Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-07-10 / 7. szám
Egy(-két) ceruza története ^ ATersánszky-regényt olvastam éppen, amikor rátaláltam Tipary László El kell menni katonának...című könyvére. Az említett regénnyel ellentétben itt nem a ceruza, hanem maguk a katonafüzetekbe, illetve dalosfüzetekbe bejegyzett szövegek vándorolnak: az ezekbe foglalt kedves népdalokat, balladákat, katonanótákat vagy éppen a saját szerzeményeiket másolták nagy buzgalommal könyveikbe a bajtársak. A dalosfüzetek és katonafüzetek, valamint az azokban megőrződött szövegek a világháborúk — elsősorban a második világégés — közismert, a korabeli rádióban sugárzott propagandadalaival, katonanótáival szemben talán kevésbé ismertek. Tipary László gyűjtése ezért is fontos forrás. Mintegy alulról, a közkatona szemszögéből láttatja a katonaéletet, segítségével árnyaltabb képet kaphatunk a háborúk vagy a boldog békeidők bakáinak mindennapjairól. Az itt bemutatott daloskönyvek, füzetek alkotói, öszszeállítói tényleges katonaidejüket töltő katonák, akik ilyenformán örökítették meg a katonaéletben szerzett jó vagy éppen kellemetlen élményeiket; máskor az otthonról hozott kedves dalokat, versikéket is bejegyezték füzeteikbe. Tipary László — sok más érdekes korabeli dokumentum (pl. fényképek, képeslapok, katonai elbocsátó lapok) mellett — három ilyen katonafüzetet és egy emlékkönyvet mutat be, Ipolyság környéki jó tollú kiszolgált katonák féltve őrzött kincseit. Tipary személyesen ismerte, ismeri is az egyes szerzőket, akiknek előbb vázolja az életútját, majd ismerteti a katonafüzeteik tartalmát (és ami külön dicséretre méltó, pontos leírást ad magukról a füzetekről is). Mindegyik bemutatott katonafüzetben megtalálható — nem is egy — (tüzér)hiszekegy, -litánia, -miatyánk, a legismertebb egyházi hitvalló és bibliai szövegek rendkívül szellemes, „katonásított” átirata. Egyik kedvencem a Szent Péter gonoszsága című Hornok Pál-szerzemény, amely szerint Jézus, mikor a katonát teremtette; pontosan tollba mondta Péternek, mi is jár a bakának (72. o., pl. „...tejeskávé, fehér kenyér, puha...”), a nagyothalló Péter azonban a következőket jegyezte le: „Testgyakorlat, zupa.” Az egyes füzetekben rokon az is, hogy szerzőiket hasonló okok, körülmények ösztönözték az írásra. Mikor verselt hát a katona? „Mikor napos voltam, unalomból...” (31- o.) vagy „...egy szép vasárnap délután...” (75. o.). A könyvekben szereplő írások - mind műfajilag, mind témájukat tekintve — meglehetősen változatosak: az említetteken kívül vannak itt levelek (a szülőknek, kedvesnek), népballadák, népdalok, nóták, szellemes és olykor sikamlós versikék, a naiv rigmusoktól (a következő akár Szabolcska Mihály tollából is szökkenhetett volna: „Bokorban epedő kislányka ül, / Tiszta éghajlat mindetífelől, / Mégis egy Könyvjelző 7/2003 kis madár ül az ágon, / Aranyos lepke csüng a virágon.” — a szintén remekbe sikerült folytatás a 38. oldalon olvasható...), a „Petőfiklasszikusokra” emlékeztető sorokon át a már-már Adyt idéző bor(z)ongásig (Összeomlás, Hornok Pál verse — 74. o.). A katonatársak bizonyára ismerték egymás szerzeményeit (hiszen előszeretettel másolták őket saját füzetükbe), sőt valószínűleg véleményezték is azokat. Hogy az öncenzúra is működött, erre Medgyesi Pál katonafüzete a példa, amelyből az első hat lap hiányzik. Tipary László szerint maga a szerző kurtította meg a füzetet, mert az ide jegyzett versek vaskos szavakat tartalmazhattak. A könyvben szereplő katonafüzetek szerzői között van, aki még az első világháború előtti időkben katonáskodott, és olyanok is akadnak, akik már a csehszlovák hadseregben szolgáltak. Az imént említett palásti születésű Medgyesi Pál tényleges katonai szolgálatát még a Monarchia idejében töltötte, „Ferencz Jóska" bakájaként (akit aztán egyik saját költeményében szerepeltet is), majd harcolt az első világháborúban. Medgyesi született poéta, főleg ha udvarlásról van szó. Verseivel — valószínűleg egyidejűleg — több hölgyet is boldogított. Figyelemre méltó, hogy a „civilben" ácsmester Medgyesi milyen ügyesen bánik a szavakkal: „...lehetek-e az Ön főigényese a jövő boldogságra?” — kérdezi Annuskától. Saroltának, akinek egyfolytában a „bájos hajlamaira” gondol, azt kívánja, hogy levele az „egészség mámorában” találja a kedvest, és arra kéri, küldjön „gyógyító balzsamot”, vagyis választ, hogy ezáltal újra érezhesse a „túlboldogság gyönyöreit”. A Mariskának szánt levél befejezetlen maradt, s ami megíródott belőle, elmarasztalja a lányt, amiért titkolózik („...sötét homálytengerbe takartál...”), pedig Medgyesi, a daliás tüzér, így ír: „..a legszigorúbb szolgálatnak is terhére érted életemet reszkíroztam." Ilonkának és Juliskának versben vallott szerelmet a gáláns udvarló. Tanulságos a Szerelmi levél a házasságról című Medgyesiköltemény. Hornok Pál katonafüzete kalandos úton jutott Tipary László birtokába. A Horvátiban született Hornok azoknak a felvidéki magyar fiúknak egyike volt, akik Csehországban, egész pontosan Terezínben szolgáltak 1927—29 között. Míg Medgyesi szövegeit német kifejezések tarkítják (mivel akkoriban a német volt a vezényleti nyelv), Hornoknál több cseh nyelvű katonai kifejezés található, de vannak itt cseh nyelvű bejegyzések is, amelyeket a cseh katonatársak, barátok másoltak a füzetbe. Arról, hogy az új vezényleti nyelv elsajátítása mennyi gondot, fejtörést okozott a magyar fiúknak, a Hornok Pál verséből vett idézet is tanúskodik: „Ahogy a felvezető tőlem elmegy, / A furcsa két szó a nyelvemről is elmegy. / De ha az a jelszó eszembe nem jön, / Akkor jaj nekem, ha Tfcmükái El kell menni katonának... Tipary l-uszlo El kell menni katonának... I.ilium Aurum Dalosfüzetek: népdalokat, -balladákat, katonanótákat, szellemes, szerelmes és vidám versikéket, átköltéseket és leveleket tartalmazó katonafüzetek. Ezekből tallóz a gyűjtemény, a szerzőik fényképével, elbocsátó levelével. Fűzve, 120 old., 12x21 cm bolti ár: 142 Sk kedvezménnyel: 128 Sk vizsgálják a posztot.” A Későn című költeményéből kiragadott pár sor akár az összeállítás mottójául is szolgálhatna: „Repül az idő, változik minden, / Ami volt tegnap, az ma már nincsen. /... Meg lesz minden emlék, itt ebben a könyvben, / Olvasd, kedves rózsám, olvassátok többen.” (76. o.) Az ugyancsak Horvátiban született Csala Ferenc Prága Ruzín nevű városrészében szolgált 1932-34 között. Az ő feljegyzéseinek különlegessége, hogy a katonafüzetében egy magyar— cseh szótárt vezetett, a katonai szolgálattal kapcsolatos legfontosabb kifejezések jegyzékét, sőt rendkívül alapos feljegyzéseket is készített a korabeli csehszlovák hadsereg szervezeti felépítéséről. Tipary László érdeme, hogy a könyvben bemutatott három katonafüzet és egy emlékkönyv mellé a korhangulat hitelesebb megidézéséért több rövid ismertetőt is beépített, amelyekben bemutatja az I. világháborút megelőző évek katonáinak életét; a hontnádasdi Piatrik József számára 1909- ben, illetve kilenc évvel később kiállított katonai elbocsátó iratok kapcsán szól az obsitról, az obsitosokról, a Messze van még a Terezíni kaszárnya című fejezetben pedig a csehszlovák hadseregben szolgáló magyar fiúk sorsát követi figyelemmel. Tipary László könyve is jó példa arra, hogy van még feltárni, felfedezni való sze(g)lete múltunknak, s akár egy kopott, ócska füzet a padláson is micsoda értékeket rejthet. (Lilium Aurum, Dunaszerdahely 2003) B. Mánya Ágnes
