Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-21 / 10. szám
IRODALOMTÖRTÉNET Németh Gábor—Sebők Zoltán A mérnek titokzatos élete Kalligram Fűzve, 176 old., 12,2x20 cm bolti ár: 210 Sk kedvezménnyel: 190 Sk Szombathy Viktor Szellemidézés Madách-Posonium Kötve, 168 old., 12x20 cm bolti ár: 145 Sk Irodalmi és nyelvi interpretációk A egyetemi és főiskolai közeg jó ' / esetben olyan szellemi műjL V £ J helyként funkcionál, amelynek jó esetben kisugárzása van. így van ez Magyarországon (gondoljunk csak a szegedi egyetemen működő dekon-csoportra vagy a Fried István köré csoportosuló fiatalokra, a pécsi Sensus vagy a debreceni Alföld Stúdió könyveire, az ELTÉ-n a Kulcsár Szabó Ernő és Szegedy-Maszák Mihály által inspirált fiatal teoretikusokra, irodalomtörténészekre), és így lenne jó Szlovákiában is. Talán hasonló késztetésből szervezi a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Hungarisztika Tanszéke az egri Eszterházy Károly Főiskolával közösen azokat a konferenciákat, amelyek anyaga rendre könyvként is napvilágot lát. Az Irodalmi és nyelvi interpretációk című kötet az irodalom- és a nyelvtudomány legváltozatosabb területeit öleli fel. Hargittay Emil a szónoki beszéd szerkezetéről ír a régi magyarországi irodalom kapcsán. Először Pázmány Péter egyik prédikációjának retorikai sémáját rajzolja fel, majd Pázmány Bethlen Gábornak írt levelét elemzi, végül Balassi Bálint Egy katonaénekéről is szól. Szentesi Zsolt a művészi nyelv sajátosságainak néhány kérdésére tér ki, L. Erdélyi Margit Sütő András Csillag a máglyán című drámáját elemzi, Alabán Ferenc pedig a kisebbségi magyar irodalmak sajátosságait vizsgálja Érték a sajátosságban című tanulmányában. A nyelvészeti kérdésekkel foglalkozó írások közé sorolható Vágási Margit tanulmánya a magyar és a francia névelők használatáról, Kovács Éva elemzése a magyar igekötők és angol megfelelőik használatáról, Mária Alabánová a nyelvtanulás kommunikatív feltételeiről ír, Lőrincz Julianna a műfordítási terminológia kérdéseivel foglalkozik, Varga Gyula az előragokkal szerepét mutatja be izgalmasan gazdag példaanyagon, a Bíró Ferenc — Kalcsó Gyula páros pedig Heltai Gáspár Száz fabuláját vizsgálva azt próbálja kideríteni, milyen (ö-ző és egyéb) nyelvjárások hathattak a szerzőre. A könyvet nemcsak egyetemi hallgatók, hanem pedagógusok is haszonnal forgathatják - példaként Hargittay Emil tanulmányát említeném, aki az Egy katonaének című Balassi-verset orációnak tartva a szónoki beszéd retorikai szerkezetét vázolja fel: exordium — 1. strófa: a hallgatóság megszólítása és kérdésfeltevés, narratio — 2—4. strófa: a harc fiktív bemutatása az „Ellenség híré’’-től az álom leírásáig, propositio — 5. strófa: a vitézi eszmény és erkölcs megfogalmazása, confirmatio — 6—8. strófa: az 5. strófa tételének megerősítése, ill. fokozás az ellenség meglátásától a halál leírásáig, conclusio — 9. strófa: áldáskérő búcsúvétel. A szlovákiai magyar irodalom iránt érdeklődő olvasó számára elgondolkodtató lehet Alabán Ferenc tanulmánya, amelyben a kisebbségi irodalmak specifikumait és azok értékvonzatait illető kérdéseket próbálja a szerző általánosítani. Ebben a kérdésben olvasási tapasztalataim eredményeképpen teljesen eltérő álláspontot képviselek: legalább az Egyszemű éjszaka, de főleg az Iródia nemzedékétől kezdődően nyelvi szempontok alapján véleményem szerint kimutathatatlanok az Alabán által említett specifikumok. Például Farnbauer Gábor, Tálamon Alfonz, Csehy Zoltán vagy Mizser Attila köteteiről egyáltalán nem tartom valószínűnek, hogy bárki meg tudná állapítani a szerző nevének ismerete nélkül, hogy azok a szlovákiai magyar irodalomba tartoznak, bizonyos közös specifikus jegyek keresése pedig meglehetősen kockázatos vállalkozásnak tűnik. Legutóbb az Új Forrás idei szeptemberi számának az összeállításakor szembesültem a problémával: a leadott anyag kapcsán (amely meglehetősen széles merítésű volt, Tőzsér Árpádtól kezdve Hizsnyal Zoltánon, N. Tóth Anikón, Bárczi Zsófián, Hajtman Bélán, Polgár Anikón át Vida Gergelyig) a magyarországi szerkesztők elmondták, az írások színvonalasak, viszont vártak valami különlegességet, valami szlovákiai magyar ízt, specifikumot, de: ugyanaz van, ugyanolyan típusú szövegek, mint náluk, Magyarországon. Bíró Ferenc és Kalcsó Gyula tanulmánya szintén érdekes olvasmány: a nyelvjáráskutatás kérdései tájainkon meglehetősen népszerűek, ennek a történetiségbe ágyazása pedig izgalmas játék. Mint az eddigiekből is kiderült, az Irodalmi és nyelvi interpretációk című kötet folytatásra méltó antológia. Németh Zoltán Könyvjelző 10/2004
