Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-23 / 2. szám
A mai magyar irodalomtörténetírás és közgondolkodás jelentős képviselőjének, Pomogáts Bélának a legújabb könyve, a Magyar régiók a dunaszerdahelyi Lilium Aurum gondozásában jelent meg a minap, A szerzőnek nem ez az első könyve ebben a fontos (határon túli) magyar régióban, a Csallóközben és a városban. Nyolc-kilenc esztendővel ezelőtt, Magyar irodalom Csehszlovákiában címmel a NAP Kiadónál már volt kötete itt, melyben a (cseh)szlovákiai magyar irodalomról szóló tanulmányait, kritikáit gyűjtötte egybe. Ezzel egy hallatlanul fontos gesztust is téve irodalmunk, irodalomtörténet-írásunk felé, hiszen meggyőződésem: a (cseh)szlovákiai magyar — de egyetlen határon túli, nemzetiségi magyar — literatúra érvényes értékelésére, önmagán túlmutató megmérettetésére nem kerülhet sor magyarországi (illetve: összmagyar) recepciójának figyelembevétele nélkül. Ehhez azonban előbb alapos forrásfeltáró és -elemző munkára lenne szükség. Pomogáts Béla nevével — a (cseh) szlovákiai magyar irodalom magyarországi visszhangját figyelve — különösen az 1970/1980-as évek viszonylatában találkozhattunk gyakran, hiszen szerzőnk az elsők között volt Magyarországon a múlt század második felében, akik már akkor az illyési „ötágú síp" hangját, szólamait hallották ki az egynek — ha nem is egységesnek — tekintett magyar irodalomból, amikor az ritkás magyarországi megjelenései alkalmából még az anyaországi lapok, folyóiratok „Szomszédolás" vagy világirodalmi rovataiban láttatott csak vendégül. A határon túli magyar irodalmak legrégebbi és legszakavatottabb ismerője ő, aki széles időbeli és térbeli összefüggések közt látja, érti s értékeli azt, amit mi magunk — önszemléletúnk néha kínos, néha komikus, de hosszú távon sokszor tragikus zavarai folytán — igen gyakran észre sem veszünk. Nem túlzás azt állítani, hogy rajta kívül nincsenek sokan, akiknek oly — részletekre kiterjedően — alapos és pontos képük lenne a 20. század szervezetileg, földrajzilag, történetileg széttagolt magyar írásbeliségéről, mint neki. Tudniillik az is meggyőződésem, hogy ma Könyvjelző 3 Magyar régiók A könyv dunaszerdahelyi bemutatóján. Balról jobbra: Tóth László, Pomogáts Béla és Hodossy Gyula Somogyi Tibor felvétele már azért sem tudná egyvalaki megírni a (20. századi) magyar irodalom olyasféle összefoglalóját, mint teszem azt Szerb Antalé volt annak idején, mert a — végletesen (és végzetesen?) széttagolt, szekértáborokra és íróistállókra tagozódott — mai magyar irodalmi életben szinte senki sincs, akinek — a saját táborának alkotóin és művein, recepciós érdekein kívül — a szélesebb egész más tartományaira is kiterjedne a figyelme. Ha ma valaki képes lenne/lehetne az említett Szerb Antal-i feladatra, akkor Pomogáts Béla feltétlenül. A 20. századi — s általában a — magyar nemzettörténetnek, nemzeűeszme-történetnek sincs ma sok olyan alapos ismerője és kutatója, mint Pomogáts Béla. Számos könyvét vehetnénk előtanulmánynak nemcsak egy érték- és jelenségintegráló magyar irodalomtörténethez, hanem egy nemzettörténeti, nemzetkarakterológiai és eszmetörténeti szintézishez is. így néhány más könyvén kívül ezt a mostanit, a Lilium Aurum egyre messzebbre látszó és ható műhelyében készült Magyar régiókat is. Tanulmánygyűjteményét a szerző igen jellemző alcímmel látta el: Különbözés az egységben - egység a különbözésben. Az egység és a különbözés kulcsszavai Pomogáts Bélának, melyekkel azt a hallatlanul bonyolult viszonyrendszert igyekszik megragadni és értelmezni, amelyen belül régiónk — Közép- Európa — történeti, nemzeti, nyelvi és kulturális szempontból megközelíthető, körül- és leírható. E ritka erudícióval fogalmazott írások olyan nemzetstratégiai elképzeléseket fejeznek ki, melyek — ha okosabb és a köz dolgaira, érdekeire is figyelmesebb politikusaink lennének, határokon belül és kívül — azoknak a nemzetpolitikai és -stratégiai célkitűzéseknek a megfogalmazásában és képviseletében is segítségünkre lehetnének, amelyek nélkül az integrálódó és globalizálódó világunkban nincs erős nemzet, karakteres és távlatos nemzetépítés, értékteremtő értékképviselet. Más oldalról: bármerre nézzen, bármihez nyúljon Pomogáts — szóljon bár a kisebbségi magyar irodalmakról, régiónk Európán belüli helyéről és szerepéről, irodalom, nemzet és régió összefüggéseiről, a kisebbségek helyzetéről Közép-Európában s Magyarországon, politikai széttagoltságról és kulturális közösségről, az anyaországi és a kisebbségi magyar kultúra kölcsönviszonyáról, az irodalomról mint nemzeti stratégiáról —, mindenütt s mindenkor olyan nemzetstratégaként nyilatkozik meg, aki a különbözőségek tiszteletben, illetve megtartásával az egybetartozás, az egyben tartó karakterisztikum erősítésén fáradozik. Szerzőnk integráló szerepet töltött be a széttartó magyar írótársadalmat és irodalmi törekvéseket képviselni igyekvő Magyar írószövetség elnökeként az 1990-es évek derekán két cikluson át, s ez a küldetés artikulálódik igen sokoldalú és sokirányú közéleti tevékenységben is (elsősorban az Anyanyelvi Konferencia élén, vagy néhány esztendeje a határon túli magyar kulturális törekvéseket támogatni és erősíteni hivatott Illyés Közalapítvány elnöki tisztségében). A magyar irodalom, nyelv kultúra és identitás és összetartozás nem hivatásos, személyes elkötelezettségből szolgáló diplomatája — utazó nagykövete — ő: az egyik napon még valamelyik magyarországi városban látjuk, a rákövetkezőn már Kolozsvárott vagy Nagyváradon, két nap múlva Szabadkán, de még ugyanazon a héten egy röpke szlovákiai előadás, könyvbemutató, tanácskozás, baráti csevegés is belefér az idejébe, elfoglaltságai-lekötöttségei közé, vagyis mindezekre futja erejéből, idejéből. Mindemellett, szinte csak mellékesen, tudományos munkát végez, intézetet s lapot irányít, könyveket, cikkeket, tanulmányokat, szakértői véleményeket ír, miközben bámulatosan anekdotázó, varázslatos személyiség — olyan biztos értékek és közérdekek szolgálatába szegődött európai és honpolgár, akinek határozott látomása van emberi és nemzeti múltról, jelentről, jövőről. Amilyen politikusaink között — s most már „európai" politikusaink között is — kevés található. Ha többen lennének köztük a vele azonos értékeket, eszményeket vallók, a mai magyar nemzet- és kulturális stratégiák — melyekkel kapcsolatban néha erős kételyeim támadnak afelől, hogy napjainkban egyáltalán léteznek ilyenek — egyik irányát a mainál jóval erőteljesebben épp Pomogáts Bélának a Magyar régiókban is körvonalazott nemzetszemlélete, értékrendszere és kultúrafelfogása jellemezhetné. Mert az felelős. Mert szilárd alapokon nyugszik. Mert távlatos. Tóth László
