és a Szovjetunió.- Gondolom, a gyarmatainkra fáj a fogatok.- Dehogy. Nincs egyikőtökkel szemben sem területi követelésünk.- Vannak szövetségeseitek?- Persze. Németország, Szlovákia, Horvátország, Románia.- Tőlük aztán végképp nem akarhattok semmit.- Dehogynem. Németországtól Burgenlandot, Szlovákiától a magyarlakta területeket, Horvátországtól a Délvidék rájuk eső részét, Romániától Dél-Erdélyt.- Vagyis van miért harcolnotok.- Van. E rövid párbeszéd abszurditása is bizonyítja, hogy a műfaj megteremtője, Eugéne Ionescu nem véletlenül Kelet-Európa szülötte. Akár derülhetnénk is rajta, ha nem tudnánk, hogy a hatalmi őrület megszállottái e parányi történet céljaiért emberek százezreinek életét áldozták fel. Esetleg ügy, hogy akaratuk ellenére ezerötszáz kilométerre küldték őket szeretteiktől, hogy ott a hazájukat!!) védjék. Ha a gyanútlan olva„En nem akarok nagyfiú lenni azért, hogy az Isten hazasegített. De lelkiismereti kötelességemnek tartom, hogy a bajtársaim helyett is szóljak, akik nem jöhettek haza. Ott szenvedtek velem, és mellettem haltak meg. Vagy másutt. Ott nyugosznak idegen földben, sírhant nélkül, névtelenül. Ki az iitszélen, ki az erdőkben." só csodálkozik ezen, gondoljon arra, hogy csupán hatvan éve ért véget ez az abszurditás. Amelynek áldozatai talán kevesebbet vesztettek a túlélőknél. Mert nekik nem kellett évtizedeken keresztül elszenvedniük a napi megaláztatást és a szörnyű szenvedés titkait lelkűk legmélyebb zugaiba rejteniük. Egri Gyula tornaijai munkást rokonain, ismerősein, barátain kívül életében mások aligha ismerhették. De ez a nyolc elemit végzett ember a rendszerváltást követően megörökítette életének legszörnyűbb hat évét, amely egyben a magyar nemzet történetének legnagyobb vesztesége. Amelyhez képest Mohács szelíd hadijáték volt. Két vaskos füzetbe írt emlékei tartalmazzák - akár a csepp az egész tengert - mindazt a szörnyűséget, szenvedést, kínt és veszteséget, amelyet a magyarság elszenvedett a második világháború kataklizmáiban. Kálváriája 1941 őszén kezdődik, amikor a Rozsnyói 13. gyalogezred telefonistája lesz. Hamarosan - negyedmillió társával együtt - a hírhedt Don-kanyarban találja magát. A hagyományos katonai stratégiában egy háborúban az öt százalékos veszteség számít elviselhetőnek. Emiatt is volt évszázadokon keresztül a legszörnyűbb büntetés a tizedelés. Nos, a halálba küldött II. magyar hadsereg kétharmada idegen földben alussza örök álmát. A szerző, Egri Gyula, a többéves, embertelen szenvedéseket kiállók egyike hazakerülésével, 1947 őszével zárja naplóját. Két évig volt katona, négy évig hadifogoly. Mindkét minőségében megjárta a pokol bugyrait. Megismerte a hatalomtól megrészegült parancsnokok brutalitását és a győzők embertelen kíméletlenségét. De megtapasztalhatta az egyszerű lakosság pátoszmentes emberségét is. A helyiek értetlenségét, hogy miért törnek az életükre ezek a katonák sok száz kilométere a családjuktól, felváltja az elesett fogoly iránti szeretet és szolidaritás érzése. Ahogyan az egyszerű orosz asszony az utolsó ételét is megosztja a magyar hadifogolylyal, arra gondolva, hogy talán az ő férjével a világ túlsó végén is hasonlóan bánik egy másik asszony, reményt ad arra, hogy a történelmet nem az őrült politikusok, hanem az egyszerű emberek formálják. Hazakerülése után kiderül: az ő édesanyja krumplislángossal táplálta az éhező orosz hadifoglyokat, az élő emberi szolidaritás jegyében. Egri Gyula szemtanút haló poraiban minden magyar megismerheti. A Napló a pokolból című könyve kulcstörténet. Legalább olyan fontos, mint a vele lelki rokonságot mutató Faludy Györgyé, aki Pokolbeli víg napjaim című művében egy másik diktatúra embertelenségéről ad hű képet. Bár nehéz az öszszehasonlítás, hiszen a tanult irodalmárral szemben Egri stflusa nehézkes, helyenként keresi a megfelelő szavakat, de embersége, igazságkeresési kényszere, a szemtanú hitelessége kiegyenlíti műveltségbeli hátrányát. Fájdalmasan aktuális művet út: az embertelen hatalom elleni kiáltványt. Amely napjainkban legalább olyan időszerű, mint pokoljárása idején volt. Hiszen magasztos eszmét hangoztatva ma is érdem felebarátaink halálra kínzása. Ezért ajánlom minden olvasónak, aki érdeklődik a történelem, a magyarság legnagyobb tragédiája úánt. Azoknak, akik megmaradtak, és a jövőben is szeretnének embernek megmaradni. Egy kornak, amelyben nem elpusztítandó ellenségek állnak egymással szemben. Mert van másik út is: Egri könyvének útja, amely a pokolba vezet. Ozogány Ernő „Nem tudok szabadulni az emlékektől, mindig a szemem előtt vannak. Szeretném, ha mások is megtudnák. Mert 1947-ben sok hazatért barátomnak írtam, de soha választ nem kaptam. Mert talán féltek, mert ezekről nem volt szabad beszélni. Mi is háborús bűnösöknek számítottunk." (Részletek a műből) A POKOLBÓL
