Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2002 (1. évfolyam, 1-8. szám)

2002-09-19 / 5. szám

Szeles Annamária Anima Start könyvek 11. kötet ABART Szeles Annamária el­ső kötetében 30 vers­ből álló, életrajzi ihletettségű ciklust ad közre. Kritikusai a XX. századi magyar irodalom Oravecz- és Kukorelly-poézisével fémjelezhető vonula­tához kapcsolják költészetét. Séra Bálint illusztrációival. Fűzve, 64 old., 13x19 cm bolti ár: 120 Sk kedvezménnyel: 109 Sk Bettes István — Luzsicza Árpád Odvábán a fa Madách-Posonium A költő és a gra­fikus izgalmas, közös vállalko­zása. Száz játé­­kos-bölcselkedő haiku, száz grafi­ka, haiku-rajz. Fűzve, 108 old., 12x20 cm bolti ár: 98 Sk kedvezménnyel: Kulcsár Tibor Arc tükörben Madách-Posonium A költő Kulcsár Tibor (1938— 1993) válogatott verseinek gyűjte­ménye. Tőzsér Árpád utószavá­val. Kötve, 112 old., 12x21 cm bolti ár: 110 Sk kedvezmény­nyel: 105 Sk A perverzió méltósága Válogatta és az utószót írta Németh Zoltán Kalligram Botrányos könyv is lehetne, csak éppen meg kell találnia a megfelelő olvasóját. Virtuális botránya a test újkori obszceni­­tásában rejlik. Arra fi­gyelmeztet, hogy ol­vasásunk kiindulópontja és végeredmé­nye maga a test, saját testünk. Fűzve, 95 old., 12,5x20 cm bolti ár: 150 Sk kedvezménnyel: 139 Sk PERVFRZiÓ kulcsár Tibor arc Tükörben •Rí, anima Cselényi László olvasónaplója Az út, Tőzsér Árpád útja... Hogy kerül a csizma az asztalra? Tőzsér, ez a népieken nevelke­dett, Illyésből indult s legföljebb az újholdasokig, Kálnokyig eljutott racio­nalista költő mit keres Joyce-nál, ráadásul éppen a Finnegan’s Wake-nél, a világiroda­lom legérthetetlenebb könyvének „hősé­nél”? A kérdést nem mi tesszük föl, mi csak elismételjük a kritika egy (nagy?) részének fej/farkcsóválását, megdöbbenését. Igen, hogy kerül a csizma az asztalra? ,,»A történet szomorú, / de azér’ ne ríjjon senki!« — Jó vicc: / ki akar itt sírni?!, eszében sincs senkinek (...) — A szenvtelenséget te­kintve Camus, Gottfried Benn / s Fernando Pessoa együtt sem nyomnak annyit, / mint a mai magyar költők bármelyikének / egyetlen verse, sőt verssora.” E sorok ■ írója többször igyekezett már megfejteni a fogas kérdést. A lényege: Tőzsér, ez a tősgyökeres „csak a nád hajlik, törik a férfi”-költő korunk legbefogadóbb szellemei közé tartozik. Igaz, nehezen mozdul, olykor évtizedekbe telik, amíg megérlelődik nála egy gondolat, de aztán mozdul, és nagyot lendül. A még népies-ro­mantikus Mogorva csillag után jön az új­holdas Kettős űrben, s az Érintések. Aztán a nagy fordulat, a Mittelszolipszizmus. E so­rok írója közvetlen közelből figyelhette, olykor vitatkozva e fejlődést, olykor türel­metlenül a késlekedő lendület miatt, olykor megdöbbenve a gyors váltáson. Tőzsér befutása a Mittel-sorozattal kezdődik, jómagam mégis elégedetlen vol­tam Mittel úrral. Miért? Egyrészt mert túlon­túl zavart a nagy népszerűsége - egy Tőzsér típusú bölcseleti költő ne népszerű legyen ! Másrészt túlontúl emlékeztetett ez a Mittel úr Homálynoky Szaniszlóra. Ma, a Finnegan halála magaslatáról visszatekint­ve, igazoltnak látom akkori elégedetlensé­gemet. Noha... Noha ama Mittel-korszakban is voltak már olyan, épp a Finnegan halálához mu­tató szövegek, mint az Egy felkoncolt szüle­tésnap nézőterén, a Tépések vagy a Törté­net Mittel úrról, a gombáról és a magánva­lóról. Vagyis az önéletírásos-rrtetafizikus lí­ra. S a Gömörország-problematika. Mert vé­gül is alighanem így jutunk el Joyce-hoz és a Finneganhez. Flisz az út, Tőzsér útja, akár­csak a Joyce-é, nyílegyenes. Ahány kötet, annyi mérföldkő előre. A Kamarazene ezo­­terizmusa, a Dublini emberek sültrealizmu­sa után az Ifjúkori önarckép s az Ulysses - mindegyik egy-egy mérföldkő, s az Ulysses után ugyan mi jöhetett már más, mint a Fin­negan ébredése. A tőzséri párhuzam, lát­juk, nyilvánvaló. Noha a Finnegan halála korántsem a majd harminc nyelvből Finnesein hatóla Wxsér Árpád Finnegan halála Kalligram A Tőzsér-versek hőse e tetszetős kötet­ben nem Mittel úr, hanem a néhai Tim Finnegan kőműves, ír vásári dalocs­kák bohókás figurája, akit egyszer már James Joyce feltámasztott. Szegény Fin­negan a Tőzsér-kötetben is reménytele­nül meghal. Fűzve, 64 old., 14,6x14,6 cm bolti ár: 110 Sk kedvezménnyel: 89 Sk „összetákolt” joyce-i Work in Progresst pa­­rafrazálja. Hanem mit? A térbeli és poétikai távolságot Gömör és Pozsony (Dublin és Párizs?) és a sültrealizmus (Dubliniek — Mogorva csillag) meg a dekonstrukció (?) között. S végül is hogy kerül a csizma az asztal­ra? Ne feledjük: a Finnegan’s Wake ugyan­abban a Dublinban „játszódik”, mint az összes többi Joyce-opus a Dublini embe­rektől az Ulyssesig, s Tőzsér is ugyanoda tér vissza, legalábbis e kötete összegző nagy versében, ahonnan elindult: Gyalog Péterfala határában. Igen ám, de rakjuk egymás mellé a két verset. A távolság majdnem ugyanolyan döbbenetes, mint az első és az utolsó Joyce-könyv közötti tá­volság. Helyszűkében a kötet egyetlen verséről szólhattam csak. S noha ez Tőzsér legna­gyobb dobása, ugyanez érvényes az egész kötetre. Mind helyett egyetlen versszak: „Ó, már megint e hasmenés! — / Ilyenkor aztán nem eszem, / s nem is iszom, míg tart a vész, / mégis kótyagos az eszem. / Péni­­szem, mint egy szaxofon, / nem olyan nagy, csak olyan görbe, / ezt az estélyt már beha­tom, / ling-lógok meggyötörve.” Ahogy a címadó vers Joyce-ot idézi, ez Eliotot (Pruf­­rock). S mindkettő, főként ez utóbbi egy eddig teljesen ismeretlen Tőzsért. Könyvjelző 5/02

Next

/
Oldalképek
Tartalom