Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)

2004-04-22 / 4. szám

Forgassuk hát e pompás kivitelezésben, 2001-ben megjelent monográfiát, Hushegyi Gábor munkáját. Mert egy művész értékelé­séhez természetesen ez is hozzátartozik — az sem akárkinek adatik meg, hogy nem egész negyvenéves korára ilyen átfogó monográ­fia szintetizálja eddigi munkásságát. A Hushegyi-monográfia pozitívumai há­rom dimenzióban láthatók. Az első termé­szetesen a nagyméretű, színes reprodukci­ók. Hisz még klasszikus mesterek munkáit is csak nagyrészt kicsi, fekete-fehér repro­dukciókban élvezhetjük — ellentétben en­nek a könyvnek a kivitelezésével. A máso­dik dimenzió: a szinte enciklopédikus rész­letesség. Lépésről lépésre, alkotásról alko­tásra kísérhetjük Hushegyi jóvoltából a mű­vésznő munkásságát, s érthetjük meg mi, laikusok is képeinek, installációinak értel­mét — hiszen a modern képzőművészet ko­rántsem pihentető szórakozás természete­sen. S ez a monográfia harmadik dimenzió­ja. A Németh Uona-kortárs művészettörté­nész, Hushegyi Gábor tisztában van a mo­dern képzőművészet legújabb irányzatai­val, s e nézőpontból értékeli és mutatja be monográfiája tárgyát. S még egy ráadás: a könyv margóján sora­kozó idézetek a Németh Ilonáról és művé­szetéről szóló hazai és nemzetközi kritikák­ból, tanulmányokból. Ez maga fölér az előb­bi három dimenzió pozitívumaival. Mindent összevetve: nemcsak kiváló, nemzetközileg is jegyzett szlovákiai magyar művészt ismer­hetünk meg e könyvből, hanem pompás művészeti albummal is gazdagíthatjuk könyvtárunkat. Cselényi László Nyerteseink Márciusi rejtvényünk helyes megfejté­se: M. Csepécz Szilvia (meseregényének címe: Hess-hegy titka és a fapapucsok). A helyes válaszok beküldői közt a Méry Ratio mesekönyveit sorsoltuk ki. Dénes György A tüsszentős király című könyvét Berek Zsókának küldjük Lévára, Kovács Magda Titokzatos tücsökzene című köny­vét Halasi Ildikónak Zselizre, Kövesdi Károly Verses ábécé című könyvét Száraz Szilviának Bátorkeszire. A Könyvről könyvre rovat szerzőinek az általuk megjelölt kiadványokat postázzuk: Cerovsky Erzsébetnek Kis József Vám­­béry nyomában (a Lilium Aurum aján­déka). Szmutko Máriának Csicsay Alajos Királyok, fejedelmek, kormányzók (a Lilium Aurum ajándéka). Jó olvasást! Várjuk új slágerlistáikat: szavazzanak a Könyvjelző legutóbbi számaiban bemuta­tott kötetekre, s könyvet nyerhetnek. A könyvkiadók jóvoltából esetenként az Önök által kiválasztott könyvet is ajándék­ba kaphatják, ha bekapcsolódnak a Könyvről könyvre könyvismertető-ver­senybe. Áprilisi feladványunk: Munkácsy-díjas szlovákiai magyar képzőművész. Ki ő? Se­gítség: Legutóbb Brünnben és Beszterce­bányán nyílt kiállítása, mindkettőről be­számolt az Új Szó Kultúra rovata, a brünni­­ről a lap március 24-ei, a besztercebányai­ról az április 7-ei számában. Détta GySriy A tüsszentős Kovács Magda Titokzatos tücsökzene góbén... azon munkáim közé tartozik, amely már inkább a múlt. Tavaszi imp­resszió. Újraéled a természet, érezhető a változás kezdete, így a kép is érzelmi túltelítettséget közvetít. A természetes anyagokból létrehozott tárgyak anya­gáról úgy vélekedtem, hogy annyi tar­talmat hordoznak önmagukban is, hogy elegendő csupán a puszta fölmu­tatásuk, úgy is sok mindent kiválthat­nak a nézőben. Végigvettem hát ezeket az anyagokat, s fölmutattam őket. Ezzel szemben például a kés, amelyet szin­tén ebben az időben használtam a ter­mészetes anyagokkal együtt, számom­ra nem a külvilágot jelentette, hanem az egyénen belüli egyik és másik ol­dalt. Tehát nem a természet és a civili­záció ütközése érdekelt, hanem a ben­nünk meglevő kettősség, a szelídség és a vadság, a női meg a férfioldal egy­azon dolgon belül. Az érzelm i túltelítettségtől és a kötet elején szereplő festményeidtől a mai munkáid meglehetősen távol esnek. Igen, mert bár képzőművésznek ké­szültem, Pesten iparművészeti főiskolá­ra jártam, s ott megtanultam, mi az iparművészet. Hogy mennyire másfaj­ta gondolkodás kell ahhoz, hogy az iparművészetnek a megrendelőt — s ezt most pozitív értelemben kell érteni — kell szolgálnia. Példát mondok: egy ka­talógus vagy egy lap nézzen ki jól, de azért elsősorban információt közvetít­sen. Amikor elvégeztem a főiskolát, el sem tudtam képzelni, hogy fogok még újra képzőművészettel is foglalkozni. A felgyülemlett feszültséget festettem ki magamból a főiskola utáni öt évben, gátlás nélkül. S nyilván hatott rám a nyolcvanas évek stílusa, a drámai exp­resszivitás, az új szenzibilitás s mindaz, amit abban az időben főként Budapes­ten láthattam. Az 1999-es „sárga szalmás képek” című kiállításomon kerültek először a festmények mellé tárgyak és videó, s az utána következő installáci­ókban már nem szerepeltek képek, csak tárgyak. De hogy így történt, az nem elhatározás kérdése volt, hanem folyamat. Festettem tovább is, de azokat a képeket már soha nem fejeztem be. Teljesen mégsem távolodtál el sem a fes­téstől, sem a rajzolástól, hiszen könyvmű­vészként számon tartanak, végzettséged szerint is az vagy. Számos gyermekkönyvet és alsó tagozatos tankönyvet illusztráltál. A könyvkiadó is pozitív értelemben vett meg­rendelő... Az elmúlt két évben nem illusztrál­tam könyvet, sajnálom is, de rajtam múlt, nem a megrendelőkön: egysze­rűen nem győztem. Kiállításaim vol­tak, tanítottam. Azért bánom, mert nyilván kijöttem a gyakorlatból. Amíg a gyerekeim kisebbek voltak, a kötődé­sem is közvetlenebb volt a gyermek­könyvekhez, s mindig akadt illusztrál­­nivaló. Főiskolás koromban kezdtem, az akkori Nőben jelentek meg illuszt­rációim versekhez, mesékhez. Nagyon megszerettem. Simkó Tibor és Barak László gyermekversei vagy N. Tóth Anikó meséi nagyon közel álltak hoz­zám, azért illusztráltam őket. Majd ha megint megszólít egy könyv, akkor el­vállalom. De persze rajzolni azért min­dig szoktam, például a kiállítások ter­veit. (cs) E Könyvjelző 4/2004

Next

/
Oldalképek
Tartalom