Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)

2003-03-13 / 3. szám

Kalandos mondahagyomány Magyar Zoltán A mindentudó fű Lilium Aurum A Zoborvidéki mondák és hiedelmek alcímű könyv átfogó válogatás az egykori Nyitra megyei magyarság monda- és hie­delemvilágából. A bőséges monda- és le­gendagyűjteményt átfogó tanulmány, gazdag jegyzetapparátus, szakirodalom- és tájszójegyzék s több mutató egészíti ki. A közel- és a régmúlt máig eleven mesés történetei, babonái. Fűzve, 232 old., 14,3x20,6 cm bolti ár: 162 Sk kedvezménnyel: 148 Sk odás tettekről és események; ről szóló, ízes-zamatos, a nép ajkáról lecsöppenő monda­tok tematikailag rendszerezett gyűjteményé­vel találja szembe magát az olvasó, ha felüti Magyar Zoltán A mindentudó fű című köny­vét. Egyszóval: babonás-bűbájos élőbeszéd bugyog elő a lapokról. A helyszín Nyitra és környéke, a kérdezett adatközlők idősebb és jó elbeszélőnek tartott egyének A zoborvidéki települések népszokásai, népi hagyománya a szakmai köztudatban is ki­emelt helyen szerepel és reliktumként él, sok archaizmust megőrzött és meglehető­sen egységes képet mutat, ezért is vonzza a néprajzkutatókat, népdalgyűjtőket. A szóban forgó könyvben szerepelnek eredetmagyarázó-, helyi és történeti mon­dák, bűn és bűnhődés-, betyár-, kincs- ésKie­­delemmondák, valamint legendák Alsóbo­­dokról, Gímesről, Bédről, Pogrányból és az egész Zoborvidékről. A betyármondák közt található mondjuk a csekeji Vérvendégfoga­dóról szóló; ez az út mellett állt az erdőben: „No és hogy oda nagyon sokan betértek, va­lakik kigyüttek, akiknek nem vót pénzük, akiknek pénzük vót, eltűntek. Hogy soha meg se lettek. Osztán valakinek csak rá költött gyünni, hogy ott valami történik, osztán ott a pincébe sok csontot megtalál­tak. Oda voltak a pincébe elásva ezek a na­gyobb fejesek.” Ilyen és hasonló hangnemű rövid hallomások, látomások, élmények és vélemények sorakoznak a lapokon. Magyar Zoltán az MTA Néprajzi Kutatóin­tézetében dolgozik tudományos főmunka­társként, és több alkalommal gyűjtött Nyitrán és környékén, s 1998 óta a monda­hagyomány feltérképezése, összegyűjtése és osztályozása a választott célja. E kötetbe hatszázhatvanöt szöveg került — gondos vá­logatást követően, tematikailag csoportosít­va, száztíz adatközlő szájából. Megtudhatjuk többek között belőle, hogy Szűz Mária köny­­nyeiből lettek a gyöngyvirágok, vagy hogy „a szél Krisztus sebeibűl gyün”, és sok más természeti jelenség eredetét. A templomalapítási mondákban gyakran fordul elő Szent István, aki életének egy ré­szét a nyitrai várban töltötte, és népi mon­dák hősévé vált. Imre herceg, István király fia is élt e vidéken, és Magyar Zoltán köteté­ben szerepel is egy szóhagyományban meg­őrzött, immár lejegyzett alsócsitári monda a végzetes vadászatáról, amely párhuzamba állítható a Zrínyi és a vadkan történetével. A betyármondák főbb hősei a gesztéi Csinyi Péter, valamint Rózsa Sándor és Jánosík, akik valódi betyárhoz illően éles eszűek és erősek, a táltosmondák pedig több foggal vagy csonttal született, emberfe­letti, sámáni képességű, jóstehetségű embe­rekről szólnak. Helyi monda szerint erre járt Isten, és megmaradtak a nyomai, mivel akkor még puhák voltak a sziklák. Zsére keletkezéstör­ténete is Isten látogatásával áll kapcsolatban: „Mikor az isten a falukat teremtette, eljött er­re a vidékre is, és hegyről hegyre lépett, és közben a markából kipottyantotta a falut. A lábnyomok mind a két hegyen a sziklában vannak, ezeket Isten nyomának nevezik.” Egyes mondák lábnyomát, botjának nyomát, máshol szamarának vagy báránykáinak pa­tanyomait, illetve a kísérő angyalok cipellői­nek nyomait említik. A gyakran ismétlődő, kisebb eltérést mu­tató motívumok csupán megerősítik azt, hogy a környező falvak mondavilága közös élményekből, tapasztalatokból alakult ki, és az élőbeszéd, a szájról szájra adott, hallott vagy megélt történet különféle változáso­kon, ferdítéseken, hozzágondolásokon ment keresztül. Sok szövegben előfordul a szomszédasszony látta, apám beszélte, egy öreg bácsi szokott róla beszéni, még olyant is emlegettek, én úgy hallottam lánykorom­ban, nálunk aszongyák, hogy, igaz-e, nem-e, nem tudom kezdésű mondat, ami a monda- és legendajelleget támasztja alá. A dialek­tust, a hanglejtést, a hangszínt is kiérzi az ol­vasó a sorok közül, annyira ízesen és magá­val ragadóan sikerült papírra vetve rögzíteni a beszélt nyelvet. A falusi élet mindennapi és szokatlan je­lenségeinek (halálesetek, boszorkányjárá­sok, rontások és elhárításaik, táltosok, há­zikígyók stb. ecsetelésének) segítségével Magyar Zoltán a történeti, társadalmi, kultu­rális folyamatokra is rámutat, valamint azok kölcsönös összefüggéseire, az adott életvi­szonyokra, illetve az azokkal kapcsolatos ta­pasztalatokra. Másként fogalmazva: a min­dennapi élet társadalmi-kulturális színteré­re. A nép megjósolta például azt is egy ég­dörgés alkalmával, hogy az oroszok „kelet­ről fognak megszállni bennünköt”. Persze döntse el mindenki maga, vajon hisz-e benne, tényleg hazajártak-e a holtak és felhörpintették-e a pálinkát, voltak-e lólá­bú menyecskék és gazdáik kívánságait leső lidérccsirkék, és boszorkányok szerezték-e meg a tejhasznot, mint ahogy azt Gímesen beszélik: „Még azt is mondták, hogy ment az asszony az istállóba fejni, és hogy csak úgy súgott a tej. Csak úgy súgott. Bezzeg hiába ment ő utána fejni, nem vót a tehénné egy csepp tej se. Na. Hogy má a boszorkány ki­fejte.” Szerelmi rontásra és szerelmi varázslásra is talál az ember a könyvben útmutatót: reg­gelente az asszonyok meghenteregtek a friss harmatban, otthon kicsavarták szok­nyáikat, és azzal itatták meg a férfiakat. Sok csalafintaságot műveltek egykoron az asszo­nyok (is)... És hogy mi is az a mindentudó fű, azt is el­árulja a gyűjtő szerző: egy mitikus növény, mely a várhegy déli oldalán nő. Aki rálel, mindentudóvá válik. Egy nagygazdának a bocskora kapcájába akadt a fű, és hirtelen világosan látta, hol mi történik. Viszont egyet nem tudott: hogy a mindentudó fű akadt a bocskora kapcájába, így hát el is vesztette. Könnyen jött, könnyen ment. Aki pedig keresi, úgy járja a fáma, nagy ritkán lel csak rá. Magyar Zoltán könyve a népi kultúráról való ismereteink gyarapítását, kiegészítését, a nyitrai nyelvsziget monda- és hiedelemvi­lágát, a zoborvidéki szájhagyomány alapos megismerését szorgalmazza izgalmas, lebi­lincselő módon. A kötet szerzője a feldolgo­zott mondahagyományt könnyen átlátható­an, rendszerezve, előszóval és jegyzetekkel ellátva bocsátja a kedves olvasó rendelkezé­sére. Pénzes Tímea Verseny Állítsa fel korábban bemutatott néprajzi es helytörténeti könyveink alapján a slágerlistáját, s kis szeren­csével Öné lebet a kiválasztott kiad­ványok valamelyike. Tüntesse fel a levelében, melyik könyvet (mely könyveket) szeretne megnyerni. [0 Könyvjelző 3/2003

Next

/
Oldalképek
Tartalom