Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2002 (1. évfolyam, 1-8. szám)
2002-05-23 / 1. szám
Ez az egész sorozat az irodalom népszerűsítését szolgálja, tehát mindenkinek szól. Beniczky azért nem általános műveltségi anyag, mert közben teljesen megváltozott a költészet. Annak idején még latinra is fordították, szóval, mondhatni, európai karrierje volt, tehát egy óriási közösség számára volt teljesen érthető. Meg mindig divat volt ez az életbölcselet, ez a közmondásszerű idézetgyűjtemény, nemcsak az iskolai oktatás révén, hanem egyáltalán. Aztán ez a moralizáló irodalom vesztett a tekintélyéből, s ez a didaktikus költészet teljesen kiveszett. Ma senki nem akar mondjuk a lakberendezésről versekben olvasni, holott ez azokban az időkben természetes volt. Ma, úgy látszik, prózában van igény bölcselkedésre... Szellemes idézetek gyűjteményei jelennek meg és fogynak ezerszám, mindenféle kutyfülek, jópofaságok, az idézhető, másnak ajánlható, elküldhető, interneten osztódó-szaporodó, irodalomnak semmi esetre sem tartható alkalmi szövegek, így aztán, számomra legalábbis, ez a lírának, a Balassi utáni költészetnek egy igazán gyengécske versteljesítménye... Persze, ez egy kisebb kaliberű teljesítmény, de egészen más profilú is. A nyelvében van egy kis báj... ...és talán a mai, költőinek ható, de mégsem költészeti bölcsességek tükrében valamelyest mégis fölértékelődik... Mégiscsak költészet, itt meg is jelöltem több helyen, ezt a három sort például: „Hír postán menéssel, / S hamar repüléssel / Szokott sokat hazudni...” Most nem tudom megfejteni, vajon a ritmusa, vagy az a kis inverzió benne, tehát hogy mi hat ebben a mondatban rám, talán hogy nem próza... Hát épp ez az! Hogy nem tudsz előítéletek nélkül olvasni. Egyszerűen úgy olvasod, ahogy ma sejted. És a régi magyar irodalomnak az az egyik nagy' bája, hogy nagyon sok helyen félreérthető, és ez belekódolódik abba a kalandba, ahogy az ember olvas. Gyakran megesik, hogy olvasol egy szöveget, és teljesen félreérted, aztán erre rájössz, korrigálod. Szóval, ez nagyon nagy kaland. Meg sok mindent nem is lehet tudni, például a központozások helyét. És az olyan kétnyelvű költőnél, mint Beniczky, aki a fát simán drevónak írja akkor is, ha az élő fa, további bizonytalanságokkal is számolni lehet. S mindezt nagyon kultiváltan műveli. Aszerint válogattam a verseket is, hogy olyanok kerüljenek be a kötetbe, melyekben van valamilyen ingerlehetőség, hogy a mai embert egy kicsit megfogja, nyelvileg, vagy ha gondolatilag nem is, de abban, hogy hogyan formálja meg azt a gondolatot. A lényeges pedig az volt, mint mondtam, bemutatni, hogy ez a kétnyelvűség tulajdonképpen egynyelvűség, s ez ezért természetes. Nem szabad szétszabdalni az írót úgy, hogy a szlovákok csak a szlovák vonalat nézik, a magyarok csak a magyart. Nekünk adott a lehetőség, hogy együtt fogjuk fel. És most ezzel a könyvvel tényleg sokak számára lehetőség nyílik erre. Az együtt látásra, olvasásra, felfogásra. Nem is tudom, akinek nincs meg a Régi Magyar Költők Tára, márpedig ugye, ki vesz több kötet szöveggyűjteményt, esetleg az egyetemen, ha találkozhatott Beniczky-versekkel. De kétnyelvű kiadással ott sem... Éppen ezért izgalmas ez a könyv. S látod, ez a koncepció is, hogy nincs szlovákiai magyar irodalom, hogy nem létezik, úgymond. Rendben. De ez az életérzés, ez a nyelvbe vetettség létezik, ezt nem lehet eltitkolni. Ez egy sajátos, jegy, akár tetszik, akár nem. Ez nem választás kérdése, mert hagyomány. Csanda Gábor FOLYÓIRATAINK Irodalmi Szemle Főszerkesztő: Fonod Zoltán Devátinová 54 P. O. Box 11 825 52 Bratislava Tel.: 02-455 23 517 e-mail: madszu@nextra.sk Fórum Társadalomtudományi Szemle Főszerkesztő: Öllős László Fórum Intézet Ul. Zoltána Kodálya 769/29 P. O. Box 49 924 01 Galanta e-mail: forum@foruminst.sk Forrni 3 Kalligram Főszerkesztő: Hizsnyai Zoltán P. O. Box 223 810 00 Bratislava 1 Tel.: 02-544 15 028 e-mail: hizsnyai@kalligram.sk Szőrös Kő Vezető szerkesztő: Haraszti Mária Komárnická 20 821 03 Bratislava Tel/Fax: 02-433 32 410 e-mail: szorosko@freemail.hu Embert erkölcséről... A Lítium Aurum Könyvkiadó régi magyar irodalmat felkaroló összeállításainak, válogatásainak nincs ugyan közös sorozatcímük, ám e karcsú, sárga kötetek külsejéből s a borítók egységes elrendezéséből messziről leolvasható, hogy összetartoznak. Idestova tíz éve jelent meg az első darab, a Zalabai Zsigmond válogatta Szenczi Molnár Albert, majd szintén ő bábáskodott Baráti Szabó Dávid verseinek újrakiadása körül, következett Amadé László kötete (összeállította Kulcsár Ferenc), aztán Czuczor Gergelyé (Révész Bertalan összeállításában). 2002-ben a régi magyar költők tára Beniczky Péter „példabeszédeivel” bővült. A csaknem száz számozott versikének első pillantásra feltűnő érdekessége, hogy valójában kétszer annyi, amennyi, hiszen kétnyelvű könyvről van szó: a páros oldalakon a négyszáz évvel ezelőtt született poéta magyar versei olvashatók, szemben velük ezek szlovák megfelelői. Beniczky (és a könyv) igazi érdekessége, valódi értéke ugyanis éppen az, hogy - lévén nagyszombati — kétnyelvű költő volt, magyarul és szlovákul is verselt, amint ezt tömör utószavában a kiadvány összeállítója, Csehy Zoltán kellőképp hangsúlyozza is: „A Beniczky-kiadások között ez az első és egyetlen olyan válogatás, mely az életművet szerves egészként fogja fel, hiszen a költő mindkét nyelvű alkotásaiból szolgál szemelvényekkel, ráadásul úgy, hogy a szlovák és a magyar versek hasonlóságuk alapján kerülnek egymás mellé, akárcsak egy fordításkötetben. A különbség csak az, hogy esetünkben nem beszélhetünk eredetiről és fordításról, mindkét nyelven önálló kompozíció született, mindkét nyelv egymást megtermékenyítve hatja át a másikat.” A Gyémánt hasad vértül című, Balassi-strófákba szedett csattanós „példabeszédek” nem egyebek, mint minden tekintetben találó, néhány (kilenc és tizenkettő) sorba sűrített bölcsességek. Ezek az elmés aranymondások Beniczky életében s még holta után is jó ideig a kor legnépszerűbb darabjai-voltak, s szó szerint közkinccsé váltak. És, mint az sorról sorra haladva tapasztalható: a sok-sok régi igazságot, bölcsességet magán átszűrő költő az erényt tartotta a legnagyobb bölcsességnek. Nem hiába rokon értelmű szavai ennek a szónak az intelligencia, a lényeglátás és az élettapasztalat. Ízelítőül álljon itt a 14-ik vers első három sora: „Embert erkölcséről, / Nem nemzetségéről / Ismerjed jónak lenni.” (cs) Könyvjelző 1/02 í
