Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-22 / 9. szám
13 Mozaikdarabok a reményvesztett jelenről Az összehasonlításra épülő szövegekben a megszépítő emlékek fátylán át a múlt jobbnak, értékesebbnek látszik a jelennél ászi Zoltán lírai jegyzetei az epika és líra határán táncoló, a publicisztika stigmáit magukon viselő szövegek. Műfajilag besorolhatatlanok, ám ez nem hibájuk vagy gyengeségük. Egyegy szövegforgács éppen azáltal akar szabad és korláttalan lenni, hogy nem alkalmazkodik műfaji követelményekhez. (Eredendően nem önálló könyvnek készültek ezek a szövegek, hanem az Új Szó hasábjain láttak napvilágot az egyik legkötetlenebb publicisztikai műfaj termékeiként.) Epikára jellemző köntösben, ám lényegileg lírai módon jelennek meg a szerző gondolatai, nézetei ezekben a szövegekben. A magány, a nyomor, a csodaváró reménytelenség és kiúttalanság, a jelen keserűsége a forgácsok magja. A múlt és jelen összehasonlítására épülő szövegekben a megszépítő emlékek fátylán át a múlt jobbnak, értékesebbnek látszik a jelennél. A jelen fekete, a jelen visszás. Koldusgyerekek csapnak le az ételmaradékra, önző részegek isszák el a kosztpénzt, magukra hagyott öregek viaskodnak a szomorúsággal és a csenddel. Még a természet sem úgy viselkedik, ahogy elvárnánk, oktalan meleggel ver meg ősz végén, kemény fagyokkal húsvét táján. A forgácsok Gömörországában minden kibillent a megszokott rendből, minden rosszabbá vált az elviselhetőnél. A legtöbb szövegben a szerző ábrázol, láttat, de nem kommentál. Az olvasói együttérzést vagy felháborodást az ábrázolás látószöge váltja ki. Leggyakrabban az átélt beszéd az alkalmazott írói technika, de első személyű monológokkal is találkozhatunk. A stilisztika is a látószöghöz alkalmazkodik, az elbeszélő jelleme szerint adódnak a szlenges vagy tájnyelvi megfogalmazások. Érzelmileg a legerősebb hatást az öregekről szóló írások váltják ki, ezt követik a döbbenet ranglétráján a lecsúszott rétegekből származó gyerekekről szóló szövegek. Az egyes részek nem túl szerencsés elrendezése azonban gyengíti az összhatást. A hasonló témájú és érzelmiségű szövegek egymásutánisága ugyanis monotóniához, hangulati ismétlődéshez vezet. A mikrokompozíció épp annyira követ- . kezetlen, mint a makrokompozíció. Egyegy forgácson belül is ismétli magát a szerző, gyakran két téma vagy két elbeszélő nézőpontja között ugrál vagy körbe-körbe jár. Időnként mondattani gondok is akadnak, a fő mondatrészek egyeztetése, indokolatlan igeidőváltás, írásjelek hiánya is a kötet szépséghibái közé tartozik. (Ezeket a következetlenségeket egy jó szerkesztő kiiktatta volna a kéziratból.) A műnek azonban több az erénye, mint a hibája. Tagadhatatlan, hogy a szerző nyitott szemmel jár a világban, hogy érzékenyen érintik őt a szociális problémák, és jó empátiával rendelkezik. Tagadhatatlan, hogy a szerző otthon van a lírában, és ezt az adottságot több-kevesebb sikerrel ötvözi az epikával a publicisztika berkeiben. Aki a jelen apró-cseprő bajaira és nagy gondjaira kíváncsi, teljes kórképet talál ebben a kötetben. Csak reményt és kiutat ne várjon tőle. Mert Szászi ábrázol, ráébreszt, elszomorodik vagy kifakad, együtt érez és megsajnál, de megoldással nem szolgál. Azt találja meg mindenki egyedül. Az ő felelőssége csupán a közíróé: felnyitni a szemeket, hogy ne csak nézzünk, lássunk is. Kozsár Zsuzsanna Szászi Zoltán Forgácsok Szászi Zoltán Forgácsok Plectrum Kötve, 128 old., 14,8x21 cm bolti ár: 200 Sk kedvezménnyel: 178 Sk Kozsár Zsuzsanna (1970) író, szakíró Kassa Szászi Zoltán (1964) költő, újságíró Rimaszombat i
