Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)

2003-11-13 / 11. szám

A jelek szerint B.-t olvasva az a zavaró érzé­sem támadt, hogy B., mikor más szerzők szö­vegeit hangsúlyosan emeli mondandója kö­zéppontjába — beleolvad a szövegbe, ahe­lyett, hogy uralni próbálná azt. Nem teszi eléggé próbára saját elméleti játéktere teher­bírását, és így elmulasztja azt a lehetőséget, hogy a kötet írásai, tanulmányai egy elképzel­hető monográfia párbeszédet folytató, egy­mást továbbgondoló fragmentumaiként funkcionáljanak. Hiányát érzem egy olyan bővebb — eredeti — listának is, melyből kiderülne, mely detek­­tívszövegekre építve gondolja B. a detektív­­történetről (krimiről?) azt, amit mond. Tud­juk, hogy tudja, mások mit tudnak, de arról már keveset tudunk meg, hogy B. a közép-eu­rópai detektívtörténet Skvoreckyn, Capeken, Vilikovskyn, Lengyelen, Némethen, Szilasin, Taron túli, mely beavatási szövegei alapján gondolja el a műfajt (beavatási szöveg alatt ar­ra a detektívtörténetre / krimire gondolok, amely a klasszikusnak nevezhető kereteken belül érvényes elsősorban). A B. által említett két cseh szerzőt leszámítva, a megidézett SZÉP-IRODALMI SZÖVEGEK csak áttételesen képesek utalni a szabott műfaji keretek kö­zött magukat komolyan vevő variánsokra. A tanulmánykötet számomra legizgalma­sabb írása A beavatás poétikája (Archaikus struktúrák a detektívtörténetben). A problé­mafelvetés, a megoldás keresése és a válasz megtalálásának igénye egy korrekten meg­szerkesztett krimi (detektívtörténet) vonalve­zetését idézi. Eltúlozva tán, de a szöveg akár a hagyományos detektívtörténet szerkezeté­nek parafrázisaként is olvasható. Ebben az írásban mutatkozik meg igazán, hogy B. talán nem elsősorban egy aktuális elméleti trend követőjeként foglalkozik csak a műfajjal, ha­nem esetenként akár fogékony és jó vadász­ösztönnel megáldott olvasója is lehet. Nem áll szándékomban vitatkozni a B. által a beavatási regények műfajtipikus háromszö­ge alapján továbbgondolt ábra jelentésével (66.; 71.), csupán megjegyezném, hogy a de­tektívtörténet háromszögének közepére he­lyezve akár a MEGOLDÁS is megjelenhet, amely akárcsak a beavatási regények isteni lé­nye — figyelembe véve a műfajspecifikus el­várásokat - NEM MEGKÉRDŐJELEZHETŐ. Ilyen értelemben a gyilkos sem elsősorban ti­tok fedte mivolta miatt van a viszonyrendszer középpontjában, hanem mert az ugyanott el­helyezett áldozat mellett, s vele együtt, a kez­dettől fogva övé az elrejtett TUDÁS, melynek beavatottjává az ADEPTUS-olvasó a kísérő Szűz (talán a SZÖVEG?) közvetítésével válik, a műfaj szabályait uraló BEAVATÓ-szerző segít­ségével. (A beavatás poétikája a műfaj olvasói játékszabályaihoz való igazodás példája is. B. egy ismert szerző műve kapcsán, bár kényte­len leleplezni a gyilkos személyét, a beavatat­­lanok előtt [ti. akik az adott művet esedeg még nem olvasták] a mű címének eltitkolásá­val hagyja érintetlenül a majdani olvasó szá­mára a megoldás keresésének izgalmát, fe­szültségét.) A jelek szerint szövegeinek színskáláján a Miroslav Petíícek könyvét bemutató írásé a vérvörös. A Műfaj/bölcselet avagy a „kemény krimi” találkozása a filozófiával a törvény boncasztalán egyrészt példája a magát a vizs­gált szövegnek alárendelő szerzői magatar­tásnak, másrészt a „szociálisan” láthataúan holttest petííceki kategóriája zavarba ejtően és zavarkeltően talányos. A gyilkosság szemi­otikái jelenségként való vizsgálata a műfaj jel­megfejtő jellegénél fogva akár evidensnek is tekinthető, de az erőszakos halálnak „a meg halás kellő pillanatának elidegenítéseként” (126.) történő megfogalmazása olyan rejtel­mes metafizikai távlatokat villant fel, melyek bűvöletében könnyen ingoványos talajra té­vedhetünk (hacsak nem A rózsa neve a vizs­gált történet címe). A korábban már említett Oidipusz és Sala­mon, avagy a detektívtörténet antropológiá­ja című Capek-tanulmányra visszatérve nem tartom szerencsésnek A. Christie-t a Capek utáni detektívtörténet klasszikusának nevez­ni (198.). A megfogalmazás Capek kiemelé­sét, a detektívtörténet-kánon egyik közép­pontjába emelését feltételezné. Erre utaló nyomokat azonban B. szövege nem kínál fel. Némileg elnagyolt a grafológiát és a pszicho­analízist érintő megállapítás is: „Capek mind­két, akkoriban még viszonylag fiatalnak szá­mító vagy éppen formálódó diszciplína tudo­mányosságát szkepszissel fogadta... ” (199) A kézírás elemzésének gyökerei valójában a 17. századig nyúlnak vissza, de tény, hogy a 20. század kriminalisztikája és detektívtörténet­­szerzői fokozott érdeklődést mutatnak e tárgy irányában. A pszichoanalízis lehetősé­geinek ironikus zárójelbe tétele ugyan meg­jelenítődik a Naprosty dúkaz elemzése kap­csán, de az ugyancsak szövegtérbe vont Básník, Závrat’, illetve az Experiment profeso­­ra Rouse című novellákkal kapcsolatban a pszichoanalízist az irónia irányába kifuttató érvelés már hiányzik. A jelek szerint című ta­nulmánykötet a műfaj néhány elméletírójá­nak és néhány szövegének B. tolmácsolásá­ban és hozzájárulásával megelevenedő, de monológokra építő tere. A jelek szerint a kötet élén és végén álló két szöveg, az Idézés és az Újraidézés funkciója a keretadás. Céljuk a műfajhoz kötött „viktoriá­nus” illúzió életre hívása és az olvasótól való elidegenítése — megteremtve az objektivitás­hoz nélkülözheteüen távolságot és perspektí­vát. Mindkettő rövid, tömör szöveg, így szava­ik jelentésével szembeni igényeink is felfoko­zottak: „Testet-lelket melengető puncsot szol­gálnak fel faarcú, pakompartos inasok. Meg hitt duruzsolás, csak ittott hangzik fel egy-egy hangosabb kacaj. Egymásnak koccanó jég­kockák hangja”— írja B. az Idézésben (15.). És a szövegben megbúvó, üzenő jelek miatt ké­telyeim támadnak. A forró puncsba kísérlet­ként dobott jégkockák nem koccantak zajo­san, talán mert a jégkocka is whiskyt kíván. De ez már nem a jó öreg (pszeudo)vikto­­riánus Anglia, hanem a hard-boiled school Amerikája, és talán egy másik történet. (Kalligram, Pozsony 2003) Dusík Anikó A SOROZAT TOVÁBBI KÖTETEI Cichy Zoltán I A */»>vrg hrfm»|tltn«llHi*íl teste 1 Kalligram Kötve, 312 old., 11,7x18,5 cm I bolti ár: 259 Sk : kedvezménnyel: 229 Sk ADV-KOLLÁZS H. Nagy Péter Ady-koiláx* Kalligram Kötve, 248 old., 12x18 cm bolti ár: 190 Sk kedvezménnyel: 169 Sk Könyvjelző 11/2003

Next

/
Oldalképek
Tartalom