Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-20 / 10. szám
2 IftMiWAJELZŐ ÚJ KÖNYVEINK Bernhard, Thomas Kioltás Kalligram A kortárs osztrák irodalom sokoldalú klasszikusának, a költő, regény- és drámaíró Thomas Bernhardnak ezt a regényét tartják élete fő művének. Búcsúregény; búcsú a gondolattól a gondolattalanság korszakában, búcsú az igazságtól a média másolatkorszakában, a nyelvtől a nyelvtelenség korszakában. Búcsú - egy ironikus nagyregényformátumban, impozáns, muzikális nyelven. Kötve, 424 old., 14,5x21,3 cm bolti ár: 310 Sk kedvezménnyel: 270 Sk Czoch Gábor föszerk. Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel Kalligram A kötet szerzői a nemzetközi, a magyar és a szlovák várostörténet-írás és a Pozsonyra vonatkozó kutatások helyzetéről, problémáiról adnak körképet, s felvillantják a város múltjának egy-egy fejezetét. A gyűjteményből a kora középkortól egészen a második világháborút követő évekig terjedő időszak képe rajzolódik ki, amit alapvetően a város multikulturális és multietnikus jellege határozott meg. Kötve, 496 old., 15,3x21,2 cm bolti ár: 310 Sk kedvezménnyel: 270 Sk A HÓNAP VERSE Erdő A mindenséggel mérd magad, villant fel R, C.-ben az arany gondolat. Az őszi erdőt járva mélyen belesüppedt a rozsdavörös szőnyegbe a lába, ezért csak araszolva haladt, s tán éppen ezért ötlöttfel benne a gondolat: a mindenséggel mérd magad. Amerre ment, kakukkok, rigók villantak fel-alá, s a fakoronák közül a messzi ég ablakai nyitottak reá. „Ebben a tölgyfa-öröklétben kellene maradnom istenviláguntig, gondolta R. C, hiszen én, a tehetetlen istenutolsója itt borulnék virágba, itt lombosodnék világba. Verseket írnék a halápos-mohás fákra, gombaillatú, csiganyálazta szonettkoszorút, és somfaágból fonnék a fejemre piros-zöld koszorút Járnám e csöndtől, örömtől terhes erdőbirodalmat szarvasbogarak, vaddisznók, makkok közt művelve az irodalmat Őzektől tanulnám az istenfélelem finom bölcsességét, szarvasoktól a szerelmes ódát, mókusoktól a rímeket, a mókát. Vágnék a sűrűben új s új csapásokat, s hallgatnám a bozót mélyén a mennydörgést s a villám 'szőtte, szörnyű viharokat Csapzott hajamra zúdulna az égből ítélet, áldás, s a csillagmiriádból alászállna egy zengő kiáltás: én vagyok az, aki vagyok, a hajnal harmatában s szívedben ez ragyog. S nézne rám a hold, a szerelmés vén kohold, s ezeréves baglyok huhognának, hirdetői istennek, titkoknak, halálnak. így élnék csendesen, farkasok és vadkanok közt tengetném napjaim, s örökké élnének mohára rajzolt sza vaim. ” Az őszi erdő avarát járva, mélyen belesüppedt a rozsdavörös szőnyegbe R. C. lába, ezért csak araszolva haladt, s tán éppen ezért öltött fel benne a kedves gondolat: a mindenséggel mérd magad. Kulcsár Ferenc (1949.X. 9.) Dunaszerdahely Somogyi Tibor felvétele
