Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-04-11 / 15. szám

HaSvanharmadik évfolyam 15. szám Szombat. 1942 április 11 Politikai, társadalmi és közgazdasági lap — A Komárom Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet, a Vármegyei Tüzoltószöveíség, a Vármegyei Daloskerület és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja Előfizetés: Egész évre ÍO pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 2.50 pengő. Egyes példány ára 0.20 pengő. Alapította: néhai TUBA JANOS. — Főszerkesztő: DR. GAAL^jÍtJLA Felelős szerkesztő: DB. KALLAY ENDRE. Szerkesztő: DR. BÁRÁNYAY JÓZSEF. Főmunfcalársak: SZOMBATHY VIKTOR és NEHÉZ FERENC A szegénység két kategóriába osztható. Az egyikbe tartoznak azok, akik a mostoha munka­­bérviszonyok miatt nélkü őznek, vagy-A vármegye rendkívüli bizalmat szavazott az új Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor utca 29. sz. Telefon: 80. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. közgyűlése kormánynak 230.009 P kölcsönt vesz fel az állattenyésztést alap részére a vármegye Komárom vármegye törvényhatósági bizottsága néhány halasztást nem tűrő kérdés elintézése céljából április 4-én, nagyszombaton- rendkívüli közgyűlést és A rendkívüli kisgyűlés d. e. g órakor kezdődött és elsősorban a rendkívüli köz­gyűlés tárgysorozatának előkészítésével foglalkozott. Erről a közgyűlésre vo­natkozó alábbi közleményünkben számo­lunk be. Saját hatáskörben jóváhagyta a kis­gyűlés Dunaalmás község határozatát, amelyet a községháza és jegyzői lakás felépítése és e célból amortizációs köl­csön felvétele tárgyában hozott, majd évi 950 P hozzájárulást szavazott meg ahad-Közgyűlés A rendkívüli közgyűlés fél 11 órakor kezdődött csekély érdeklődés mellett, aminek az oka a szokatlan időben kere­sendő. A mai korlátozott közlekedési vi­szonyok mellett kevesen tudták elhatá-* rozni, hogy közvetlenül hm vét eh"tt egy egész napot otthonuktól távol töltsenek. Az elnöklő főispán megnyitójában elné­zést is kért az összehívás szokatlan ide­jéért, de a sürgősség mellett más megol­dás nem volt található. Bejelentette az elnök, hogy Vida Jenő lemondott törvényhatósági bizottsági tag­ságáról s helyette, a póttagok közül Kip­­ricH András alsógallai lakost hívta be. A közgyűlés a bejelentést helyesléssel vette tudomásul. Bejelentette továbbá, hogy dr. Böszörményi László biz. tagnak engedélvt adóit, hogv személyes megtá­­inadtatás címén a gyűlés végén, napirend után felszólaljon. Végül bejelentette, hogy Kovács Károly biz. tag beérkezett önálló indítványát csak a rendes közgy ülés tár­­gyalhatja. A bejelentéseket a közg; ük­­tudomásul vette. Napirendre térve a közgyűlés illő hó­dolattal vette tudomásul a Kormányzó­helyettes úr leiratát, melyben megkö­szönte a vármegye üdvözletét, melyet megválasztása alkalmából küldött. Kállay Miklós miniszterelnök leiratban közölte a vármegyével kormányelnökké történt kinevezését és az új kormány megalakítását. A közgyűlés felirati ha­tározatában örömmel veszi tudomásul a kinevezést és a kormány megalakítását és úgy a kormányelnök, mint az egész kormány iránt teljes bizalmát fejezi ki, mert azt látja, hogy e változással a kormányzás szelleme nem változik, ez a korábbinak minden vonalon tovább­ezt megelőzően rendkívüli kisgyűlést tar­tott vitéz Nagy Nándor főispán elnök­­lése mellett. test területén megszervezni szándékolt Bajtársi szolgálat céljára. A vármegye levéltárát a szlovák ható­ságok Komáromból évekkel ezelőtt Po­zsonyba szállították. A kölcsönös irat­csere során most kerültek vissza az ira­tok a vármegye birtokába. Ezek átvéte­lénél dr. Fára József, Pest vármegye fő­levéltárnoka igen értékes szolgálatokat tett Komárom vármegyének, miért is a kisgyűlés részére 700 P tiszteletdíjat sza­vazott meg a háztartási alap terhére. folytatását jelenti, ami a mai nehéz vi­szonyok között az általános megnyugvás­nak legbiztosabb záloga. Közsó;.; .számvizsgáló .e'nökökké a.köz-, gyűlés egyhangúan megválasztotta azokat, akiket a kisgyűlés erre kijelölt. Ezt a kijelölést annakidején lapunkban részle­tesen közöltük. A szabályok értelmében a vármegye szolgálatában álló segélydíjas közigaz­gatási gyakornokokat, valamint a kise­gítő munkaerőket az OTI-nál kell bizto­sítani, ami azonban a háztartási alap je­lentékeny megterhelésével jár. Ettől a vármegye csak akként szabadulhat, ha ezeknek az alkalmazottaknak betegség esetére fél évig teljes fizetést biztosít.' Minthogy az evvel járó megrerheltetés korántsem éri el a biztosítási költsége­ket, a közgyűlés kimondta, hogy a nőtlen joggylkornokok és k segí őerők részére betegségük esetén hat hónapi fizetést biztosít. Au akidéjén ugyancsak egész terjedel­mében ismertettük a kisgyűlés azon ja­vaslatát, me!;vei a családvédelem ügyét kívánta szolgálni a kormányhoz intézen­dő felirattal. A közgyűlés a kisgyűlés ja­vaslatát teljes egészében elfogadta, ki­mondta, hogy a határozati javaslat értel­mében felirattal fordul a kormányhoz és megkeresi az összes társtörvényhatóságo­kat, hogy hasonló értelmű felirattal tá­mogassák ezt a feliratot. KünÖndta a közgyűlés a kisgyűlés ja­vaslatára, hogy az elavult vármegyei szabályrendelete­ket hatályon kívül helyezi és az érvény­ben levő szabályrendeletekei össze­gyűjtve könyvalakban kiadja is akik lelkiismeretes munkával sem tudnak annyit keresni, amennyire lisz­tes séges megélhetésükhöz szükségük volna, a másik kategória tagjai pedig hzok, akik akár testi vagy lelki fagya­­tékosságuk, akár előrehaladott koruk miatt képtelenek a maguk eltartásáról gondoskodni. Az első csoportba tar­tozó szegénységen szociális intézkedé­sekkel kell segíteni, a második cso­port szegényeinek megsegítése ezen­felül a társadalom karitativ támogatá­sát is igénybe veszi. Magyarországon a szegénység mind­két fajtájával fölös mértékben találko­zunk, a mind sűrűbben megszülető szociális törvények és rendeleiek azon­ban remélni engedik, hogy az első csoportba tartozó szegények száma fokról fokra csökken, sőt a kötelező öregségi biztosítás általánosításával, tehát az egész ország területére kiter­jesztésével a második kategória hely­zetében is javulás várható. A kor­mányzat tehát megteszi a szegénység megszüntetésére mindazt, amit az or­szág gazdasági ereje megenged és bi­zonyára.még többet is megtesz, ha a nemzeti jövedelem és nemzeti vagyon a többmunka és a többtermelés révén a jövő Magyarországában gyarapodik. De vájjon teljesíli-e a társadalom is kellő mértékben az e tekintetben reá háruló kötelezettséget? A második csoportba tarlozó szegé­nyek eltartására nézve az egri norma nyomán kialakult magyar norma az irányadó. E norma lényegében egy ti­lalomból és egy parancsból áll. El­tiltja a koldulást és kötelességévé teszi a városoknak és községeknek, hogy saját elhagyóit szegényeikről gondos­kodjanak éspedig a társadalom segít­ségének az igénybevételével. Ámde a koldulástól való eltiltás csak szem­fényvesztés mindaddig, amíg a szegé­nyek eltartása biztosítást nem nyer. Szemfényvesztés, mert az idegen nem lát koldust az utcán és így azt hiheti, hogy valóban nines szegénység ná­lunk. Mi azonban — sajnos — jól tini­jük, hogy az idegen téved. Az egri norma szerint a város fel­hívja a társadalmat, hogy mindenki ennyit fizessen be a városi szegény­pénztárba, amennyit a szegények tá­mogatására fordítani szokott. Ezt az összeget azután a város a szükséghez képest kiegészíti és az ellarLásra szo­ruló szegények között igazságosain, te­hát tekintet nélkül arra, melyik vá­rosrészben lakik a rászorult, telosztja pénzben vagy természetbeni adomá­nyok formájában. Ennek a rendszernek azonban az a legnagyobb hibája, hogy a társadalom tetszésére bízza, vájjon részt kíván-e venni a szegények segítésében és mily mértékben, mert így csak az ad, aki akar és annyit, amennyit akar. S mint­hogy a jószívűek rendszerint maguk sincsenek a legkifogáslalanabb anyagi viszonyok között, a társadalmi kötele­zettség alól éppen azok vonják ki ma­gukat, akik szívtelen kapzsiságuk, kö­nyörtelen fösvénységük és garasosko­dásuk révén vagyonokat gyűjtenek össze, vagyis akik anyagi helyzetüknél fogva legtöbbet és legkönnyebben ad­hatnának. Ez az önkéntes adózás te­hát a legigazságtalanabb teherviselés és eredménye az, hogy a városok és községek mind nagyobb és nagyobb összeggel kénytelenek az önkéntes adományokat a szükséghez mérten ki­egészíteni. Ezt látjuk például Komá­rom város 1942. évi költségvetésében is, ahol a szegényügyi kiadások a múlt évihez képest 25.000 P szaporodást mutatnak, holott az adományok csu­pán 6000 P-vel emelkednek. Ez az igazságtalanság emlékezetünk szerint a múlt évi, sőt az azt megelőző évi költségvetés tárgyalása során is szóba került a városi közgyűlésben, sőt indítvány is hangzott el en­nek megrendszabályozása érdekében, s ezt az indítványt a közgyűlés el is fo­gadta. Ez az indítvány úgy hangzott, hogy a társadalmi hozzájárulás két formában valósuljon meg éspedig ön­kéntes adomány és kényszeradomány formájában. Azt kívánta ugyanis az indítvány, hogy az eddigi önkéntes adakozás tartassák fent továbbra is, de azokra, akik ez alól kivonják ma gukat, vagy nem vesznek abban részt vagyoni helyzetük arányában, külön szegénysegélyezési pótadót vessenek ki és azt közadók módja a hajtsák be. Mi lett az elfogadott, indít' uiy sor­sa, nem tudjuk, csak annyit tudunk, hogy a helyzet még mindig a régi. E és ezt az összes vármegyei hatóságoknak és hivataloknak megküldi. Eszerint 51 régi komárommegyei és 6 egyesített esz­­tergom-komárommegyei szabályrendele­tet helyeztek hatályon kívül. A határo­zat ezekből a hatályon kívül helyezett rendeletekből önérzettel állapítja meg, hogy Komárom vármegye mindenkor tanú­ságot nyújtott szociális érzéséről, mert már a régmúlt időkben is igen sok olyan szociális kérdést megoldott, ame•* lyek csak az utóbbi években nyertek országos rendezést. A vonatkozó törvény értelmében a vár­megye szabályrendeletet alkotott az ál­lattenyésztésről, mely szerint a tenyész­állatokat ezentúl a vármegye szerzi be a községek részére. E célból a szabályren­delet állattenyésztési alap létesítését is előírja, amely főként az egyes állatte­nyésztő gazdáktól befolyó díjakból ala­kul. Ámde ezek a díjak csak az év vé­gén folynak be, az apaállatokat azonban már most be kell szerezni, amihez pénz kén. "A* vármegye ezt az átmeneti idői kölcsön segítségével kívánja . megoldani, miért is javasolja a kisgyűlés, hogy vegyen fel a vármegye e célra 250.000 P kölcsönt, melynek kamataiból a íöld­­mívelésügyi kormány 4—-50/0-ot. magára­­vállal. Patzenhoffer Herbert és Jankó József biz. tagok felszólalása után a közgyűlés elfogadta a kisgyűlés javaslatát és fel­hatalmazta az alispánt, hogy az OKH- nál, vagy valamely pénzintézetnél 250.000 P folyószámla természetű köl­csönt vegyen igénybe, szükség szerint ebből fedezze az apaállatok bevásár­lási költségét, a kölcsön kamatait az időközi bevételeiből rendezze, a köl­csöntőkét pedig az év végén befolyó tenyésztési díjakból törlessze. Végül a közgyűlés felhatalmazta az al­ispánt, hogy az 1942. évi háztartási alap költségvetésében tisztviselők és kulturális egyesületek támogatására előirányzott segélyösszeget legjobb belátása szerint használja fel, illetve ossza ki az arra rászorultak és érdemesek között. Néhány kevésbé fontos ügy elintézése után dr. Böszörményi László biz. tag személyes megtámadtatás címén szólalt fel. A legutóbbi közgyűlésen akadályoz­tatása miatt nem volt jelen s így csak) hallomásból értesült arról, hogy Pataky László biz. tag, orsz. képviselő a ház­hely-akcióval kapcsolatban személyével is foglalkozott és őt ténykedése miatt meg is támadta. Az ügy tisztázására elő­adja, hogy még a házhelyrendelet meg­jelenése előtt a járási nyilaspárt több mellett a helyzet mellett pedig azt lát­tuk, hogy bármennyire fokozza is a vá­ros a maga hozzájárulását, ez még min­dig nem elég ahhoz, hogy joggal köve­telhessük a koldusok eltűnését s ha hol itt, hol ott felénk nyúlik egy reszkető tenyér, nincs szívünk azt ridegen visz­­szaulasítani, vagy pláne rendőrnek át­adni. Ne folytassuk tehát tovább is a szemfény vesztést, hanem nyúljunk bele a kére és darázsfészkébe bátor kézzel s oldjuk meg azt radikálisan és igazságosan, annak a jobb sorsra ér­demes indítványnak a szellemében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom