Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-23 / 2. szám
1 ■ gyermeke, aki később (1977-ben) egy szakon van és ahol hosszabbak a felek, t gyermekük, írói ambíciói vannak. Pablo ba emigráltak, amikor ő hét-nyolc esztenolitikai okokból. Felesége gyógyszerész, Somogyi Tibor felvétele Könyvjelző nünk, amelyek segítenek e vitatott kérdések tisztázásában. Ezért tartom a könyvet a gyermekeutanáziával kapcsolatos vita fontos irodalmi lenyomatának." Dr. Verhagen valós személy, híres és hiteles személy, az ő vélekedése biztos nem véletlenül került a könyv lapjaira, nyilván a szerző is irányadónak tekintette, azaz művét maga is a fentebb idézett vita irodalmi (művészeti) lenyomatának kívánja tudni, amely érzelmeket kelt — gondolhatják a szcenírozott olvasóink. Ez persze koránt sincs így, vagy ha igen, akkor Pablo Urbányit bértollnoknak kéne tartanunk. A magam részéről regényként, azaz irodalmi alkotásként vettem kezembe a Naplemente szimptómát, és úgy is olvastam, mindeközben egyáltalán nem hagytam figyelmen kívül a vázolt lehetséges olvasási módokat. Azt viszont sajnálnám, ha csupán ezek kapnának hangot a mű megítélésekor. Azt gondolom, hogy a történet(ek) fentebbi olvasói sok érdekes dolog mellett mentek el figyelmetlenül. Rögtön ilyen szembeszökő mivolta a szövegnek az elbeszélői rétegzettsége. Pedro az általa elbeszélt események után mintegy húsz-huszonöt évvel „meséli el" történeteit, méghozzá azon módon, hogy a korábbi feljegyzéseit rendezi össze és újra, másolja át, ír hozzájuk megjegyzéseket. Többszörös áttételen kerül hát elénk az elbeszélés, amely ráadásul szaggatott, mivel egyedi módon kartotékokra íródott, amelyeket beszámozott Pedro, és előfordul, hogy kihagy belőlük (25—27. kartoték) vagy szám nélküli kartoték kerül a kezébe, amit az emlékeire hagyatkozva illeszt be másik kettő közé (a 20. és a 21. kartoték közé). Az írói távolságtartás tehát nemcsak Pablo és Pedro között létesül, de a fiatal Pedro és az idősebb Pedro között is. Fontos még megjegyezni, hogy a kartotékok teleírását a regényben szereplő egyik orvos ajánlja Pedrónak, aki megfogadva a tanácsot terápiás céllal (valamint ne feledkezzünk meg az írói ambícióiról sem) dr. Brahénak címezve beszéli el élettörténetüket. Ez a megszólítottság a regény nyelvét is befolyásolja. A gyermekeutanáziára — mint a regény fő szálára — való koncentráció aránytévesztésnek tűnik a regény egyéb történetszálai mellett, sőt állítom, hogy a kontextus nagyobb mértékben meghatározó, ugyanakkor személyes olvasatomban érdekesebb is. Vegyük észre, hogy Pedro családjának története, valamint Pedro személyes érzelmi-gondolati története nem csupán körítés a gyermekeutanázia megjelenítéséhez, hanem éppen fordítva, hiszen, ha más gazdasági, társadalmi, kulturális viszonyok közé érkezik a nem kívánt gyermek, akkor egész máshogyan vetődnek fel a regényben megszólítatott etikai kérdések. Maradjunk azonban most az esztétikaiaknál. Az identitásproblémákkal, valamint szerelmi kudarccal küszködő nihilista és cinikus Pedro élettörténetébe csöppen be a fogyatékos csecsemő, de a' már meglevő „egzisztenciális gödröt" nem sokkal mélyíti tovább ez az esemény. Pedro iróniája, amely többször szóba kerül a regényben, ebből az élethelyzetből fakad, tehát funkcionálisan a szerepköré, nem pedig a szerző látásmódja közvetlenül. Ami viszont a szerző számlájára írható — legalábbis a két regény olvasási tapasztalata nyomán — az valami idegesítő stiláris modorosság ami némiképp rátelepül az olvasmányos elbeszélői módra. Néha még szimpatikus is, néha viszont nagyon zavaró. A Silver fülszövege szerint Pablo Urbányi „[íjrásait a latinamerikaiságba oltott közép-európai groteszk hangulata jellemzi. Gabriel García Márquez és Örkény István rokona," A világ- és a hazai szépirodalomba való elhelyezés nemes gesztusa és a mögötte megbúvó kiadói reklám mellett akár komolyan is vehetnénk e kijelentéseket, a baj csak az, hogy pontatlansága miatt elég tág mezőt hagy a két alkotó között ahhoz, hogy valóban jelentéssel bírjon. Ami viszont bátran kijelenthető, hogy Pablo Urbányi sodró lendületű, olvasmányos, a groteszk és a tragikomikus jelzőket elhagyva, nagyon is realista elbeszélését köszönthetjük a Naplemente szimptómában. Rácz I. Péter Rácz 1. Péter (1974) kritikus, ik 'té* szerkesztő Budapest i 9 Kitekintő JAK-lexikon Miért és kinek jó ez a füzet? — ezzel a talányos alcímmel szólítja meg olvasóit a József Attila Kör Irodalmi Egyesület által a napokban kiadott JAK-lexikon, H. Nagy Péter és Rácz I. Péter szerkesztésében, Juhász R. József borítótervével. A kötet ábécérendbe szedve közli a JAK (a József Attila Kör) tagjainak névsorát, de nemcsak a szokásos szerzői adatokkal szolgál (a szerző születésének helye és ideje, hivatása, foglalkozása), hanem tömör életrajzzal és publikációs jegyzékkel, a szerző könyveinek kritikai recepciójával s helyenként akár idézetekkel, rövid, jellemző szövegrészletekkel is. Továbbá tájékoztat a JAK-füzetek sorozat eddig megjelent darabjairól, korábbi szerkesztőiről (2005-től ezt a posztot K. Kábái Lóránt és Mizser Attila tölti be), a szervezet Világirodalmi Sorozatának köteteiről — és ezeken túl, ezeken belül még felsorolni is sok, mi mindenről. A kiadvány előszava a feltett kérdés megválaszolásával sem marad adós: „A lexikon füzet terjedelmű katalógusa (és a JAK honlapon elérhető névsora szintén) lehetőséget biztosít az érdeklődőknek, hogy ne csak képet kapjanak a kortárs magyar irodalom egy fontos szegletéről, hanem (a megadott címek segítségével) el is érhessék kedvenc szerzőiket vagy utált kritikusaikat."
