Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)

2006-01-26 / 1. szám

KÖNYVÜKff Aft életemet? Igaz, e téren sincsenek illúzióim: ha csütörtökön megjelenik a napló, pénte­ken már lesz róla egy kéthasábos bírálat. Az író általában vezet naplót, de ezt a kiadónak úgy kell tőle kicsikarnia. Az­tán jön a szerkesztés, sok minden kima­rad, átíródik, a neveket kezdőbetűikre rövidítik. Ön viszont eleve azzal ült le naplót írni, hogy aztán megjelentesse. Tehát eleve úgy írta, hogy ne kelljen utólag csonkítgatni, szépítgetni... Nem kellett szépítgetnem. Tizenöt szép­­irodalmi könyvet írtam, azokban kellett, ez viszont napló. Kár lett volna bármit is elraj­zolni vagy elhomályosítani benne. Honnan jött a naplóírás ötlete? A mottója ez lehetne: „Ha mások is, te mért ne, Augustin?” A kérdés egy régi képes segédkönyvből származik, mely a síelni ta­nulóknak íródott, s én a hetvenes évek vé­gén tanultam meg belőle hajlított térddel kanyarodni. Gondolt írás közben az olvasóra? Eleinte csak őrá gondoltam, hogy elég ér­dekesnek találja-e majd a naplómat. De az­tán feltettem magamnak a kérdést: érdekel­ne engem a feleségem, a lányom, az apám, a kiadóm vagy akár a barátnőm naplója? Hát hogyne! Mert akit őszintén szeretek, az őszintén érdekel is. Szóval, a naplóm első­sorban azoknak szól, akik - már elnézést - legalább egy kicsit szeretnek. És fordítva: so­sem venném meg annak a naplóját, akit nem szeretek olvasni. Lesz benne valamiféle kitárulkozás, manapság oly divatos lemeztelenedés? Természetesen elárulom magamról, hogy mit nem tudok, mik a hibáim, fogyatékossá­gaim, gyengéim, mert ez van, megváltozni már nem fogok, más életem sem lesz már, hát akkor mért szégyellném ezt az egyet, ami van. Tán szégyelli a kandúr, hogy nem tigris? De azért remélem, hogy megmutatkoznak az előnyeim is, tehát hogy az olvasók majd ba­rátságosnak, kedvesnek, nagyvonalúnak, szó­rakoztatónak és vonzónak fognak tartani. Mi volt a 2005-ik év első napi élmé­nye? Történetesen egy ügyvédi irodában jár­tam, feljelentettem az Aha bulvárlapot. Az állítólagos love story miatt? Nem elsősorban azért, mert a lap szerint a terhes feleségem háta mögött egy diáklány­nyal szórakozom egy hétvégi házban, hanem mert a lapot egész nap ezzel reklámozták a tévében, hárommillióan látták-hallották. Öt­millió korona kártérítést kérek. Alapítványt hozok belőle létre, mely a bulvár által megkárosított kevésbé tehetős művészek perköltségét fedezné. De nemcsak a bulvársajtótól csömör­­lött meg, egy évig nem állt szóba egyet­len újságíróval sem. Mert minden mindennel összefügg: mint kiderült, néhány lap ugyanannak a kiadónak a tulajdonában van, és azt mégsem tehetem meg, hogy az egyikkel pereskedem, a másik­nak meg pózolok. Tizenöt harsány médiaév után jólesett ez a mindenre kiterjedő egy év szünet. Nem ártott meg? Ellenkezőleg, úgy érzem, használt. Lehet, hogy a közszereplés elmaradása miatt vesz­tek pár olvasót, de nem ezreket. Még mindig hiszek abban, hogy amit az író ír, az az olva­só számára fontosabb, mint a fényképe, vagy mint amit mond. Tényleg ezt hiszi? Igen, magamból indulok ki. Még sosem vettem meg valakinek csak azért a könyvét, mert láttam a fotóját újságban vagy óriáspla­káton. Mit tervez 2006-ban? A Román pro muze (Regény férfiaknak) következhetne, a Román pro zeny (Regény nőknek) szabad folytatásaként, de egyelőre még semmit nem döntöttem el. Sok minden függ apám egészségétől is. És a magánéletében? Pedagógus ké­pesítésének hasznát veszi két kislánya nevelésében? A válásom ellenére első házasságból szár­mazó lányom, Misa neveléséből is kivettem a részem, ő ma huszonkét éves. A születési anyakönyvi kivonatában az apja foglalkozása után az áll, hogy éjjeliőr, minthogy akkor va­lóban az voltam. A tanári oklevél talán ab­ban különböztet meg a többi, nem tanárnak tanult szülőtől, hogy a többségükkel ellen­tétben nem gúnyolódom a tanítókon. Az idei évben is nyilván sok szeren­csére lesz szüksége. Tett újévi fogadal­mat? Egyáltalán: babonás? Nem. Anyám például kijelentette, hogy új­évkor nem lehet az ünnepi asztalon pulyka, mert elröpül a szerencsénkkel. Soha még ilyesmit nem hallottam. Pedig tényleg mondják az emberek. Nem érdekes, mit mondanak az emberek. Azért ettünk pulykát, mert nem hiszem el, hogy a fagyasztott baromfihullának befolyá­sa lehet bármire is. De mihelyt úgy érzem majd, hogy valóban van valamilyen eszköz, amelyik segít a szerencse megőrzésében, ha­bozás nélkül használni fogom. Apám kórházi eredményei ugyanis nem túl kecsegtetőek. Ladislav Verecky (Az interjú a Mladáfronta dnes hetilap 2006. január 12-i mellékletében jelent meg; Cs. G. ford.) i----------------------------------------------------------------------------1 A bemutatott könyvek a megjelölt kedvezményes árukon megrendelhetők. Szerző(k) és cím(ek): A megrendelő neve: Lakhely, utcanév, ház- és irányítószám: Telefon: Poftacímiinks Vydavatelstvo Kalligram, s. r. o. Staromeslská 6/D P.O.Box 223 810 00 Bratislava 1 Tel./Fax: 00421-2-54415 028 a graft dtstribvcto8koBlytHH.sk I_____________________________________________I

Next

/
Oldalképek
Tartalom