Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-20 / 4. szám
ItJärnffklä A HÓNAP VERSE Somogyi Tibor felvétele Címlapsztori Grendel Lajos 2006. április 6-án Dunaszerdahelyen, a Vámbéry Kávéházban Görözdi Judit könyvének (Hangyasírás, csillagmorajlás. Elhallgatásalakzatok Mészöly Miklós írásművészetében, Kalligram, 2006) bemutatóján. A hangulatos, az olvasók kedvét kereső esten nemcsak Görözdi Judit könyvéből hangzottak el részletek, hangfelvételről megszólalt Mészöly Miklós is, akinek Anno című elbeszéléséből ízelítőként egy hosszabb részletet is meghallgattak a jelenlevők. A szerzőnek, Görözdi Juditnak köszönhetően bemutatásra kerültek más, a Kalligram Könyvkiadó műhelyéből származó Mészöly-kötetek is: Thomka Beáta Mészöly-monográfiája (1995), Grendel Lajos munkája (A tények mágiája. Mészöly Miklós időskori prózája, 2002), Szigeti László interjúregénye (Párbeszédkísérlet, 1999). Szintén az ó jóvoltából gazdagodtak a résztvevők emlékezetes Mészöly-idézetekkel, egyebek közt ezzel: „Nehezen vesszük tudomásul, hogy főfoglalkozásunk nem az adás-vevés, hanem a kimondhatatlan dolgokkal való bíbelődés.” Hodossy Gyula (1960. V. 3.) Dunaszerdahely Somogyi Tibor felvétele Szabadulás a lángsírból „Megint csak a sejtések szintjén mozoghatsz. Rájössz: valamit egyensülyba akarsz itt hozni. Hatalmas, megfordíthatatlannak tűnő történéseknek próbálod nekivetni a válladat. (...) Mert úgy sejted, csak addig létezel, amíg ők tudnak rólad, amíg ott lebegsz valahol — a harmadik, kilencedik vagy huszonhetedik szférában - a tekintetük előtt. Nem éppen szívderítő kilátások, el kell ismerned, s bár csalódásaid gálájával a hátad mögött bizonyos edzettséggel kellene bűnöd, kiábrándultságod egyre nő, s csak egyéni szerencséd, hogy valami megfoghatatlan naiv hit mégis a reménység szikráját élesztgeti benned." Részlet Csáky Pál Úton című elbeszéléséből. A szerző kötetét Pomogáts Béla mutatta be a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézetben 2006. március 22-én. A lárma csendje A forgatagi lárma közepette meglelt a csend. Csodálkoztam is eleget, mindez hogy lehet. Az élet fontosabb eseményei jutottak eszembe — a csendben, miközben majd felborítottak a sietők, nyomatékot adva, hogy nincs megállás, nincs kivételezés, ez már egy ilyen világ. Az anyaméhben megbúvó gyermek szívhangját hallom: egyenletes, nyugodt hang. Bizonnyal ő is hallja, érzékeli a csendet. Azt gondolhatja, mindig is így lesz. Minden erőmmel azon vagyok, ne veszítsem el a csendet, a forgatag jól megtaszít - nem adom fel. Halott szüléimét próbálom meglepni e csenddel, hogy együtt halljuk a halhatatlant, a csendbe furakodó parányi gyermek szívdobogását. Mintha mégis minden rendben volna: bennem a folytonosság, a halhatatlan élet, az élhető halál, az isteni üzenet a szentlélekről, a határtalan fény. E csodacsendben átlátok a forgatagon, a vággyal teli álomjövőbe, egy zöldellő rétre, egy kacarászó gyermekre, hol a pillangók hada — a természet hangjai közt — tavaszt, s valódi csendet jelez.
