Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2002 (1. évfolyam, 1-8. szám)
2002-08-22 / 4. szám
Nincsenek csalódott vásárlóink A somorjai Molnár könyvesboltban vevőkről, kínálatról A valaha pállosjoggal is rendelkező Somorján ma egyetlen kis könyves. bolt jelzi a dicsőbb napokat is látott csallóközi kisváros mai lakóinak olvasási igényeit, igaz, a városban közkönyvtár is szolgál a könyvéhség csillapítására, és ugyanitt található a Bibliotheca Hungarica könyvesház. A piactér egyik sarkában megbúvó, magyar és szlovák könyveket egyaránt árusító bolt Molnár Józsefé, itt beszélgettem Szabó Györgyné Margit boltvezetővel. S nem akármilyen élményben volt részem. Rövid látogatásom során, dacára nyárnak, délutánnak, rekkenő hőségnek, alig voltunk kettesben: öten is betértek könyvet vásárolni. Volt, aki konkrét kötetet keresett, mások éppenséggel itt választották ki a nekik valót — a boltvezető tanácsai alapján. Szabóné perdült-fordult, köteteket emelt le a polcról,, mindegyiket ismertette, szakszerűen bemutatta. A kínálat nagy részét maga is olvasta; Szabóné a legjobb példa rá: könyvesboltba könyvet-olvasót szerető és ismerő ember való így könnyű tanácsot, eligazítást adni. Nyugdíjaztatásáig tanított: kedves, értő, az olvasó és az olvasnivaló minden jellegzetességére kiterjedő figyelmes szavai mögött érződik is korábbi hivatása. Egy fiatalember a hároméves kislányának keresett könyvet, nyárra, olyat, amelyikből a nagymama olvas majd neki esténként. Két szép könyvvel távozott, az áruk nem érdekelte. „Miért éppen ezt a két könyvet vette meg?” — kérdezem a boltvezetőt a vásárló távozása után. „Láthatta, hogy az apuka milyen sokat átnézett, levetetett, hagyta, hogy mindegyiket bemutassam. Volt ideje és türelme a válogatáshoz, tehát nem volt neki mindegy, mit vesz a gyermekének. Az egyik könyv díszesen illusztrált, a gyermek képzelőerejét a rajzokkal is megmozgató verseskötet volt, a magyár gyermekköltészet klasszikus darabjaival: ezeket a kislány, ha felolvassák neki, könnyen megtanulhatja, s már nagyon hasznosan töltötte a nyarat a nagymamánál. A másik könyvnél, az olcsóbb, dísztelenebbnél szintén a könyvet használók személye döntött: rövid mesék, melyeket a nagymama úgy olvashat fel, hogy nem fárad el a szeme, a kisunoka pedig meg nem unja őket. Ráadásul ez vastag könyv volt, nagyon sok kis mesével, tehát kedvükre válogathatnak belőlük anélkül, hogy esetleg attól kellene tartani, elfogy az olvasnivaló a szünidő végéig.” A mintegy háromezer, többségében magyar könyv között bőséggel akad szlovákiai magyar könyvkiadók terméke is, ezek több polcon alig férnek el. Egyikre-másikra rákérdezek, az iránt érdeklődve, mekkora irántuk a kereslet. A legkelendőbbnek az ifjúsági és gyermekirodalom tűnik, legutóbb a Mesevarázs (szlovákiai magyar írók meséi) és a Csodalámpás (szlovákiai magyar költők gyermekversei) fogyott több példányban, aztán az Ipoly-menti népmesék, de keresik a Vámbéry Ármin-életműsorozatot is, valamint az ismeMolnár József könyvesboltja Somorján, a főúttól pár lépésre retterjesztő és az általános műveltséget szolgáló könyveket (a Bödők-féle Magyar Talentum sorozatot, A szlovákiai magyarok néprajzát és így tovább). „Nem a nyár számít holt idénynek — mondja Szabóné -, hiszen nyáron is vásárolnak az emberek, hanem a fizetés előtti időszak. Szinte óramű pontossággal érezhető minden hónap végén, hogy éppen kiürülőben az emberek pénztárcája. Szerencsére többnyire állandó vásárlóink vannak, gondolom, annak is köszönhetően, hogy mindig azt kapják, ami leginkább hozzájuk illő, nekik megfelelő. Még nem fordult elő, hogy valaki visszahozta volna a boltunkban vásárolt könyvet azzal: annak alapján, amit a könyvről információként hallott tőlem, nem ezt várta. Nem árulunk zsákbamacskát, így nincsenek csalódott vásárlóink.” A könyvhöz minden esetben sokoldalú, az ízlést sem nélkülöző, olvasással megalapozott tájékoztatás, vélemény jár — ez is olyan régi-új tapasztalat, melyet az olvasók a somorjai Molnár könyvesboltban járva szerezhetnek. (cs) Azon tűnődöm, milyen... zép és hangzatos dolgokat lehetne írni az olvasásról. Hogy hasznos. Hogy fejleszti a fantáziát. Hogy bővíti a szókincset. Na és remek szórakozás. A legjobb barát sem ér fel vele. Igen ám, de ha ilyen köztudottan hasznos dologról van szó, akkor miért nem fontos az, hogy olvasótábor és olvasói utánpótlás is létezzen? Miért nem fontos az, hogy az itteni maroknyi magyar gyerek jó minőségű hazai magyar gyermekirodaimat olvasson? Miért nem jelenik meg legalább annyi gyerekkönyv, amennyi a felnőtteknek szánt írás? Hogy költséges mulatság mesekönyvet kiadni, a színes rajzok miatt? Ugyan kérem! Ismerek néhány külföldi mesekönyvet, ahol egy fia rajz sincs, mégis falják a gyerekek. Ahogy a kamaszodó fiam mondta kiskorában, mikor saját meséim hatását próbáltam lemérni rajta: Nem baj, mama, hogy nincs hozzá kép. Én úgyis látom. (Énnél nagyobb jutalom nem kellett nekem se akkor, se azóta.) Vagy hogy mesekönyvet kiadni ráfizetés, mert úgysem veszi meg a szülő a csemetéjének? Egy-egy felbukkanó, elsőkötetes költőnk soványka verseskötetét hányán vásárolják meg? Persze, ezek csak költői kérdések. Ne hárítsuk a felelősséget kiadókra és vevőkre. A hiba az írótársadalmon belül keresendő. Van, aki nem tud gyermekirodaimat írni, mert lényének minden része végérvényesen felnőtt, anélkül, hogy tehetne róla. Van, aki nem akar gyermekirodaimat írni, mert komolytalannak, megalázónak érzi, pedig tehetsége és fantáziája volna hozzá. Gyerekeinknek nincs más választásuk, mint számítógépes játékokkal múlatni az időt, amíg az újabb Harry Potter-kötet meg nem jelenik. Az utolsó — röpke fejtegetésemet lezáró — kérdés csak az, vajon ki olvassa el tíz-húsz év múlva a majdani költők-írók. felnőtteknek szánt műveit, ha a mostani gyermekeknek nem válik természetes cselekvésükké és létszükségletükké az olvasás? Kozsár Zsuzsanna Könyvjelző 4/02
