Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)

2006-01-26 / 1. szám

6 ICOWA+ÁJELZŐ

Tények, adatok, lehetséges stratégiák

Jelentés a szlovákiai magyarság helyzetéről

Tóth László (1949) költő, irodalomtudós, szerkesztő Pozsony

agyarok Szlovákiában 1989- 2004 címmel, Fazekas József és Huncík Péter szerkesztésében felfigyeltető tanulmánygyűjtemény jelent meg a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet és a dunaszerdahelyi Lilium Aurum Kiadó közös gondozásában. Az Intézet és a szerkesztők szándéka ezzel az „összefoglaló jelentéssel” az volt, hogy egy olyan, „tényekre alapozó, átfogó képet” adjanak a szlovákiai magyarságról, amely „a rendszerváltástól az Európai Uniós csatlakozásig tartó tizenöt év eseményekben gazdag történéseit, társadalmi-gazdasági és kulturális életét foglalja öszsze a szlovákiai magyarság”, a jelenleg „legnagyobb létszámú őshonos (autochton) uniós kisebbség” optikáján keresztül. Összefoglaló dolgozatot olvashatunk itt a szlovákiai rendszerváltás kisebbségi szempontú lefolyásáról (Sándor Eleonóra), a szlovákiai magyar pártpolitizálásról (Öllös László, Szarka László és Hamberger Judit), a szlovák alkotmányos rendszerről (Mészáros Lajos), a szlovákiai magyarság demográfiai, település- és társadalomszerkezetének változásairól (Gyurgyik László), oktatásügyéről (László Béla), intézményrendszerének fejlődéséről (Tóth Károly), az elmúlt másfél évtized régiófejlesztési és közigazgatási, valamint környezetvédelmi változásairól (Jaroslav Kiing, valamint Tuba Lajos), gazdasági potenciáljának különböző mozzanatairól (Peter Pazitny, Karol Morvay, Simona Ondriasová és Jaroslav Kiing), egészségügyi helyzetéről (Peter Pazitny), hitéletéről (A. Kiss Béla, valamint Herdics György és Zsidó János), tudományos intézményrendszerérői és muzeológiájáról (Liszka József), a Csemadokról (Varga Sándor), népművészetéről és folklórjáról (Görföl Jenő), sajtójáról (Lovász Attila), könyvkiadásáról, irodalmáról (Grendel Lajos), képző- és fotóművészetéről, építészetéről (Hushegyi Gábor), színházairól (Hizsnyan Géza), valamint sportéletéről (J. Mészáros Károly). A szlovákiai magyarság „kollektív” vagy „külön emlékezetének” (Kosa László) ilyetén való kiterjesztésével — megmaradási esélyeinek elmélyítése, önszerveződésének és önképviseletének erősítése mellett - a kötet példát adhat a „Kárpát-medence többi országaiban kisebbségi sorsban élő magyaroknak” is hazájuk „demokratizálódási folyamatainak alakításakor”, és segítheti a szlovák, a szlovákiai magyar, a magyarországi, sőt az európai uniós

politikusok munkáját is. Ugyanekkor ez az első olyan, a (cseh)szlovákiai magyarság életéről, helyzetéről átfogó és érvényes képet nyújtani kívánó összefoglaló, melyhez egy legális, bár költségvetési támogatás nélkül működő szlovákiai magyar tudományos szerveződés ad intézményi hátteret, aminek az adja meg a történeti jelentőségét, hogy a szlovákiai magyar tudományosság 1989 után végre szabadon, saját intézményi bázisára támaszkodva kezdheti el szervezni önmagát, s egyre akadálytalanabbul láthatja el azokat a funkciókat, melyeket egy adott közösség tudományos prezentációjának - befelé is, kifelé is - be kell töltenie.

A kötet illusztris és szakmailag hiteles szerzőgárdáját s magát a tartalomjegyzéket nézve egyébként valamelyest láthatók a jelenlegi problémák is. Egyfelől egy-egy szakterület - mint például a régiófejlesztés vagy az egészségügy - magyar szerzőkkel való pillanatnyi lefedetlenségére vonatkozóan is levonhatunk a kötetből bizonyos következtetéseket. Másfelől néhány, a szlovákiai magyar lakosságot lényegbevágóan érintő, kulcsfontosságú terület taglalása is kimaradt innen (például a mezőgazdaság vagy az iparfejlesztés). Ezekkel a korlátokkal egyébként az előszó írói is tisztában vannak:...a

szlovákiai magyar értelmiségi réteg erősen humán beállítottságú, vagyis nagyon kevés a gazdasági élettel, a régiófejlesztéssel, az egészségüggyel foglalkozó szakember”, vagy ha vannak is, ők „többnyire olyan szlovák vagy magyarországi kutatóintézetekben dolgoznak”, melyek „az adott tudományszak etnikai/nemzetiségi szempontú kutatásával nem foglalkoznak”. (De nem kapott teret a kötetben például a bizonyos értelemben ugyancsak stratégiai fontosságú könyvtárügy, az olvasáskultúra változásainak a vizsgálata; a nyelvtudomány, nyelvhasználat és nyelvművelés kérdésköre stb.).

Az 1989. évi hatalom- és rendszerváltás, mely a (cseh)szlovákiai magyarság történetében — „a kisebbségpolitikai szempontból ambivalens fejlemények, negatív kísérőjelenségek és felemás következmények ellenére" (Szarka László) is - a legpozitívabb események sorába tartozik, nem hagyott érintetlenül semmit e (kényszer)közösség életében: új politikai-gazdasági-társadalmi struktúrákat, új gondolkodást és új lelkiséget, egy új közbeszédben artikulálódó új nyelvet és fogalomhasználatot, új nemzedéi