Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-23 / 2. szám
Szombathy, Viktor Pútnik polmesioca Plectrum Szombathy, Viktornak A félhold vándora című ifjúsági történelmi kalandregényét Barekné V. Mária fordította szlovákra, stílusa ékes, zamatos és mesés. Egy idegenbe szakadt török gyermek kalandjai által tanulja az élet és az erkölcs igazságait. Katarina Slaninková színes illusztrációival. Kötve, 278 old., 24,3x17 cm bolti ár: 220 Sk A P*— fi J v \\y V Tóth László lapszél Tóth László Lapszél Nap Kiadó A könyv alcíme szerint Esszék, vallomások, feljegyzések gyűjteménye. A kötet kritikai-publicisztikai írásai a közelmúlt és a jelenkor magyar irodalmának egy-egy jelentős képviselőjét vagy alkotását vizsgáljá. A Kaleidoszkóp Könyvek sorozat 3. darabja. Fűzve, 248 old., 12,5x18,5 cm bolti ár: 150 Sk kedvezménnyel: 135 Sk Palackposta Hol volt, hol nem volt, volt egy oly kor, amikor a televíziónak csak egy csatornája volt. Az is csak ötször sugárzott hetente. Igaz, nem sokkal korábban még tévé sem volt, így megjelenése gyökeres változást hozott az emberek életébe. Hogy agyon ne unják magukat, sokat beszélgettek és olvastak. Sőt, az olvasás minőségi mutatónak számított: műveltebbnek számító körök kirekesztették maguk közül azokat, akik nem szerették a költészetet, nem ismerték a klasszikusokat és a legjelentősebb kortárs írókat. És nemcsak a külföldieket. A magyarokat ugyanúgy illett olvasni, lehetett szeretni. Megvető pillantás volt az osztályrésze azoknak, akik nem vásárolták és olvasták Camus-t, Sartre-t, Arthur Műiért, Karinthyt, Örkényt, Lengyel Józsefet, Rákosi Gergelyt, Mándy Ivánt, Ottlik Gézát, Hajnóczy Pétert, Weöres Sándort, Garai Gábort, Illyés Gyulát, Pilinszky Jánost, Déry Tibort, Zelk Zoltánt, Mészöly Miklóst, nem ismerték Gábor Pál, Huszárik Zoltán és Várkonyi Zoltán filmjeit. Aki adott magára, napi rendszerességgel forgatta az irodalmi folyóiratokat, amelyek zászlóshajói az Új írás, a Kortárs, a Mozgó Világ voltak. Az irodalmi sznobok ES-sel a hónuk alatt jelezték a műveltek kasztjához való tartozásukat. A perifériákon is élénk figyelemmel kísérték az irodalom történéseit, sőt aktív részesei voltak. Olyannyira, hogy a nemzetegyesítést évtizedekkel a nagy politikai szatócskodás előtt a szellem emberei megvalósították. Az irodalom terén mindenképpen. A mi generációnk, pozsonyi és prágai kollégiumi szobákban, nemcsak a pesti lapok írásairól folytatott hajnalba nyúló olykor késhegyig menő vitákat, de izgalommal vettük kézbe az Irodalmi Szemle aktuális számát, Cselényi, Tőzsér, Tóth László és Varga Imre verseit keresve, kézről kézre adtuk a becsempészett Új Symposionokat. Bizony, oly kor volt ez, amikor a kommunista Jugoszlávia ellenségnek számított, amikor a „láncos kutya" (a fiatalabbak kedvéért: Joszip Broz Titót, az antifasiszta ellenállás hősét a nácizmus ellen ugyancsak küzdő Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, ismertebb nevén Sztálin titulálta így, jelezve, hogy csak ugat, de nem harap) irányította országba éppoly nehéz volt eljutni, mint a kizsákmányoló rendszerekbe. Számunkra Jugoszlávia volt a szabadság szigete. Nem alaptalanul: egy emberöltővel ezelőtt Újvidéken jelent meg a kor legszabadszájúbb társadalmiirodalmi folyóirata, az Új Symposion, amelynek egy-egy példánya kézről kézre járt, míg rongyossá nem olvastuk. E korban vigyázó szemünket Újvidékre vetettük, irigyelve magyar testvéreinket, hogy lubickolhatnak a szabadságban. Melynek legfőbb része a gondolat szabadsága volt. E kor, bármennyire meglepőnek tűnik, nem is oly régen, mindöszsze egy emberöltővel ezelőtt volt. Oly közeli, hogy bár főszereplői ma már örök álmukat alusszák, tanúi itt vannak közöttünk. Nagy szerencsénkre akadt egy résztvevő, aki a krónikás szerepét vállalta magára. Megvallom, Vámos Miklóst fiatal koromtól szeretem. Azt a Vámost is, az egykori Gerilla együttes frontemberét, akire ő nem büszke. Ma is fülemben csengenek a Ki ölte meg Kennedyt? dallamai, vagy Gazsi cigány sanyarú balladája, kinek faluvégi vályogházának ablakán a ...pszava és ...pszabadság állja a szél útját. Bár ez utóbbi nem az eredeti szöveg részlete, hanem Hofi Géza nagyszerű paródiája. E plebejus zseni csak az igazi egyéniségeket tüntette ki figyelmével a színpadon. Hogy mennyire igaz, az is bizonyítja, hogy e kor másik híres paródiájának főszereplője, Szörényi Levente később megírta a nyolcvanas évek legnagyobb hatású zenei művét, az István, a királyt. Vámos Miklós pedig a legnépszerűbb és legolvasottabb magyar írók egyikévé vált. Elég csak a Zenga zének jó néhány kiadására utalni, de A New York-Budapest metró, az Anya csak egy van, a bár, az Apák könyve is a könyvpiac szenzációja volt. A lista persze korántsem teljes. Tapasztalatom szerint évek
