Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-10-23 / 10. szám
Életképesek vagyunk nyelvileg Magyar nyelvtervezés Szlovákiában címmel újabb könyv jelent meg a közelmúltban a Lanstyák István-Szabómihály Gizella szerzőpárostól. Ez a könyv főleg azért fontos, mert par excellence magyar nyelvi tervezéssel foglalkozó monografikus mű eddig nem jelent meg. Nemcsak az egyetemes magyar nyelvészet, hanem például a szlovák sem büszkélkedhet hasonló eredménnyel ezen a területen, noha a fennálló szlovákiai nyelvi helyzet, a szlovák mint államnyelv s viszonya az ország területén használt kisebbségi nyelvekhez — bolgár, cseh, horvát, magyar, német, lengyel, roma, ruszin, ukrán — mindezt kellőképpen indokolnák; nem szólva a velük kapcsolatos egyéb nyelvi tervezési kérdésekről, amilyenek például e nyelvek elterjedtsége (főleg a kisebbségi nyelvek esetében), használatuk színterei, fennmaradásuk és fejlődésük biztosítása, vagy a rendszerváltozás után hatályba lépett nyelvtörvények megszületésének, működésének, kihatásainak körülményei. A könyv több olvasói réteg számára, komplex céllal készült. Elsősorban tudományos, nyelvészeti-nyelvpolitikai szakirodalomként nyelvész szakemberek vehetik kézbe; a magyar nyelvnek a szlovákiai hivatali/hivatalos nyelvhasználatát elősegítő kézikönyvként főleg közigazgatásban dolgozó tisztviselők, politikusok, újságírók, pedagógusok, mindazok, akiknek a szlovákiai magyar beszélőközösség széles rétegeire van befolyásuk; oktatási anyagként egyetemi oktatók, hallgatók, ezenkívül más pedagógusok, öntudatos állampolgárok, érdeklődő magánszemélyek forgathatják haszonnal. Nyelvtervező szakirodalomként tudományosságát kell elsősorban kiemelni, noha ez evidencia, hiszen mindkét szerző tudományos kutató (is). E ténynek nyilvánvaló jegyei nemcsak külsőségekben mutatkoznak meg, hanem főleg abban, hogy a szakirodalommal állandó diskurzust folytatnak; emellett az sem elhanyagolható, hogy a nyelvészeti közgondolkodásban még ma is tabunak számító kérdésekkel kapcsolatban is egyértelműen és határozottan állást foglalnak, így például a „darázsfészeknek” számító nyelvi hiány kérdésében. Az említett, nyugati, angolszász, cseh és szlovák, anyaországi és kisebbségi magyar szerzőkkel folytatott széles körű nemzetközi diskurzusban a szerzők a tárgykör egyetlen központi kérdését sem kerülik meg. Ezek közé sorolhatjuk a kodifikációval, a magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzőivel foglalkozókat, hasonlóan azokat, amelyek egyéb elméleti és gyakorlati terminológiai kérdéseket taglalnak vagy a rendszerváltozás utáni bő egy évtized, ill. a két világháború közötti időszak nyelvtörvényeinek, nyelvi rendeletéinek elemzéséhez, s mindezek alapján a konkrét nyelvtervezői lépések meghatározásához kapcsolódnak. E kérdések nem öncélúan jelenek meg, hanem azt célozzák, hogy megfontolt nyelvtervezői lépések hatására .milyen regiszterekkel és hogyan bővüljön a magyar nyelv eszköztára Szlovákiában; másképpen, milyen színtereken lassuljon le, álljon meg a magyar visszaszorulása, illetőleg induljon meg revitalizálódása. Mindez a könyv vitathatatlan értéke, erénye. Az egyes fejezetek - a téma meghatározta lehetőségek szerint — deduktív módon vannak felépítve, az általánosabb kérdések felől közelítenek a speciálisabbakhoz. így az érdemi fejezetek (I—IV.) szervesen illeszkednek egymáshoz, egészítik ki egymást. A szöveg minden résztanulmány esetében konkrét, empirikús vizsgálati anyaggal gazdagon illusztrált, következetesen egy témához — a szlovákiai magyar nyelvtervezéshez kapcsolódóan monografikus. Nem lezárt, hanem nyitott és dinamikus. Olvasásakor az olvasónak az a benyomása támad, hogy a benne tárgyaltak követésével egy éppen zajló folyamatba nyer (szinkrón) bepillantást, ily módon szinte megkívánja bizonyos idő elteltével — a politikai, társadalmi, gazdasági helyzet megváltozásával — az újraolvasást. Elsősorban a magyar nyelv szlovákiai jogi státusáról szóló II. nagy fejezethez és a nyelvtervezési feladatokról. írott IV. fejezethez illesz— Uan«£äfe.iteö<äii! - áS uaifc. MAGYAR (fflaVTEKVEZtS SZLOVÁKIÁBAN ftimltnínfaH: tlcitunKnuunok; Lanstyák István — Szabómihály Gizella Magyar nyelvtervezés Szlovákiában Kalligram A kötet a szlovák parlamentnek a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvényt tartalmazza, valamint a nyelv-. használati jogokkal és az érvényesítésükkel kapcsolatos dokumentumokat. A hozzájuk tartozó elemző írások e nyelvhasználati jogok gyakorlati érvényesítéséhez nyújtanak segítséget. Fűzve, 304 old., 16,6x24 cm bolti ár: 290 Sk kedvezménnyel: 239 Sk kedik nagyon hasznosan a Dokumentumok című kötetzáró rész. Ebben a nyelvhasználat szabályozása szempontjából fontos hazai és nemzetközi dokumentumok, ill. azok vonatkozó paragrafusai, cikkei kaptak helyet. A dokumentumok azonban nem a már meglevő, magyarra fordított változatukban olvashatók, hanem ezektől függetlenül, Szabómihály Gizella készítette szabatos, az eddigi szlovákiai magyar nyelvtervezés eredményeire épülő magyar fordításukban. Itt találhatók például a szlovák alkotmánynak és a magyar—szlovák alapszerződésnek a nyelvhasználatra vonatkozó paragrafusai, a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájának bizonyos részei, az 1995. évi államnyelvtörvény, az 1999. évi kisebbségi nyelvtörvény, az 1993. évi névtörvény, az 1994. évi anyakönyvi törvény, az 1994. évi táblatörvény és egyéb rendelkezések. E dokumentumok egyrészt illusztrálják a hozzájuk kapcsolódó elemzéseket s egyben hivatkozási alapul szolgálnak, másrészt beiktatásukat az is indokolja," hogy a közember számára nehezen hozzáférhetőek, szakszerűen pontos, magyar nyelvre fordított változatukban még inkább. Ezzel a résszel kiegészülve válik egységes egésszé a könyv. Hivatali nyelvhasználatot elősegítő kézikönyv minőségében a legfontosabb A magyar nyelv jogi státusa Szlovákiában című fejezet. Ebben kapott helyet a szlovákiai kisebbségek nyelvi jogairól, a kisebbségi nyelvhasználat színtereiről szóló tanulmány, amely — ahogy az egész könyv is — a szlovákiai magyar beszélőközösséget állítja előtérbe. Ugyancsak itt kapott helyet az 1999- évi kisebbségi nyelvtörvény elemzése is, s ennek mintegy szerves folytatásaként a szlovákiai kisebbségek nyelvi jogaival az 1999. évi kisebbségi nyelvhasználati törvény tükrében foglalkozó írás. A szóban forgó egész második fejezet annyira fontos, hogy a nyelvi kisebbségek minden tagjának ismernie kellene, rajtuk kívül persze a többségekhez tartozóknak is. Nem elhanyagolható szempont a könyvnek az egyetemi oktatás felől való megközelítése sem. Innen nézve nagy érdeme, hogy következetesen kerüli a többértelmű megfogalmazásokat a műszók meghatározásában, a homályt a nyelvész szakemberek álláspontjának ismertetésében, mindezzel korszerű tudományos fogalmi apparátust nyújtva az olvasónak, egyben a nyelvtervezés egy lehetséges modelljét felvázolva. Külön kiemelhetjük A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői című tanulmányt. Ugyancsak főleg az oktatás felől nézve szolgál számos tanulsággal a Nyelvpolitika a kisebbségek oktatásában című írás. Középiskolai tantervek, tanmenetek, egyetemi nyelvi tervezési, nyelvpolitikai kurzusok tételeinek összeállításában hasznos segítséget jelent az utolsó alfejezete, amely a nyelvpolitikai oktatás tartalmi kérdéseit érinti. (Kalligram, Pozsony2002) Simon Szabolcs Könyvjelző 10/2003
