Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-21 / 10. szám
Kiónok az irodalom piacán - 5. Szerez szavunk szinonimasorában a gazdagodik, gyarapszik értelmű „hozzájut” és „szert tesz” éppúgy megtalálható, mint a gazdagít és gyarapít értelmű „létrehoz” és „alkot”. S bizony, csak semmi kerülgetés: a sor eleje olyan rokonok társaságától hangos, mint: kaparint, happol, suvaszt, csen, csór, lop, szajréz, elemei. Látható, fura szerzet a szerző, úgy alkot, hogy ehhez-ahhoz, korábbi alkotásokhoz és alkotásrészekhez hozzájutva teszi hozzá a maga részét, igaz, másként tán nem is lehet; nem lehet a semmiből teremteni. Ehhez képest az irodalomban meglepően nagy a rend a szerzői jogok terén: csaknem minden egyes szerzeményhez tartozik egy szerző is, csaknem mihdegyikhez csak egyetlenegy, botrányra és peres ügyekre a legritkább esetekben kerül csak sor. Persze, ez önmagában még nem mérvadó, sok szerző bizonyára sajnálatból, szeméremből, tapintatból vagy tiszteletből — és így tovább — nem jelenti fel szerzőtársát, aki alkalmasint nem feltétlen ellensége, sőt tán épp barátja, tanítványa, tanára, rokona, ismerőse — és így tovább. Vagy a pereskedésnek nem látja értelmét, mint egyik egészen közeli ismerősöm, aki bizonyos helyzetekben azt szokta mondani, hogy „Akasszanak fel, ha értem.” De nemcsak hogy szó szerint ezt mondta, ez az ő mondata, szavajárása volt — egészen addig (gimnazista koráig), mígnem azzal kellett szembesülnie, hogy Ignotus is ugyanezt a mondatot használta, sőt többek emlékezetében Ignotus sajnos épp ezzel a tőle kölcsönzött mondattal vált az Ady-irodalomban híressé... Veigelsberg Hugót (ő volt ugyanis felvett nevén Ignotus) perelni — akkor már, 1980 táján — nem látszott célszerűnek, s persze a plágium bizonyításának terhe is ismerősöm vállát nyomta volna. Nem mintha ez elviselhetetlenül nehéz teher lett volna, a szerzői jogokról szóló törvény 8. cikkelye szerint ugyanis „Ha a művet felvett néven hozták nyilvánosságra, a szerzői jogokat a szerző fellépéséig az gyakorolja, aki a művet először hozta nyilvánosságra”. Ismerősöm azonban végül is — lévén, ez talán nem mellékes, szintén Ady-rajongó — nagylelkűen eltekintett szerzői jogainak érvényesítésétől, s nem fedte fel, hogy az idézett mondatnak ő a szerzője. Mivel kötélhúzásra nem került sor, lényegében szentesítette a fennálló helyzetet, hagyta, hadd gyakorolja Ignotus továbbra is a mondat szerzői jogait, s egy másik kedvelt mondatával („Fusson, akinek nincs bora”) tért napirendre az elszerzés felett. A szerző szerzői jogai fölött egyébként a szerzői jogvédő hivatal őrködik. Itt (Budán, a Mészáros Sándor utcában) történt meg ugyanazzal az egészen közeli ismerősömmel, hogy első tiszteletdíja felvételekor aláírattak vele egy nyilatkozatot, mely szerint ő azonos azzal a személlyel, aki a folyóiratban közölt írás alatt szerzőként tünteti fel magát. Aztán egy következőt is aláírt, mely szerint ha a hivatalban jelentkeznék egy másik, de ugyanilyen nevű személy ugyanezért a tiszteletdíjért, és ez a másik lenne a valódi szerző, akkor ismerősöm a felvett öszszeget visszafizetni köteles. (Aligha véletlen, hogy a hivatal a rendőr-főkapitányság tőszomszédságában áll.) Mivel a felvett összeg távolról sem volt akkora pénz, hogy felvethette volna ismerősömet, évekig türelmetlenül és mindhiába várta, ki lesz az a magát az ő írása szerzőjének feltüntető valaki, akivel ily módon (ezen az áron) megismerkedhet: egy kapzsi névrokon, egy titkos hódolója, aki képes volt az ő nevét felvenni, egy új rablója a szónak, maga a Szerzőfejű Nagyúr — és így tovább. (Persze, Ignotus jutott eszébe elsőként, de a Nyugat 1949-ben elhunyt főszerkesztője ekkor már, sajnos, nem jöhetett szóba.) Az olvasó számára szerencsére a mű az elsődleges, nem a szerző — hiszen műveket (mondatokat) Olvasunk, nem szerzőket —, legalábbis ha jó mondatokra és jó művekre gondolunk. És ugyan kinek volna kedve rosszakra akárcsak gondolni is? „A tökéletest keressük mindannyian — s nem találván meg a műben, legalább a művészben szeretnénk megtalálni. Shakespeare darabjainál bezzeg mindegy, hogy Shakespeare írta-e őket vagy Bacon” — írja egy helyütt Karinthy Frigyes (Holnap reggel. Tragikomédia három felvonásban. Előszó. Nyugat, 1915). Ha ugyan yalóban ő ennek az idézetnek a szerzője. Merthogy a legújabb kutatások fényt derítettek rá, hogy Karinthy műveit nem is Karinthy, hanem egy másik ember írta (akit egyébként szintén Karinthynak hívtak). Csanda Gábor Könyvjelző, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Könyvről könyvre Ha szeret olvasni, s van véleménye az olvasott műről, most könnyen gyarapíthatja házi könyvtára állományát pusztán azáltal, hogy másokkal is megosztja véleményét. Beszámol az elolvasott könyvről, és másik könyvre tesz szert. Elég, ha megírja, miről szól a könyv s miért tetszett, írását a Könyvjelzőben legközelebb viszontláthatja, s jutalmul könyvet választhat. A verseny feltételei nagyon egyszerűek: ismertesse a Könyvjelzőben fellelhető (a melléklet bármelyik számában borítóval és ármegjelöléssel szereplő) kiadványok közül azt, amelyiket volt módja olvasni, s elnyerte tetszését. A könyvismertető terjedelme ne legyen több tíz sornál! Ne felejtse el feltüntetni nevét és a címét, továbbá azoknak a könyveknek a jegyzékét (fontossági sorrendben), amelyek közül nyereményét kiválasztjuk. (A szerk.) Az Új Szó könyvekkel és olyasokkal foglalkozó melléklete www.ujszo.com Megjelenik havonta egyszer Készül a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Könyvjelző, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Villanyposta: konyvjelzo@poetic.com E számunk szerzői: Benyovszky Krisztián (1975) Madách-díjas irodalomtörténész (Érsekújvár), Cselényi László (1938) József Attila-díjas költő, műfordító (Pozsony), Dusík Anikó (1963) irodalomtörténész, a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékének vezetője (Pozsony), Keserű József (1975) irodalomkritikus (Komárom), Kozsár Zsuzsanna (1970) író, szakíró (Kassa), Kulcsár Ferenc (1949) Madách-díjas költő, szerkesztő, műfordító (Dunaszerdahely), Németh Zoltán (1970) Madách-díjas irodalomkritikus, költő (Ipolybalog), Turczi Árpád (1969) költő, szerkesztő (Mad) A Könyvjelző legközelebb , \ november 18-án, / \ csütörtökön / \ jelenik / \ meg- /
