Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-03-07 / 10. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1942. tiiárcius. .7; Megnyílt az OTI új rendelője — De kevés a köszönet benne — Modern stílusban épült, a kor igényeinek mindenben megfelelő berendezésű új épület díszíti az egyébként szerény külsejű Kertész-utcát. Elkészült az OTI új rendelője és március 1.-vel át is adták rendeltetésének. Mindez elférne egy rövid hirecske keretében is, mert bármennyire örvendetes és ritka esemény Komáromban egy új épület, annyira mégsem földrengető esemény, hogy külön cikket kívánna magának lapunk hasábjain, még ha mindjárt középületről van is szó. S hogy mi mégis így megtiszteljük ezt az eseményt, annak oka nem magában a száraz tényben keresendő, hanem Inkább a kísérő körülményekben. Ezek azonban nagyon tanulságosak. Már maga az épület hosszú vajúdása nem egyszer állott a közérdeklődés középpontjában. Komáromban mindenki tudja, hogy ezt az építkezést még a csehek kezdték meg 1938. tavaszán. A kerületi Munkáspénztár székházában az orvosi rendelők száma oly csekély és szűkös volt, hogy •,nem lehetett* a betegek zavartalan orvosi vizsgálatát biztosítani. Ez késztette a volt Orsz. Szociális Biztosító Intézetet arra, hogy egy modern rendelőt létesítsen. .'Megindult tehát az építkezés elsőrangú anyagból, nagyszerű tervek alápján, ám a csehek térvez- J-ek. s a tengelyhatalmak végeztek. Az épüjet falai tető. alá már nem juthattak, mert a bécsi döntés a cseheket kiparancsolt i , 'Komáromból, s mert ezt a félig kész épületet már mégsem tudták magukkal vinni, ' örökségkép az OTI-ra maradt az. Az örökös azonban két éven át hozzá sem kezdett bz építkezés befejezéséhez, mintha az őt egyáltalán nem érdekelné, hagyta, hogy a tetőtlen épületet két kemény tél hidege és fagya, két forró nyár olvasztó melege és vihara, két nedves ősz bőséges csapadéka bomlassza, poriassza, tépje, szaggassa. Hiába sürgették a munkát az illetékesek, .hiába hangsúlyozták az orvosi rendelők “ hiányosságát az orvosok, hiába cikkeztünk mi, rámutatván a közvagyon pusztulására, a sürgető szavak süket fülekre találtak. Hogy mi volt ennek a halogatásnak az oka, . ma sem tudjuk, csak legfeljebb sejtjük s éppen ezért nem is mérünk elitélő véle' ményt nyilvánítani. Lehet, hogy igaza volt . a bölcs központnak, csak nehéz megérteni. Nagy megkönnyebbüléssel látta tehát az -OTI kebelébe tartozó munkásság, amikor végre belekaptak a továbbépítésbe, mert . inár a székházban tarthatatlan kezdett lenni a helyzet. Egy-égy rendelő orvosra 30— 40 beteg várakozott megfelelő váróterem híján betegnek semmikép sem kívánatos , körülmények között, ugyanabban a renj delőszobában óránként váltották egymást ‘ ~á rendelő orvosok és velük együtt a jelent- kezö betegek, tekintet nélkül a betegség- jellegére, egymás után szívták magukba az elhasznált levegővel az ottmaradt bacíllusfelhöket. Orvos és beteg egyaránt meg‘ könnyebbülten sóhajtott fel, amikor az építj kezés végre a Luca-székével azonos tem. póban befejeződött és mintaszerű berendezést is nyert úgy, hogy most március else* jére át lehetett adni rendeltetésének. ' Az öröm azonban korai volt. Kiderült, .hogy egy hónappal mégis elsiették a dolgot. Sokkal stilszerübb lett volna, ha a megnyitási ünnepélyt április elsejére tűzték volna ki. Ugyanis az új és kényelmes központi rendelő megnyitásával egyidejűén magas rendelet érkezett, amely szigorúan előírja, hogy a körzeti orvosok ezentúl nem a székházban, de nemis az új rendelőben, hanem saját magánrendelőjükben kötelesek az OTI-betegeket fogadni. A központi rendelőben csak a szakorvosok ni» mii rendelhetnek azon betegek részére, akiket a körzeti orvosok hozzájuk utalnak. Hát nem áprilisi tréfa ez? Ahogy nem tudtuk megérteni az építkezésnél mutatkozó huzavonát, épp úgy nem, sőt még kevésbbé tudjuk felfedezni ebben a rendelkezésben a rációt. Eltekintve attól, hogy az OTI nem fizeti oly bőkezűen az orvosait, hogy azok abból pénztári betegeik részére külön rendelőt tudnának íentartani 30—40 emberre való váróhelyiséggel, különösen érthetetlen volt előttünk, hogy miért kell annak n betegnek ezentúl kétfelé futkosnia, amikor a kétszeri vizsgálatot sokkal gyorsabban és eredményesebben lehetne ugyanazon épületben, » központi rendelőben megejteni, ahol a központilag fűtött folyosók, a kényelmes és világos várótermek és rendelők üresen konganak? Mert ma az a helyzet, hogy abban a nagy és szép épületben naponként 4, mond négy orvos rendel egyegy órát. Ezéirt a 4 óráért és 4 rendelőért fűtik az egész épületet ma, amikor aZ anyagtakarékosság mindenkit kötelez, még a közintézményeket is. Tájékozatlanságunk eloszlatása céljából szakértőkhöz fordultunk, akiktől a következő felvilágosítást kaptuk: »Ez nem áprilisi tréfa. Ennek az intézkedésnek szociális okai vannak. Magyarországon általános érvényű szabály, hogy az OTI körzeti orvosok saját körzetükben kötelesek lakni és ott rendelőt tartani, hogy a betegnek; beteg állapotában ne kelljen hosszú úfat megtennie a központi rendelőig.« Bármennyire megható is ez a szociális gondoskodás, mégis kénytelenek vagyunk különvéleményt bejelenteni. Ennek az intézkedésnek legfeljebb nagyobb yárosokban van. szociális értelme, ahol a betegek legnagyobb része kilométereket volna kénytelen megtenjni a központi rendelőig és ahol minden orvosi körzetijén meg van, a lehetősége annak, hogy az illetékes orvos megfelelő lakáshoz és rendelő helyiséghez tudjon jutni. Komáromban azonban semmi sincs messze, az egész város nem nagykiterjedésű s az orvost csak n lábonjáró l>etcg keresi fel rendelőjében, a fekvőbeteget az orvos látogatja meg, A lábonjáró beteg pedig vagy komoly beteg, vagy nem. Ha nem komoly beteg, úgy . nem jár nagyobb megterhelésével, ha az orvos rendelője helyett az esetleg távolabbi központi rendelőben jelentkezik Ha azonban komoly a betegsége, úgy a körzeti orvos elküldi őt a központi rendelőbe szakorvosi felülvizsgálatra, tehát éppen a komolyabb betegeket bünteti a rendelkezés avval, hogy kétszer kell járniok az orvosi vizsgálatra. I)e ettől eltekintve Komáromban szinte lehetetlen, hogy a körzeti orvosok kivétel nélkül saját körzetükben tudjanak lakást és rendelőt tartani. Partosújtelepen, a Benében, a Pihegőben, a Singellőben, stb. ez csak úgy volna lehetséges, ha az orvos házat építene magának. De ad-e erre az OTI anyagi támogatást az orvosnak? Ugy-e, erről a rendeletben szó sincs. És amelyiknek a vagyoni helyzete esetleg meg is engedné az építkezést, saját költségén aligha épít magának a Partosban vagy a Benében. Nincs tehát más megoldás, a belvárosban bérelhet csak megfelelő lakást, helyesebben megtartja az eddigi lakásál A partosi betegnek tehát teljesen mindegy, hogy a belvárosban lakó körzeti orvoshoz gyalogol-e, vagypedig a központi rendelőbe. Komáromra tehát a rendelet lehetetlenséget jelent s mert nincs szabály kivétel nélkül, az általános rendelkezés alól itt kivételt kell statuálni. Ezt diktálja a józan ész, de ezt diktálja az egészséges szociális érzék is. De az OTI-val kapcsolatban van még egy speciális komáromi jelenség, amelyet ugyancsak nem hagyhatunk szó nélkül. Délkomárom ugyanis nem az északkomárpmi kerülethez tartozik, hanem a győrihez. A délkomáromi beteg tehát először jelentkezik a körzeti orvosinál s ha ez komoly eset fénforgását látja, Győrbe küldi őt szakorvosi felülvizsgálásra. Az OTI megtéríti az útiköltségét és egyéb készkiadásait. Az elmúlt három év alatt ennek az anomáliának a megszüntetésére is lett volna elég idő. Ez azonban még mostohább elbánásban részesült, mint a. központi rénr ■delő félbenmaradt épületének a befejezése, mert még mindig nem tudták elkészíteni a két városrész’ kerületi egyesítését. Inkább viselik a győri utazási költségeket és készkiadásokat, semhogy ennek a vis.zás kérdésnek egy napi munkát szentelnének. Utaztatják a beteget éspedig éppen á súlyosabb beteget,. ahelyett,. hogy az alig, másfél kilométernyire levő helybeli központi rendelőt vennék igénybe. Ez utóbbi esetben pedig az új központi rendelőt még az új rendszer feníartása esetén is sokkal gazdaságosabban lehetne kihasználni. Mégis csak igaz a közmondás: -Parva »sopiaoti» ragüiír rmindoa-A. Hivatásszervet a hadbavonultak családjaiért Ez az itthon maradók legszebb és legidőszerűbb hivatása. Ezért felhívjuk tagjainkat, de felhívjuk az egész magyar értelmiséget, hogy akik e gondozásban részt kívánnak venni, csatlakozzanak hozzánk és segítsenek e társadalmi segítő munkában.. Mért-munkánk csak akkor lesz eredményes, ha a magyar értelmiség legjava résztvész e munkában és a gondozásban minden reászoruló család részesül. A haza hívó szavára életét is kockáztató testvér családjának joga van a magyar társadalom támogatására. A jelent-Pitke Balázs becsukta a bicskát s lesodorta térdéről a forgácsot: — Megyek, szentem. Zsuzsi visszaindult a ház felé. Szaporán szedte a lépést, kurta szoknyája úgy himbálódzott karcsú dereka körül, mint a nótázó déliharang. Harisnyátlan, félpapucsbabújtatott, formás lábai úgy gyönyörüsködtek Balázs szeme előtt, akárcsak az alkonyati napban rózsaszínt kapott márciusi hó... Sóhajtva nyújtózott egyet s indult az asszony után. A kicsi szobában füstölgőit a paprikáskrumpli. Jó erős volt s az első kanál után’ Balázs ugyancsak szívta a száját. — Emmfjr teszi, — mondta. — Csak nem erős? — nyílt ki búzavirággá az asszony szeme. — Nagyon! — felelte, s ivott a korsóból egy kortyot.-- Látod, — csöndesült el Zsuzsi hangja, — akárcsak a szerelmem... Balázs ránézett az asszonyára. A hacacáré-kendő hátracsúszott a fején, egészen a nyakára, az arca úgy piroslott, mbit a rózsa. A szeme pedig csokor kékbúzavirág volt már. Balázs letette a kanalat, tekintete viharosan szaggatta a búzavirágcsokrot. Felállt Az asszony várta. Kezében remegett a kenyérfalat, szája félig nyitva maradt s pruszlikja alatt úgy hullámzott a keble, akárcsak márciusban a fenekedő Duna. — Zsuzsi!... — lehelte az ember s lépett az asszony felé. Az ablak alól nesz szökött be. Kaparászás, aztán sipítozó gyerekhang: kezés egyszerű levelezőlapon is megtörténhet (Hivatásszervezfet Budapest V.,, Kálmán-utca io. címre). E társadalmi munkában való részvétel nem jelfent semmiféle anyagi megterhelést, csakis társadalmi munkát. Hiszsziik, hogy a magyar társadalom megérti hivatását, lélekben és cselekedeteiben hozzánő a mai idők nagyságához és vállalja e ma legidőszerűbb társadalmi munkát. Adjon Isteni Hivatásszervezet Értelmiségi Tagozata. Móri fnjbor legelőnyösebben beszerezhető STEINES GYULA bej. borbizományosnál Mór, Fejér-megye Alapítva: 1925. Telefon-hívó: 45 Törköly-barack, szilva-seprő pálinkák kiváló minőségbeli. Likőrök, szörpök országosan elismert jó hírnév üek. Szállítás bornagykereskedők és vendéglősök számára —- Balázs bácsi! Vigyen át a sáron, mer nem tudunk az iskolába jutni! Piíke Balázs tekintete az ablakra csapott. S lehanyatlott a karja. Meg is tántorodott kicsikét s keze már csak az asztalon álló vizeskorsó felé nyúlt. Felhajtotta a korsót s rogyadozó léptekkel az ajtónak indult. Nem látta már, hogy Zsuzsi szemében hogyan hervad el a csokor búzavirág s hogyan ered könny arra a hervadt búzavirágra ... Ott volt a gádoron. Felkapta a két gyereket s vitte a sáron át. Vitte a két szomszedporontyot, vitte, imint a pillét s úgy érezte: majd a szível szakad meg alattuk mégis. S mikor letottyantotta őket az iskola előtt, már az ő szemében is egy könnycsepp csiklandozott ... Zsuzsi már ágyban volt, mikor hazaért. Nem tudott hazamenni előbb. Az ajtóban már hallotta, hogy sír az asszony. Nyikorgóit az ágy a zokogásától — Ne bőgj, — mondta, — mer hazudsz. Mindig* hazudsz. Nyóc éve csak folyton hazudsz. — Balázs! — nyöszörgőit Zsuzsi s harapta a dunyhát. — Paprikáskrumplival vezetsz az orromnál! — folytatta kegyetlenül. — Azt hajtogatod, hogy azér erős, mer szeretsz. Nem igaz. Ha szeretnél, gyerekem vóna. Nem kéne cipelnem a másét... Zsuzsi elcsöndesedett. Arra se volt már ereje, hogy hangot adjon a zokogásának. Pitke Balázs nézte a kihűlt paprikáskrumplit. Hideg volt a szobában s didereg-ÉRDEKES de cinikus kijelentést hallottunk hivatalos ajkakról a városi közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén. A púnzügyigazgaíóság jelentésével kapcsolatban Balogh Miklós bizottsági tag panasz tárgyává tetté,' hogy a városi adóhivatal Komáromban a házadóalapot igen sok esetben felemelte akkor, amikor viszont a házbérí emelni nem lehet és ezt minden megokolás nélkül közölt» fizetési meghagyás útján a kiszemelt adózókkal, holott a törvény kötelezően előírja, hogy az adóalap felemelését minden esetben tüzetesen meg, kell indokolni. Ez természetes is, mért hisz az indokok ismerete nélkül a felebbezést sem lehet kellően megindokolni, enélkül pedig az eredményre nem vezethet. A pénzügy igazgatóság kiküldött képviselője válaszában beismerte, hogy' történtek emelések, de nem azoknál a házaknál, amelyek bérbe vannak adva, hanem csak olyanoknál, amelyeket a tulajdonos maga használ. Beismerte, hogy indokolás nélküli fizeiési meghagyások is mentek ki, de ezek száma nem sok, »alig 150*. Megáll ez ember esze ekkora felületesség, ekkora érzéketlenség hallatára. Hát kérdjük, ha a házbért nem lehet emelni, lehet-e emelni a saját használatban levő ház bérértékét? Hát aki maga lakja a 'házát, vájjon jobb helyzetben van, mint aki bérbeadja? Emelkedett-© a ház jövedelme azáltal, ha, a tulajdonos maga lakik benne? Vagy talán ennek az önkényes — mert meg nem indokolt — rendelkezésnek az a rejtett célja, hogy a háztulajdonosokat rákényszerítse saját házaik bérbeadására és a maguk részére bérlakás; igénybevételére? Mert ez az egyetlen lehetőség, hogy az ilyen túlbuzgó rendelkezésekét kikerülje az adófizető. Fejtetőre kell állítani az amúgy is megnehezített és felzaklatott életet csak azért, mert egyesek kiilönö» érdemeket akarnak maguknak szerezni? Az érdemszerzésnek ma sokkal külömb és szebb lehetőségei vannak a keleti harctéren, tessék a bolsevildekkel szemben szigorúnak lenni és nem az amúgyis ezer gonddal küzdő adófizetőkkel szemben. A szellemet pedig mi sem jellemzi jobban, inirrt az a bizonyos »alig 150« kijelentéi;. Akinek a szabálytalanságokból ez sem sok, arra nyomatékosan fel kell hívnunk fölöftes hatósága figyelmét. Egyébként ebből a kijelentésből következtethetünk az emelések számára is. Ha 150 csak elenyészi csekélység, mennyi lehet az egész? ni kezdett. Fölállt, magára dobta a nagydolmányt s kiment a ház elé. Csillagos este volt, meleg szellő fújt alulról s a varjak csapatostul szálltak a Duna felett. Komárom felé igyekeztek azok is. — Áradás lesz, — mondta Pitke Balázs halkan s leült a parton árválkodó ladikja orrára. * Másnap csakugyan megjött az ár. A hósipka lefittyent a Gerecse fejéről s a jég, miután vízbesodorta a Herczog zsidó háza sarkát, eltűnt, mint a kámfor. Az öreg Duna bezzeg legénykedelt. Zúzott, harapott, mint a ketrecéből kiszabadult oroszlán. Nyelve harmadnap már ott nyaldosta Pitke Balázsok kishajléka küszöbét. Balázs a ladikban állt, Zsuzsi pedig az (utolsó batyut adta ki neki a házból. A többi cókmókot már előző nap átladikázták Zsuzsi anyjához, akinek a háza a magasparton állt. — Üsse kő, Zsuzsikám, — mondta Balázs, beemelve Zsuzsit a ladikba, — lesz még máskép is! Az asszony szeméből hullott a könny, de azért mosolygott. Nézett-nézett az urára, aki nem engedte még el, hanem egyre erősebben és közelebb szorította magához. ■ Zsuzsi, — mondta az ember s fojtott lett a Hangja, — aztán, ha elmegy az ár... megint visszajössz velem? — Vissza, Balázs. Nyóc éve vagyok az asszonyod s azóta minden tavasszal menekülnünk kellett. Mindig újra kellett kezdenünk. — Nem untad meg? — Nem. Megjött az ai Irta: Nehéz Ferenc (Mutatvány a szerző napokban megjelenő »Kis lak álL a nagy Duna mentében« című novelláskötetéből.) Pitke Balázs új evezőt faragott s ez azt jelentette, hogy tavaszodik már. Pedig még szemközt, a Duna másik oldalán, hósipka csáléskodott a hegyek tetején s az öreg iolyam háta is nagydarab jégtábláktól görnyed ezett. Ám Pitke Balázs érezte, hogy hamarosan beföllegzik ennek a világnak. A Duna felett langyos szelek futkorásztak már gyakorta s a szigeti fűzfákon kurjongássá vált a varjak károgása. Pitke Balázs tudia, hogy a lábatlani dombok mögött nekigyürközésre készül a nap sí egyik reggel úgy lecsapja a hósipkát a Gerecse fejéről, mint Krisztus urunk a sánta varga kalapját. A jégtáblákat pedig úgy összeroppantja, akárcsak a gyerek a cukrot. Pitke Balázs sietett az evezővel. Ha elmegy a jég, utána megárad a Duna. Megbosszulja magát, hogy két hónapon keresztül jégbörtönbe zárták. A jég a Duna szégyene s ezért a szégyenért kegyetlenül megfizet. Ilyenkor pedig, hej, be nagyon kell az evező! A kisladik sokszor a szegényember hajléka lesz s az evező — eszköz az élet felé ... Dél volt, a faluban harangoztak. Zsuzsi már ott mosolygott Balázs felett a gádoron.
