Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)

2003-12-11 / 12. szám

Hány éves a DAC? Kérdezzük, mert A dunaszerdahelyi futball 100 éve (1904—2004) kiad­ványból nem tudjuk meg ponto­san, mióta van szervezett labdarúgás a vá­rosban. Hiába is sugallja a címlap, a Brányik Sándor—Sidó Ferenc szerzőpáros könyve egyszerűen nem dokumentálja. Ellenben már az első lapokon jelzi, hogy 1909- május 22-én újjászervezték és véglegesen hivatalo­san bejegyezték — DSE-t (Dunaszerdahelyi Sport Egyesület). Nem a DAC-ot! Arról szó sincs. Később említik, 1922-es dátummal, amikor „a város hagyománytisztelő vezető­sége visszaállította a DAC elnevezést”. Igen, csak hát ilyen egyesület (Dunaszerdahelyi Atlétikai Club) nem létezett (hacsak illegáli­san nem), a könyv sem tesz róla említést. De visszaállították. A krónikások lelke rajta. Mindegy. így vagy úgy, egy-két év ide vagy oda, nem számít, a tények tények maradnak: a dunaszerdahelyi labdarúgás hosszú, moz­galmas és szép utat tett meg, amíg a múlt század végén feljutott a csúcsra. Ezt taglalja a könyv, nagy-nagy precizitás­sal, de rendszerint zavaróan túlzott részlete­zéssel. Az alkalmi írók-összeállítók (mind­ketten játszottak, edzősködtek a DAC-ban) óriás mennyiségű nyersanyagot — ahogy mondani szokták — rendeztek sajtó alá, totá­lis statisztikájuktól szinte megfájdul az em­ber feje. Kltibjegyzőkönyvek, korabeli újsá­gok, szemtanúk elbeszélései és saját élmé­nyeik alapján minden lényegest és lényegte­lent el akartak mondani a város focijáról. Ta­lán még a mindennél is többet. Ezért aztán a vaskos kézikönyv szinte minden lapján ne­vek, csapatösszeállítások, meccseredmé­nyek, percek, góllövők, bírók, partjelzők, sárga lapok, frázisok, közhelyek sokasága. Rendszerint olyan részletek, amelyeknek van is, meg nincs is jelentőségük. A szerzők kronológiai sorrendben, évről évre, hónapról hónapra, hétről hétre, meccs­ről meccsre elevenítik fel a történteket. Egy­­egy mérkőzés kapcsán még azt is leírják, hogy például a hőskori találkozó hányadik percében születtek a gólok, hogy jobb volt az ellenfél, de a DAC fordított, hogy a csatár tizedmásodperc alatt lekezelte a labdát, majd a hálóba rúgta, hogy az időjárás is ke­gyeibe fogadta a csapatokat, gyönyörű, csendes, napsütéses időben Horvát játékve­zető sípjelére indult a meccs, hogy... Közhe­lyek. Nyolcvan, hetven, hatvan év távlatából. A DAC fejlődését determináló, nagy dolgo­kat eldöntő összecsapások részletezése még úgy-ahogy érthető, de a többi mérkőzésé? Enyhe túlzásnak tűnik. Viszont helyénvaló­­ak a szövegdzsungelt oldó profilok, azok­nak a focistáknak és vezetőiknek a rövid jel­lemzése, akik a sportág meghatározói voltak (például Sándor Gézáé; ő a harmincas évek­ben már tizenhat évesen a felnőttek között focizott, később profiként a cseh Teplice csapatában folytatta pályafutását). Bár ezek az arcélek is rapszodikusak. Hol a szöveg­ben vannak elrejtve néhány mondat erejéig, hol képaláírásban, hol meg külön. Egyéb­ként a formai egység hiánya (a tartalmié is) jellemző az egész könyvre. A két háború kö­zötti korszaknak van egy összefogó fejezet­címe (Az 1918 utáni évek), s ezen belül év­számok tagolják a szöveget, de tartalmi szempontból talán jobb lett volna, ha cím­szavakban jut kifejezésre egy-egy korszakos siker. Mondjuk az, amikor a DAC felkerült a Szlovákiai Magyar Labdarúgó-szövetség által irányított dél-szlovákiai bajnokságba. Az év­számok ugyanis történetileg nem jelzéssze­rűk, a beavatadan olvasónak nem monda­nak semmit. Sajnos ez a disztingválás telje­sen hiányzik a futball-almanachnak is nevez­hető kiadvány, második részéből. A klub má­sodik világháború utáni története egy össze­foglaló, semmitmondó munkacímmel (1945-től napjainkig) egyszerűen be van öntve 236 oldalra. Sehol egy fejezetcím, egy alcím, amely jelezné, mikor is születtek a nagy dolgok, hányszor jutott különböző csúcsra a csapat. Ne feledjük, a DAC a nyolc­vanas esztendőkben megnyerte a Szlovák Nemzeti Ligát, bejutott a csehszlovák ligába, bronzérmes és Csehszlovák Kupa-győztes lett, kijutott Európába. Persze, persze, mind­ez ott van a könyvben, jó mélyen elásva. Hadd keresse az olvasó. A gömöri és a bod­rogközi is. Mert mindenki tudja, a 70/80-as években a DAC már nemcsak Dunaszer­­dahely és a Csallóköz „belügye”, hanem Dél- Szlovákia szimbóluma. Nagyon sokan szorí-A QUMASZEROAHELY1 ^■1 futball 100 ÉVE1904 “"ooa WM!|| Brányik Sándor—Sidó Ferenc A dunaszerdahelyi futball 100 éve (1904-2004) Nap Kiadó Fűzve, 318 old, 16,5x23,5 bolti ár: 199 Sk kedvezménnyel: 179 Sk tottak a csapatnak (ne magyarázzuk, hogy a szép és eredményes játékon túlmenően mi­ért). Már csak ezért is, no meg az elementá­ris szerkesztési elvek megtartásáért jobban ki kellet volna címekkel hangsúlyozni, látha­tóan feltüntetni az oldalakon a dicső korsza­kokat, a mérföldköveket. De ott, ahogy már jeleztük, 236 lapon át egymás sarkát tapos­sák a nevek (mi a funkciója a annak, hogy a meccsek eredményein, góllövőin kívül fel vannak tüntetve a bírók, partjelzők, sárga la­pok), számok, nem egy esetben a bosszantó frázisok (a jellegtelen nyilatkozatok idézésé­re gondolunk, amikor például azt olvassuk, hogy hol készül a csapat, hány napig lesz ott, utána hová megy, hány edzőmeccset ját­szik stb.). Nem mondhatjuk, hogy nincs nyo­mon követve a DAC felemelkedésének mi­kéntje. Például az, hogy annak idején miért tartozott a DAC a csehszlovák liga három leggazdagabb klubja közé. íme, az egykori vezető magyarázata: „A járási kommunista pártvezetés (élén a sportszerető Magyarics Vince vezető titkárral — a szerk.) irányítása Varga Gabriella Gyakorlati Jóga Lilium Aurum Fűzve, 72 old., 12,3x20 cm bolti ár: 130 Sk kedvezménnyel: 119 Sk Németh Pál Kézilabda szóközeiből Nap Kiadó Fűzve, 130 old., 16,5x23 cm bolti ár: 150 Sk kedvezménnyel: Könyvjelző 12/2003 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom