Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-20 / 4. szám
8 Könyvjelző Mondatfa, mondatház, Csapiár Vilmos komáromi estjének íze „Akárhova nézek, mindent én írtam. A szobám sarkában a padló szegélyléceinek a találkozása is egy mondat. Kipillantok az ablakon, és mondatfákat, mondatházakat, mondateget látok. írtam néhány felhőt is az égre, nem sokat. Mert most már a tavaszt írom. A tél túl hosszlíra sikerült, terjengős, majd húznom kell belőle." Eddig jutottam az olvasásban, mert felütöttem a százhuszonhetedik oldalon az előcsarnokban hatvanhat koronáért vásárolt könyvet. Csapiár Vilmos: En. Úgy van a címlapra nyomva, mintha tintával írta volna. Tíz esztendeje, kilencvenhatban. Szóval, a Röpülő grófot, az egyik rövidprózáját olvastam így, pülanatok alatt a kötetében. Nem akartam ugyanis olyan együgyű ábrázattal ülni, mint a srác a kisterem végében, magam elé meredve, vagy fészkelődni, mint a mögöttem vihogó lányok. Inkább olvastam, és magamban örültem, hogy ezek az emberek egyáltalán járnak író-olvasó találkozókra. Azután megjött Rózsika néni is. Leült. És akkor belépett az író. „Jó estét kívánok!" — mondta, és körülnézett. Az egyik ablak résnyire nyitva volt. Friss levegő áradt a helyiségben. Csapiár Vilmos mögött H. Nagy Péter vándorirodalmár, kritikus, szerkesztő ballagott. O faggatta a mestert. Először a forgatókönyvekről. Sok üyet írt Komárom aznap esti vendége. A kutya éji dala, A Szent Lőrinc folyó lazacai, vagy az idei filmszemlén megosztott operatőri díjat nyert Vadászat angolokra, című filmekhez. Na és természetesen az Amor és Psychéhez. Bódy Gábor filmjéről hosszan mesélt. Weöres Sándorról is, meg a kétrészes mozifilm és a háromrészes tévésorozat születéséről. Arról, hogy Bódy ügynök volt, meg arról, hogy a tévében tíz évig nem mehetett az Amor és Psyché. Amikor meg már mehetett, augusztus húszadikán akarták vetíteni. Olyankor pedig mindenki nyaral. Csapiár Vilmos ezért elintézte, hogy karácsony és űjév között vetítsék. Éreztem, hogy szereti ezt a filmet. Azután a műveiről beszélt. Megtudtuk valamennyien, akik a Danubius multifunkcionális központ kistermében ültünk, hogy a Pénzt, de sokat!, a Kurva vagyok és a Zsidó vagyok Magyarországon című műveinek valós alanyok a szereplői. Ők közölték történeteiket az írónak. A Kurva vagyok főszereplőjének huszonegy éves fia például ebből a könyvből szerzett tudomást édesanyja nehéz életéről. H. Nagy hirtelen a közönség soraiban termett. A legelső sor legszélén ülő hölgy — véletlenül k A közönség leste az író titkait. Az előtérben Papp Éva, az íróolvasó találkozó háziasszonya. A harmadik sorban Keserű József örülget. A szerző felvételei H. Nagy Péter vándorirodalmár nyilvánosság előtt előadott gigantikus interjút készített a mesterrel Papp Éva rendezvényszervező, a társrendező Selye János Kollégium munkatársa — kezébe nyomta a Gyermekkor földi körülmények között című kötetet, és kérte, üsse fel bárhol. Megtörtént. H. Nagy pedig felolvasta a kiválasztott részt. Nevettünk a furcsa szövegen. És megtudtuk, hogy Csapiár Vilmos szeret ügy írni, hogy nem tudja, mi lesz a következő mondata. így születetett a Vágy a rókavérre és a Momi lába is. Persze, hosszan magyarázta a folyamatot, amíg ilyen szövegek születnek, ám ügy belemerültem a hallgatásába, hogy elfelejtettem jegyzetelni. „Nem is egy író vagyok, hanem több" — jelentette ki váratlanul a mester. Lehet benne valami, mert a következőkben úgynevezett kisprózái felől érdeklődött H. Nagy Péter. Kiderült, úgy születtek, hogy Csapiár Vilmos apró cetliket vitt mindenhová, és ott, a helyszínen készített feljegyzéseket. H. Nagy újabb trükkel most a mestert kérte meg, hogy olvasson valamit. Nagy örömünkre több kis művét elolvasta. Olykor H. Nagy felé fordult, és megkérdezte: „Ezt tényleg én írtam?" A politikáról is szó esett. A Magyarország te dög, az Igazságos Kádár János, A demokrácia álarca az ördög ábrázatán, Az Isten, a Vassal a testbe című művek világáról. Csapiár Vilmos politizálásáról. A József Attila-díjas író vállalásairól. A 229 tagot számláló Szépírók Társaságáról. Rózsika néni, aki a város szinte valamennyi kultűrrendezvényén ott van, ekkor elkéredzkedett. Benne voltunk már az időben. De Csapiár Vilmos elárulta, azért csinálja a Szépírók Társaságát, mert rendszerben gondolkodik. Nem divat — még a kortárs magyar irodalomban sem — hogy valaki a közért tegyen. Mert azonnal gyanússá válik. Lassan befejezték. Az író meg a vándorirodalmár, aki fiatal kora ellenére maga is hatkötetes író, Féregjáratok című művét tavaly jelentette meg a dunaszerdahelyi Nap Kiadó a Kaleidoszkóp könyvek című sorozatban. Amikor H. Nagy Péter át akarta adni a mestert az ő szeretett olvasóinak, hadd kérdezzenek, Csapiár Vilmos, aki harmincöt éve van jelen a magyar irodalomban, szerényen megjegyezte, az ő estjein ezt nem szokás. De még maradt. És a komáromi olvasók körében bort ivott és pogácsát evett. Közben elkottyantotta, hogy forgatókönyv-írói tevékenységéért, március 15. alkalmából állami kitüntetést kap majd (A szerzőt Balázs Béla-díjjal tüntették ki — a szerk. megj.), és most regényt ír ötvenhatról. Mindent
