Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2004-02-19 / 2. szám
Szájalós, de szimpatikus vesítő elem a Legenda Katinkájának madárrá változott szelleme, aki szabadon röpköd át novellából novellába. A regényszerűség mellett szól továbbá az is, hogy az egyes történetek korábban egy nagyobb terjedelmű szöveg (regény?) részeiként jelentek meg a Kalligram hasábjain (2001/11—12,72—88.). Bárczi Zsófia novelláinak visszatérő motívuma a csoda. Visszajáró halottak, az embereket kísértő ördög ismételt színrelépése, a varázsmesék világát idéző tájak és élőlények, csodálatos tulajdonságokkal bíró tárgyak megjelenése. A Legenda esetében már a műfajt jelölő cím is a csoda irányában kelt elvárásokat. Mindezekkel összefüggésben említendő meg a titok cselekményformáló szerepe, ami az elhallgatás és a sejtetés elbeszélő eljárásainak juttat fontos szerepet. A csodás elemekkel operáló történetekben a szereplők kilétét gyakran homály övezi, tetteik mozgatórugói sem mindig ismertek, s ezért alakjuk bizonyos fokig rejtélyes és titokzatos marad. S noha idővel, a történet előrehaladtával erre-arra fény is derül, számos kérdés marad megválaszolatlan, s árnyékként lebeg a novellák felett a zárlat után is. A feszültségteli, meredek és kihegyezett felütéseken kívül a nyitott zárlat jellemzi a kötet több novelláját is. Megfigyelhető továbbá, hogy mind a szereplők sorsát, mind az elbeszélés módját, mind pedig a kötetkompozíciót tekintve kitüntetett szerepe van különböző képeknek és szövegnek, illetve azok egymásra hatásának. A novellákban szereplő képek és szövegek funkciója mágikus jellegű, amennyiben azok nem csupán ábrázolnak vagy kifejeznek valamit, hanem befolyásolni képesek a határaikon kívüli világban zajló események alakulását is. A Bárczi-történetek legerősebb oldalának a kiegyensúlyozott szólamvezetést tartom. Az elbeszélő megüt egy jellegzetes atmoszférát felidéző hangot vagy modalitást a novella elején, s ezt végig tartani tudja anélkül, hogy ez a szólam falsot kapna. Egy elsőkötetes szerzőtől ez mindenképp dicsérendő teljesítményt. (Egy olyan szöveghelyet találtam csupán, ahol egy pillanatra megbicsaklik ez a hang. Ilyennek érzem a Nikolai Marin Fe negyedik bekezdését, ahol a háború értelmetlenségéről és embertelenségéről való fejtegetés, illetve egy szerzői kiszólás miatt megtörik a jól felvezetett kisvárosi történet irama és hangulati töltése.) A kötet novellái által megteremtett világ sajátos vonzerejét a tragikum által árnyékolt kisvárosi idill és a talányos mesei tájak megkapó ábrázolásában látom, az olyan, némiképp a századelő, illetve a .kortárs prózaírók közül Darvasi László novellisztikáját (cselekménytereit, figuráit és elbeszélői stílusát) idéző történetekben, ahol a halál fenyegető árnyéka nem képes teljes diadalt ülni, ahol a legsötétebb, legkilátástalanabb események tövében is megterem a derű, megtörténik a csoda. Csodás derű — talán ez lehetne A keselyű hava című, ígéretes folytatást sejtető kötet egyik hívószava. Benyovszky Krisztián Újabb név és újabb mű a meseirodalom egén: Hetényi Andrea vékonyka mesekönyve Kincső kalandjai címmel jelent meg a közelmúltban a Plectrum Kiadónál. A könyv egy kislány három kalandját meséli el, ennék megfelelően három részre és részenként további epizódokra oszlik. Az epizódok egy cselekménysor egymást követő láncszemei, a tagolás e módja pedig nyilván a megfelelő célcsoport olvasási készségeire van tekintettel. Milyen is a könyv célcsoportja? A címszereplő négyéves az első, majd kilencéves a többi kalandban. A vele azonosulni tudó gyerekek tehát az óvodás és kisiskolás korosztályban keresendők, s ezt a feltételezést megerősíti az illusztrációk jellege és minősége is. A mesék főhőse ízig-vérig mai gyerek. Segítőkész, bátor, leleményes, de meggondolatlan és szájalós is. Korához képest talán egy hajszállal okosabb a kelleténél, beszédmódja is bizonyos fokú koravénségre utal, de ettől még nem válik hiteltelenné. Hiszen az egykék többsége koravén, és a kislány a történet elején egyke, unalmasan egyedül van a sok munkából ki se látszó szülők mellett, más lakott helytől leküzdhetetlen távolságban. És itt lép be a történetbe a mesevilág, hogy a felmerülő magány problémája megoldást nyerjen. A közönségesnek látszó erdőben meselények élnek, és Kincsőnek van annyi szerencséje, hogy meglássa egyiküket, aztán meg konfliktusba keveredjen egy másikkal. A három kaland alapsémája egyforma: a probléma felmerülése — segítség, a jó tanács elfogadása — a gonosz legyőzése — a régi, kellemes állapotok visszaállása. A problémáról Kincső kétszer más elmondásából, egyszer saját álmában értesül. A jó tanácsot tündér vagy megjavult boszorkány adja, teljesen önzetlenül, viszont a segítségnyújtás ennyivel ki is merül. A felmerült akadályokat Kincsőnek egyedül kell elhárítania, a tanácsot is alkalmaznia kell, saját eszével és fantáziájával kell boldogulnia. A gonosz az első kalandban — egy Rondana nevű boszorkány — hajlik a jó szóra, és könnyen meggyőzhető; a másodikban — egy fekete varázsló - csak fondorlattal semmisíthető meg; a harmadikban — Ármin, az óriás — külső segítséggel győzhető le. A gonosz legyőzésének három formájában gradációt fedezhetünk fel, egyre igényesebb a feladat, egyre problémásabb az ellenfél. Kincső sosem csak önmagáért küzd, mindig az erdőlakók boldogulása és egy foglyul ejtett vagy elvarázsolt személy kiszabadítása a cél. A három kaland stilisztikai megformáltsága is azonos. Hosszú, körülményes bevezető, nehézkes indulás, a történet felpörgetése, didaxismentes lezárás. A bevezetőben sok a fölösleges háttérinformáció, iskolás Hetényi Andrea Kincső kalandjai Plectrum A rövid mesék főszereplője négyévesen nekivág az ismeretlen nagyvilágnak, barátokra vágyva, aztán húgával él át varázsos kalandokat, majd egy tündérhez csatlakoznak. Balázsy Géza színes illusztrációival. Kötve, 48 old., 20x27,5 cm egyezményes ára: 150 Sk módon tálalva. A főhős „adatai”, életkörülményei a cselekmény közben is kiderülhetnének, így a nehézkesség helyett az olvasó figyelmét is leköthetné a szerző az első mondatnál. Amennyire könnyed a belső epizódok indítása, olyan földhözragadt az egyes kalandok kezdete. „Telt-múlt az idő, már öt év is eltelt Kincső nagy kalandja óta. Azóta a kislány boldogan éldegélt. Sokat segített édesanyjának a kisbaba körül. Ugyanis egy kishúga született, akit, mert olyanpicurka és aranyos volt, Pintyőnek neveztek el. Pintyő lassan felcseperedett, s így, ami a hőn óhajtott játszótársat illeti, teljesülhetett Kincső vágya. A 'két kislány jól megértette egymást, sokat játszottak együtt, mindenben segítettek egymásnak. Kedvenc játékaik közé tartozott a labdázás. Mikor szépen sütött a napocska, máris szaladtak ki az udvarra, hogy labdázhassanak egy kicsit.” Amikor már elindul a cselekmény, kellemesen szórakozhat az olvasó. Érdekes nevek, a valóság és a fikció vegyítése, humorfoszlányok, a továbbmesélés lehetősége — sok apró ígéret van ebben a könyvben. A fantázia és gyermekközeliség mellett már csak azon kell igyekeznie a szerzőnek, hogy a nem megfelelő stilizálás, didaktikusság és a túlmagyarázás buktatóit elkerülje. Kozsár Zsuzsanna
