Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-23 / 2. szám
TZ] .............—— ' |K&My«UUfl|— .....................—— A megismerés és ráismerés útján Kevésszer lepődöm meg poémákon. Ezt a különleges alkalmat, a meglepetés, meghökkenés, rádöbbenés pillanatát legutoljára Ardamica Zorán második önálló verskötetének elolvasása után tudtam átélni. Egy igen figyelemreméltó, provokatív, szokatlan hangvételű, az aktuálpolitika hullámzásának visszaverését is szolgáló, sok, közéleti botrány által kirobbantott, a pillanatnyi létérzésból fakasztott keserűséget megfogalmazó kötetről van szó, amely bizonyosan visszhangot kelt olvasói és kritikusi berkekben. Nem lehet ugyanis csak úgy elolvasni és elfeledni; szerkesztettsége, mondanivalója, formája, ereje oly éles, hogy nyomot hagy az olvasóban. Jó szemű költővé nőtt ki Ardamica az első kötetének megjelenése óta eltelt hét év alatt. Az Ardamica-féle költészetet fogyasztó úgy érezheti, van itt egy kis felületesnek mutatkozó vagánykodás, rock and roll filing, végig a 66-os úton-szerű, művileg Szembekacsint a halállal is, kikezd vele, kineveti, és benne a maga félelmeit temeti, bele a váladékoktól borított testbe gerjesztett amerikai blueshangulat. Ez a vagánykodás azonban vékonyka páncél, amely mögé elbújt az érzékeny, érezhetően sok valós és olvasott szöveganyagból, élményből építő költő. Vulgárisnak nevezhető, olykor akár trágárnak is minősíthető kiszólásai, megbotránkoztatási kísérletei sem mások, mint kiprovokálni az olvasóból valamit. Mindegy, mi az a valami, de gondolkodjék el a verseken. Nem trágár szövegrészek ezek tulajdonképpen, inkább gyilkos szatírái az álságoskodón kifelé megnyilvánuló, de perverz és vad álmok pókhálójában élő kispolgár és mellesleg szlovákiai magyar vagy általában magyar ember belső, igazi énjének. Mert egy-egy statisztikai felmérésből meggyőződhetünk arról, az itt, Szlovákiában élők és általában a magukat magyarnak vallók éppúgy a bulvárszerű, a véres, a szexualitással felfűtött eseményekre, élményre, szövegre, zenére és érzetre (szándékosan nem érzelmet írtam) vágynak, miként a világon élők igen nagy hányada. Ez a trend? Nem tisztem eldönteni. Ardamica erre reagált, és nem titkolt szándékkal polgár- és politikuspukkasztónak is szánja írásait. A pukkasztás azonban csak felszín, mélyen a sorok között ott a bírálat, a görbe tükör, a saját vérrel írt vers őszintesége, az irónia és az önirónia is. Nem fél tehát a szerző olyan témákhoz hozzányúlni az ő igencsak sajátos nyelvi és költői eszközeivel, mint a magyarságtudat, (lásd az up ciklus rém és úszunk a nagy magyar takonyban és a küszöbön túl című verseit) vagy az ügynöklisták megjelenése és a múlt rendszer máig kísértő árnyékának megrajzolására kísérletet tevő poémák, (lásd a down ciklusból a besúgóblues című, nyilvánvalóan zenei ihletésű verset vagy a per ciklusból az én nem vagyok proletár című, megrázóan személyes vallomás jellegű verset). Nem fél e témákhoz nyúlni, mitől is félne, hiszen mindent a saját bőrén is megtapasztalt és tapasztal folyamatosan. S miközben véresszájúan őszinte, zsilettpengeélen táncol, mikor szívat, vallomásokat vet a papírra, megszentségtelenítve, deflorálva a fehérséget, a szentséget és szűziességet, amelyeket egyébként végtelenül tisztel, de két lábon járó emberként pontosan tudja, mennyire koszos, eldurvult, lemocskolódott fogalmak lettek eszmélése korában a tiszta érzelmek megfogalmazását szolgáló szavakból. Alapvetően nem vidám kis könyv ez a kötet, bár a humor legkomolyabb műfaját jellemző szatíra és az irónia mértékletesen szintén jelen van benne. Szövegei fanyarok, vérízűek, telve erotikával, a szexualitás mindenek felett uralkodni képes hatalmát érzékeltetve, vállalt vidéki csávós pózból odamondogatva, de még ezt is megfejelve azzal, hogy az odamondogatásnak is paródiáját mutatja meg. Ive, jól megrajzolható időbeli és fejlődésbeli íve van a kötetnek, mondhatni, pontosan követi a költő személyiségfejlődésének stációit, mert stációk vannak, valós kereszthordozás, keresztből meg azok a legnehezebbek, mint az embernek, magyarnak, férfinak, költőnek lenni itt és most, a 21. század legelején, olyan tudással és tapasztalással, amelyt még anno egy másik évszázadban, másik évezredben, másik országban, másik rendszerben szereztünk. Szembekacsint a halállal is, kikezd vele, kineveti, és benne a maga félelmeit temeti, bele a váladékoktól borított testbe, amelyItt olyan erők mozognak a lélek forrongó mélységeiben, amelyek nagy vulkánkitöréseket eredményezhetnek még ről ő is pontosan tudja, hogy csak porhüvely vagy más hüvely. Jól érzékelhető és mérhető, kimutatható a világirodalom és a magyar irodalom költőinek hatása az egyéni és költői személyiségfejlődésre. Szinte névsorolvasást tart egyik versében, a harmincöt címűben. Piedesztálra emeli József Attilát, mély alázattal fogadja el Radnóti csendes meg nem alkuvását, sokszor fel-felbukkan Poe hollójának motívuma, Villon csavargó, lázadó, tolvaj-kurvapecér mivolta egyfajta hősminta a számára, mikor pedig Ardamica ezen 35. születésnapján számba veszi a nagy elődöket, szinte egysoros jellemzéseket ad kedvenceiről. Ebben a poémában derül ki, mennyire fontos Ardamicának számon tartani az elődöket, mennyire képes ragaszkodni a hagyományhoz, milyen mélységekbe kell merülnie, magát megmérnie és felemelkednie azon az úton, amelyen végül is költővé érlelődött. Figyelmes olvasást kíván a Nap Kiadó által kiadott, külcsínében is mutatós kötet. Ha egy kicsivel fegyelmezettebb lesz a költő és képes lesz önmaga szövegeit meghúzni, ez előnyére válhat. Sok helyen ugyanis a névelők használata gyengíti a szöveget, s van vers, mely szórendváltoztatás után még erősebb élményt ad (itt egy kis szerkesztői segítség jól jött volna), de ezek olyan apró szépséghibák, amelyek nem befolyásolják az olvasásélmény egészét. Ardamica Zorán költészetének szép mérlegvonása ez a könyv, máris sejtetve a folytatását ennek a pályának, hiszen a kötet végén a nagyon érett, a profi módon technikás, a szép, kötött formákban tagadhatatlanul ardamicás témákat és életérzéseket bemutató poémák jelzik, itt olyan erők mozognak a lélek forrongó mélységeiben, amelyek nagy vulkánkitöréseket eredményezhetnek még. Vagy legalábbis újabb és űjabb köteteket, amelyeket személy szerint máris kíváncsian várok. Szászi Zoltán
