Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-11-13 / 11. szám
A jelek szerint B.-t olvasva az a zavaró érzésem támadt, hogy B., mikor más szerzők szövegeit hangsúlyosan emeli mondandója középpontjába — beleolvad a szövegbe, ahelyett, hogy uralni próbálná azt. Nem teszi eléggé próbára saját elméleti játéktere teherbírását, és így elmulasztja azt a lehetőséget, hogy a kötet írásai, tanulmányai egy elképzelhető monográfia párbeszédet folytató, egymást továbbgondoló fragmentumaiként funkcionáljanak. Hiányát érzem egy olyan bővebb — eredeti — listának is, melyből kiderülne, mely detektívszövegekre építve gondolja B. a detektívtörténetről (krimiről?) azt, amit mond. Tudjuk, hogy tudja, mások mit tudnak, de arról már keveset tudunk meg, hogy B. a közép-európai detektívtörténet Skvoreckyn, Capeken, Vilikovskyn, Lengyelen, Némethen, Szilasin, Taron túli, mely beavatási szövegei alapján gondolja el a műfajt (beavatási szöveg alatt arra a detektívtörténetre / krimire gondolok, amely a klasszikusnak nevezhető kereteken belül érvényes elsősorban). A B. által említett két cseh szerzőt leszámítva, a megidézett SZÉP-IRODALMI SZÖVEGEK csak áttételesen képesek utalni a szabott műfaji keretek között magukat komolyan vevő variánsokra. A tanulmánykötet számomra legizgalmasabb írása A beavatás poétikája (Archaikus struktúrák a detektívtörténetben). A problémafelvetés, a megoldás keresése és a válasz megtalálásának igénye egy korrekten megszerkesztett krimi (detektívtörténet) vonalvezetését idézi. Eltúlozva tán, de a szöveg akár a hagyományos detektívtörténet szerkezetének parafrázisaként is olvasható. Ebben az írásban mutatkozik meg igazán, hogy B. talán nem elsősorban egy aktuális elméleti trend követőjeként foglalkozik csak a műfajjal, hanem esetenként akár fogékony és jó vadászösztönnel megáldott olvasója is lehet. Nem áll szándékomban vitatkozni a B. által a beavatási regények műfajtipikus háromszöge alapján továbbgondolt ábra jelentésével (66.; 71.), csupán megjegyezném, hogy a detektívtörténet háromszögének közepére helyezve akár a MEGOLDÁS is megjelenhet, amely akárcsak a beavatási regények isteni lénye — figyelembe véve a műfajspecifikus elvárásokat - NEM MEGKÉRDŐJELEZHETŐ. Ilyen értelemben a gyilkos sem elsősorban titok fedte mivolta miatt van a viszonyrendszer középpontjában, hanem mert az ugyanott elhelyezett áldozat mellett, s vele együtt, a kezdettől fogva övé az elrejtett TUDÁS, melynek beavatottjává az ADEPTUS-olvasó a kísérő Szűz (talán a SZÖVEG?) közvetítésével válik, a műfaj szabályait uraló BEAVATÓ-szerző segítségével. (A beavatás poétikája a műfaj olvasói játékszabályaihoz való igazodás példája is. B. egy ismert szerző műve kapcsán, bár kénytelen leleplezni a gyilkos személyét, a beavatatlanok előtt [ti. akik az adott művet esedeg még nem olvasták] a mű címének eltitkolásával hagyja érintetlenül a majdani olvasó számára a megoldás keresésének izgalmát, feszültségét.) A jelek szerint szövegeinek színskáláján a Miroslav Petíícek könyvét bemutató írásé a vérvörös. A Műfaj/bölcselet avagy a „kemény krimi” találkozása a filozófiával a törvény boncasztalán egyrészt példája a magát a vizsgált szövegnek alárendelő szerzői magatartásnak, másrészt a „szociálisan” láthataúan holttest petííceki kategóriája zavarba ejtően és zavarkeltően talányos. A gyilkosság szemiotikái jelenségként való vizsgálata a műfaj jelmegfejtő jellegénél fogva akár evidensnek is tekinthető, de az erőszakos halálnak „a meg halás kellő pillanatának elidegenítéseként” (126.) történő megfogalmazása olyan rejtelmes metafizikai távlatokat villant fel, melyek bűvöletében könnyen ingoványos talajra tévedhetünk (hacsak nem A rózsa neve a vizsgált történet címe). A korábban már említett Oidipusz és Salamon, avagy a detektívtörténet antropológiája című Capek-tanulmányra visszatérve nem tartom szerencsésnek A. Christie-t a Capek utáni detektívtörténet klasszikusának nevezni (198.). A megfogalmazás Capek kiemelését, a detektívtörténet-kánon egyik középpontjába emelését feltételezné. Erre utaló nyomokat azonban B. szövege nem kínál fel. Némileg elnagyolt a grafológiát és a pszichoanalízist érintő megállapítás is: „Capek mindkét, akkoriban még viszonylag fiatalnak számító vagy éppen formálódó diszciplína tudományosságát szkepszissel fogadta... ” (199) A kézírás elemzésének gyökerei valójában a 17. századig nyúlnak vissza, de tény, hogy a 20. század kriminalisztikája és detektívtörténetszerzői fokozott érdeklődést mutatnak e tárgy irányában. A pszichoanalízis lehetőségeinek ironikus zárójelbe tétele ugyan megjelenítődik a Naprosty dúkaz elemzése kapcsán, de az ugyancsak szövegtérbe vont Básník, Závrat’, illetve az Experiment profesora Rouse című novellákkal kapcsolatban a pszichoanalízist az irónia irányába kifuttató érvelés már hiányzik. A jelek szerint című tanulmánykötet a műfaj néhány elméletírójának és néhány szövegének B. tolmácsolásában és hozzájárulásával megelevenedő, de monológokra építő tere. A jelek szerint a kötet élén és végén álló két szöveg, az Idézés és az Újraidézés funkciója a keretadás. Céljuk a műfajhoz kötött „viktoriánus” illúzió életre hívása és az olvasótól való elidegenítése — megteremtve az objektivitáshoz nélkülözheteüen távolságot és perspektívát. Mindkettő rövid, tömör szöveg, így szavaik jelentésével szembeni igényeink is felfokozottak: „Testet-lelket melengető puncsot szolgálnak fel faarcú, pakompartos inasok. Meg hitt duruzsolás, csak ittott hangzik fel egy-egy hangosabb kacaj. Egymásnak koccanó jégkockák hangja”— írja B. az Idézésben (15.). És a szövegben megbúvó, üzenő jelek miatt kételyeim támadnak. A forró puncsba kísérletként dobott jégkockák nem koccantak zajosan, talán mert a jégkocka is whiskyt kíván. De ez már nem a jó öreg (pszeudo)viktoriánus Anglia, hanem a hard-boiled school Amerikája, és talán egy másik történet. (Kalligram, Pozsony 2003) Dusík Anikó A SOROZAT TOVÁBBI KÖTETEI Cichy Zoltán I A */»>vrg hrfm»|tltn«llHi*íl teste 1 Kalligram Kötve, 312 old., 11,7x18,5 cm I bolti ár: 259 Sk : kedvezménnyel: 229 Sk ADV-KOLLÁZS H. Nagy Péter Ady-koiláx* Kalligram Kötve, 248 old., 12x18 cm bolti ár: 190 Sk kedvezménnyel: 169 Sk Könyvjelző 11/2003
