Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2002 (1. évfolyam, 1-8. szám)
2002-11-07 / 7. szám
Filozopterek az irodalomban 2. Eredetileg az irodalom úgynevezett nyelvi megelőzöttségéről szerettem volna filozopterkedni, de a Nobel-díj bizottság keresztülhúzta tervemet. Hála Istennek! Kertész Imre Nobel-díja a magyar irodalom külföldi híveit kevésbé lepte meg, mint az itthoniakat. Ez elég különös, nemde bár? Hogy él közöttünk egy olyan magyar író, akit külföldön jobban ismernek, mint odahaza. Pedig hát könyveivel jelen van a magyar irodalomban csaknem három évtizede már. Az irodalomkritika sem bánt vele mostohán, igaz, sosem hordozta a tenyerén. Mi az oka hát annak, hogy Kertész Imre művei a magyar olvasók szélesebb rétegeiben kevéssé ismertek? Azt hiszem, ennek a látszólagos paradoxonnak a magyarázatát a magyar irodalmi élet anomáliáiban kell keresnünk. Méghozzá többszörösen. Amikor a Sorstalanság című regénye a hetvenes évek közepén megjelent, Kertész Imre nem volt már fiatal író. „Későn” és magányosan lépett az irodalomba. Az ilyen fickókat pedig nem nagyon kedvelik a filozopterek. írjon a nyavalyás előbb zsengéket, aztán fejlődjék, terebélyesedjék, lombosodjék az istenadta, mint a mocsári tölgy. Legyen a pályája szabályos és könnyen elhelyezhető az irodalmi kontextusban. Kertész Imre ismertségén nyilván sokat javított volna, ha a megfelelő időben lehorgonyoz valamelyik irodalmi szekértábornál. A népi köldöknézőknél, a divatcsináló urbánusoknál vagy akár a következetesen marginalizált avantgárdoknál. Mivel ezt nem tette, a média sem sztárolta. Inkább csak megtűrte, olykor-olykor észrevette. Mifelénk jó ideje csak az lesz szélesebb körökben is ismert író, akit megfelelőképpen és huzamosabb ideig sztárolnak. Lehet az ilyen egészen kiváló író is, de lehet középszerű is. Mai írósztárjaink között akad erre is, arra is példa. Kertész Imre sikeresen tartotta távol magát médiától, irodalmi élettől, közéleti nyilvánosságtól. Műveivel viszont kortársaink között talán a legnyomatékosabban hívja föl a figyelmet arra az ősrégi, de manapság — legalábbis itthon — éppen csak megtűrt igazságra, hogy az író a létezésszakmában dolgozik. Hogy minden jelentős irodalmi mű a létről szóló beszéd. Hogy aztán az ő létről szóló beszédében milyen fokú a nyelvi megelőzöttség, azon rágódjanak a filozopterek. Végül is vannak elegen, elszaporodtak, mint hajdan Ausztráliában az oda behurcolt nyulak. Az már most is sejthető azonban, hogy a Kertész-szövegek nyelvi megelőzöttségének fokával problémák lehetnek, különben a sok filozopter már rég körbericsajozta volna életművét. Most nagy zavarban lehetnek, ehetik a kefét, szegények. S hogy mi ebből a tanulság? Az, hogy a magyar irodalom — már ami hozzáférhető belőle idegen nyelveken — külföldről másképpen látszik, mint az itthoni lövészárkokból vagy kártyavárakból. Másképpen Németországból, másképpen Franciaországból és másképpen akár a szomszédos országokból. A mai magyar irodalmi diszkurzus még a húsz-harminc évvel ezelőttihez képest is nyomasztóan egyoldalú. Új keletű dogmatizmusok csapnak össze benne régi dogmatizmusokkal. Meglehet, ennek egyik oka „kisirodalmi” frusztrációnk. Kertész Imre Nobel-díja valamelyest oldhatja ezt a görcsöt. A legfelkészültebb filozoptereket pedig arra ösztönözheti, hogy odahagyva a lövészárkokat, újragondolják szempontjaikat. Grendel Lajos Nyeremények, könyvesé Gyermek- és ifjúsági irodalmat ígértünk, s bizony, sokkal több megfejtés érkezett, mint amennyi könyvet kisorsolhatunk. A folyóiratok iránt legelsőként a gelléri Varga Andrea mutatott igényt (e-mailen érkezett kedves levelét csak helyszűke miatt nem közöljük), övé az Irodalmi Szemle, a Kalligram és a Szőrös Kő (Fonod Zoltán, Szigeti László és Balázs F. Attila ajándéka). Tóth Elemér Csillagménes című kedves versét a beküldött harmadik strófával nagyon sokan kerekítették egésszé, a helyes megfejtés: „Hajnali harmat-abrakot kapnak / a paripák, / álmában moccan, csendesen mozdul / a vad világ.” Az ifjúság számára készült Kossuth Lajos azt üzente c. kötetet (a Lilium Aurum ajándéka) Lengyel Magda padányi olvasónk nyerte, Ozogány Ernő A tudás fájáról c. könyvét (a Méry Ratio ajándéka) Gajdosik Csilla csallóközkürti olvasónknak küldjük, Bödők Zsigmond Világjáró magyarok c. könyvét (a Nap Kiadó ajándékát) Halász Edit szemeti olvasónk, a Hogyan tanuljunk verset, prózát c. Vas Ottó-könyvet és a hozzá tartozó kazettát (a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Vá• • • lasztmányának jóvoltából) Gányovics Jolán csallóközkürti olvasónk nyerte, a dióspatonyi Lelkes Ágnes olvashatja az Irodalomtörténeti atlaszt (a Lilium Aurum ajándéka), a dunaszerdahelyi Rózsa Beáta Dénes György A tüsszentős király c. könyvét (a Méry Ratio ajándéka), az izsai Lévai Irén Ozogány Ernő Magyar atomocska c. könyvét (a Méry Ratio ajándéka). Kedves leveléért, ajánlatai és javaslatai fejében könyvet kap Győri Sarolta szepsi olvasónk: Barak László /dobolt c. könyvét (a Nap Kiadó ajándéka) és Ladányi István búcsi olvasónk: a Történelmi atlaszt (a Lilium Aurum ajándéka). A rejtvényt beküldő és a Tóth Elemér versét népszerűsítő Méry Júliának Bárdos Ágnes Tánc-lánc c. kazettáját (a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának ajándéka), a Firesz Kórus Tégy, Uram, engem áldássá c. kazettáját (Édes Árpád ajándéka) és Vajkai Miklós Egy köteg pénz c. novelláskötetét (a Nap Kiadó ajándéka) küldjük. A nyerteseknek gratulálunk és jó olvasást kívánunk! A szerkesztő Az Új Szó könyvekkel és olvasókkal foglalkozó melléklete Megjelenik havonta egyszer Készül a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Könyvjelző, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 E-mail cím: konyvjelzo@poetic.com E számunk szerzői: M. Csepécz Szilvia (1965) Madách-díjas költő, újságíró (Párkány) Grendel Lajos (1948) Kossuth-díjas író (Pozsony), Hal’ko Jószef (1964) római katolikus pap, a pozsonyi Comenius Egyetem Teológiai Karának egyháztörténeti előadója (Pozsony), Kocur László (1977) irodalomtörténész (Komárom), Korpás Árpád (1974) újságíró, történész (Boldogfa), Lacza Tihamér (1948) újságíró, szakíró, irodalomkritikus (Pozsony), Mislay Edit (1966) szerkesztő, az Új Szó kulturális rovatának vezetője (Pozsony), H. Nagy Péter (1967) irodalomtörténész, kritikus (Budapest), N. Tóth Anikó (1967) író, irodalomtörténész (Ipolyság), Tóth László (1949) József Attila-díjas költő, műfordító, irodalomtörténész (Budapest), Voigt Vilmos (1940) folklorista, tanszékvezető egyetemi tanár (Budapest)
