Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2004-06-17 / 6. szám
Gyorsfényképek egy költészet tájairól az írás szándékai szerint kettős funkciójú: egyrészt recenzió Tőzsér Árpád legutóbbi verseskötetéről, másrészt ünnepelni szeretné — már amennyire ezt szerény keretei lehetővé teszik - az immáron Kossuth-díjas írót. Személy szerint én már évek óta drukkoltam neki, hogy végre megkapja ezt az írói munkásságához méltó elismerést. A Finnegan halála című verseskötet első felében szerepversekkel találkozik az olvasó: Zuboly, Petőfi, Sebastianus, Nezval (és még sorolhatnám) alakjainak hangján vall a költő áttételesen aktuális létállapotairól. De a kötetben megtalálható e verseszmény ellenpontja is: a vallomásos. szubjektív líra. Ilyen alkotások többek között a Kettős ballada... és a Finnegan halála. És mintegy a két egymással ellentétes törekvés szintéziseként megjelenik e kötet lapjain is az ad absurdumig vitt lírai alteregó: Mittel úr; aki már-már annyi alakot-szerepet foglal magába, hogy ezáltal teljesen megfoghatatlanná válik — mely megfoghatatlanság voltaképpen nem más, mint maga e világba vetett lét metaforája. A kötet címadó és egyben legfontosabb verse a Finnegan halála. Érdemes ezt a művet egy kicsit közelebbről is megvizsgálni, mivel a szöveg, úgy vélem, Tőzsér lírai törekvéseinek összefoglalásaként is olvasható. AFinnegan...nak létezik egy az életművön belül korábban keletkezett ikerverse, a Tépések. Mindkét alkotás kiindulópontja ugyanaz: egy igen közeli családtagjait, kutyájukat, valamint épülő házukat ábrázoló fénykép. A lírai én szeme megpróbál merev és élettelen lenni, mechanikus, mint a fényképezőgép szeme: „Pedig / most én is szenvtelen akarok lenni. / legalább álmomban legyek // camera obscura: agyammal / fogok nézni” (Tépések) Ez az üvegesen merev, halotti szem tükröződik a képen szereplőkön is: hiszen a képen szereplő alakok is halottakká válnak, szó szerint, életrajzilag halottakká; így a kép metafizikus témájává a halál válik. A lírai én saját hibájának érzi halálukat, és úgy gondolja, hogy a képen szereplők pusztulása ezzel a képpel kezdődött: „Ezzel a furcsa képpel kezdődik a haláluk” (Finnegan halála). Tőzsér Árpád tudatosan több kép kontextusába helyezi e fényképet: Greco Toledójához hasonlítja, Bergman Csendjéhez, valamint a Mária-piétákhoz, és a Szondi-teszt fényképei is a vers asszociációs mezejébe kerülnek csakúgy, mint az álomképek. Mert ne feledjük, hogy a Finnegan halála alcíme szerint álom. De ebből az álomból nincs ébredés, mint a joyce-i kisregényben (a Finnegan ébredésében): „s szomorú / történetemnek nem Wake a vége.” Tőzsér Árpád a könyve fülszövegében ugyanezt a gondolatot, verseskötetének alapvető problematikáját így fogalmazza meg: „A Finnegan ébredése című Joyce-regényben ...az egyszer egy létráról lezuhant és szörnyethalt kőműves, Tim Finnegan, a mű főhőseként támad föl, s kicsit az egész könyvnek az »örök visszatérés mítosza« a témája. Az én verseim Finneganje is meghal, de már semmilyen alakban nem támad föl.” Ahogy a fényképet más képek kontextusába helyezi, úgy a vers szövegét is más irodalmi művek kapcsolatrendszerébe írja bele: „E vers szövegében James Joyce-, Fernando Pessoa-, Gottfried Benn-, Petri György-, William Shakespeare-, Théophile Gautier-, Stéphane Mallarmé- és Paul Valéry-művekből vett kifejezések, sorok is szerepelnek” — olvashatjuk a Finnegan halála lábjegyzetében. Tőzsér költészetének jellemzője ez a mai költészet palettáján ritka, és leginkább Eliot és Pound munkásságához hasonlító összegzés, szintetizálás, mely indíttatásra jó példa a felsorolt képzőművészeti és irodalmi utalások használata. Az elemzett Tőzsér-verseknek létezik egy expliciten pszichologizáló rétege is, amely réteg Szondi Lipót híres sorsanalíziséből és családi tudattalanjából táplálkozik — e fogalmak központi jelentőségűek Tőzsér egész költészetében. Idézzünk például a Quo vadis Domine? című versből, mely alcíme szerint Tanulmány a Tépésekhez: „...Ó nem nem a tovább élő paraszt / mivoltom lelepleződésétől féltem At / tói féltem hogy a múltam az időé / lőtti halálok gyilkosságok és öngyil / kosságok lepleződnek le bennem” — a lírai én tehát a Szondi-féle genotropizmustól félt, attól, hogy ezeket a tetteket ő is elkerülhetetlenül a génjeiben, a sorsában hordja. Tőzsér több alkotása foglalkozik azzal az idővel, amikor még nem vált el a jelölő a jelölttől. Amikor még minden saját magát jelentette. A mítosznak ezzel az időszakával, amely a privát-szubjektív emberi időszámítás szerint a gyerekkorra esik, ezzel a prehistorikus időszakkal foglalkozik az Egy felkoncolt születés-GYERMEKIRODALOM Bettes István Tio-tio-tio-tinx Méry Ratio Kötve, 96 old., 19,5x31,5 cm bolti ár. 390 Sk kedvezménnyel: 360 Sk GYERMEKIRODALOM Haraszti Mária A Piros rét meséi AB-ART Kötve, 64 old., 21x29 cm bolti ár: 160 Sk kedvezménnyel: 140 Sk GYERMEKIRODALOM Topolya úr csodálatos átváltozása Méry Ratio Kötve, 56 old., 19,5x31,5 cm bolti ár: 230 Sk kedvezménnyel: 210 Sk Könyvjelző 6/2004
