Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2004-03-18 / 3. szám
Egy szatirikus színjáték, amely véres dráma Bevallom, nem látom egészében ezt a drámát, amelyet Fülöp Antal 2003- ban, tehát tavaly publikált (bár évekkel ezelőtt írt) a Méry Ratio kiadónál. Ez annál riasztóbb érzés, mivel szerkesztőként volt némi közöm a megjelenéséhez. Másrészt mentségül felhozhatom (és ezt nem az alibizmus mondatja velem), hogy drámát szintúgy ki lehet adni könyv alakban, akár regényt, novellát vagy lírát, de ha a versre érvényes, hogy költeménnyé csak elmondva válik, a papírkoporsóból kibontva teljesíti küldetését, akkor a drámára ez hatványozottan vonatkozik. A mai szövegközpontú irodalomnál még elképzelhető, hogy az papíron lehet olykor értékesebb, sőt élvezhetőbb, mint „hangszerelve”, de színmű esetében ez szinte lehetetlen. (Sohasem felejtem el azt a riadalmat, amikor először olvastam drámát könyv alakban, Peter Shaffer Equusát. Először azt hittem, valami baj van a memóriámmal, eldugult a képzelőerőm, sőt meglágyult az agyam, majd rájöttem, mi a hiba: olyan lehetetlenséget végzek, mintha filmet néznék külön kockák pergetésével. Az élmény szertefoszlott, sőt meg sem született.) Ez alól a kín alól csak az jelenthetne feloldozást, ha az ember több tucatszor elolvasná egymás után az egész szöveget, vagy gondosan megrajzolná a szereplőket, hogy együtt lássa őket. Vagy ami még egyszerűbb: rendezőnek, dramaturgnak kell születnie. így aztán Fülöp drámájának esetében — már csak azért is, hogy ne kontárkodjak bele a kritikusok mesterségébe — maradok az általánosságok sivatagában. Adott egy képzeletbeli színház, amely a szerző szerint — bár itt játszódik a két jelenetre tagolt cselekmény — nem is színház, csak jelkép. Valamiféle doboz, amelybe Fülöp belegyömöszölte az elmúlt tíz esztendőről alkotott véleményének kvintesszenciáját, természetesen egy konkrét cselekménybe csomagolva. Ha úgy tetszik: valós jelképekbe ágyazva. Ahogyan lehet jelkép az egész életünk is. A sztori maga a véres valóságban játszódik, egy nagyon is konkrét világban, amely nemrég, épp csak a minap váltott arcot tájainkon. És mutatja azóta is legvadabb orcáját. Körülbelül ennek a világnak az ordasságáról szól Fülöp drámája. Szerepeinkről, kényszerű köpönyegváltásainkról, szeretetéhségünkről és mindennapi gazemberségünkről. Lemondásunkról, elgyávulásunkról, kiszolgáltatottságunkról. Napjainkról, értékeink, illúzióink és talán a jövőnk elkótyavetyéléséről. Ezt játsszák a (szintén jelképes nevű) hősök (akik természetesen antihősök), Fehér Anna, Fehér Zoltán, a kurtizánok, Boldogít Ödön alias színházigazgató, a Báró alias maffiózó és a főszereplők, Messer Niccolo alias Machiavelli és Ripacs Öugén. A rendszerváltás drámája? Is. Sőt: igen. Amennyit sírnak a kritikusok több mint egy évtizede, hogy ti. ki írja meg végre a rendszerváltás történetét (mintha meg lehetne!) irodalmi formában, ahhoz képest itt van ez a dráma, amely éppen erről szól. Csak fel kéne „fedezni”. Ismerve honi viszonyainkat, ez elég problematikus lesz, hiszen Fülöp Antal regénye, a Piszkos ember sem futott be óriási karriert, amely előtt kritikusok hada söpörte volna a járdát. Élek a gyanúval, hogy A bemutató sem lesz a felvidéki magyar írásbeliség elkényeztetett gyermeke. Amiben csupán az a furcsa, sőt riasztó, hogy állítólag nincs szlovákiai magyar dráma, amit szégyenkezés nélkül be lehetne mutatni. Ki merem mondani: van azért legalább egy darab. A Fülöp Antal drámája. Amely színpadra kívánkozik. Kövesdi Károly | I Íj < H S5 < =© i-l P Miről szól a drámád? Tudom, hogy banális kérdés, de azt szeretném, ha saját szavaiddal mutatnád be A bemutató című könyvedet... A bemutató című dráma egy másik drámának, a Kriptakabaré címűnek a főpróbáját mutatja be. Úgy képzeld el, hogy a közönség már bent ül... S hogy mi történik a színpadon — hit, hiedelem, bohózat, kóklerség, ugyanakkor súlyos, sorsokat devalváló történések is. Egy orientációs értékeit vesztő, pontosabban: nem találó korszak — mondhatni — zátonyra futtat minden magasabb ren-Dömötör Ede felvétele dű igényt és életideált. Lényegében minden olyan etikai-esztétikai, kulturális és egyéb értéket, amely értékekhez egy negyvenéves önkényuralmi rendszer után a továbbélés — talán — egyetlen feltételeként vissza kéne találniuk a darab szereplőinek. Nem csak nekik, hanem, mondhatnám, ha ez nem hangzik túl fellengzősen: Közép-Európának is... És: visszatalálnak? Vagy hogy a könyved alapján kérdezzek: miért nem találnak vissza a darab szereplői vagy az emberek ezekhez az értékekhez? Mert ezen tradicionálisan európai értékek helyét elfoglalja valamilyen ostoba amerikanizmus, a lehető legrosszabb, a maffiózók amerikanizmusa. S azért sem, mert egy korszakot végül is mindig emberek (és persze érdekkörök) alkotnak vagy fuserálnak el, itt sem maguktól szóródnak el a dolgok. Fehér Zoltán és társai azért nem találhatják meg a szóban forgó értékeket, mert az erős ellenérdekeltségek meggátolják őket ebben. Hiszen A bemutató, azaz a Kriptakabaré főpróbáján Messer Niccolo Machiavelli játssza a főszerepet, aki egyben a darab írója és rendezője is... (cs) fülöp antal a bemutató * Fülöp Antal A bemutató Méry Ratio A könyv - alcíme szerint szatirikus színmű két részben - a Madách-díjas prózaíró legújabb munkája. A darab a kilencvenes évek közepe táján játszódik, Szlovákiában, de játszódhatna bárhol Közép-Európában, hiszen nem is a színházról szól. A helyszín, a Művész Színház csupán metafora. Kötve, 100 old., 14,2x21,3 cm bolti ár: 150 Sk kedvezménnyel: 139 Sk Könyvjelző 3/2004