Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-12-19 / 51. szám
'Hcsivcnhormadlk évíolfam. 51. szám. Ssombal, 1942 éecsmkar 19* a Vármegyei Tüzoltószöveíség, a Vármegyei Daloskerület és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja Előfizetés: Egész évre 10 pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 2.50 pengő. Egyes példány ára 0.20 pengő. Alapított«: néhai TUBA JÁNOS. -Felelős szerkesztő: DR. KÁLLAI7 ENDRE. Szerkesztő: DR. B ARANY A Y JÓZSEF. Föniunkatársak: SZOMBATI!Y VIKTOR és NEHÉZ FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor ucca 29. sz. Telefon: 80. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. ES E522S M, gazdasági élei átállítása már jelentékeny ni értekben megtör lén!, de az eddig nyert és leszürődött tapasztalatok alapján ezt az őrségváltás! nem nevezhetjük a legsikerültebbnek. Ennek a nézetünknek egy ízben már kifejezést is adtunk e lap hasábjain, amikor is rámutattunk arra, hogy nem elég a személyekben beállott változás, ehhez még elengedhetetlenül szükséges a szellem megváltozása is. örülünk, hogy ugyanerre a következtetésre jutott az arra légii l el ék esebb. legmagasabb fórumunk, a propagandaminiszler is. Az ő feladati, hogy állandóan a nemzet üterén tartsa a kezét és figyelje, állt-e be javulás a betegnél az újabban adagolt or vosság hatása alatt? Mi csak a magunk szűk életköréből vett példákból jutottunk el következtetésünkhöz, a propagandaminiszler azonban az egész orszgg gazdasági életének szorgos tanulmányozása alapján állapította meg, liogy nagyon sok esetben csupán személyi változás történt, a szellem azon ban maradt a régi. Ez tehát nem helyi, hanem általános jelenség. Sajnálattal kell azonban azt is lát mink, bogy a régi szellemből főként épen az maradi meg. amit azelőtt is joggal nehezményeztünk, elleni) n nem vették ál az őrség* áltók a/l. ami mégis kívánatos lett volna az átvételre, így például elmaradt a régi szellem hői az udvariasság, ami pedig egy jó kereskedőnél elengedhetetlen tulfj donság ahhoz, hogy vevőköréi m g tudja szerezni és meg tudja tartani. Pedig ezt nem lehet a nagyobb, vagy kisebb intelligenciának betudni, mert hisz semmi köze az iulelligenci ának ahhoz, hogy a kereskedő saját jól felfogott érdekében udvariasan kő szönlse a vevőjét, akiitől él, mikor amúgy is általános szabály, hogy em bertárs.ónkat köszöutsük akkor is, amikor semmit sem várunk löiiik Ugyanígy elmaradt a legelemibb kereskedői előzmékenység is. A régi kereskedő, ha nem is volt üzletében az az áru, amit rendes vevője keresel/, előzékenyen megígérte, hogy beszerzi söl el is küldi a vevő lakására; és ezt meg is tette, nemcsak ígérte. A mai kereskedő azonban szinte kárörvendve jelenti ki. hogy »nincs és esze ágában sincs, hogy legalább a beszerzés megkísérlését kilátásba he lyezze. Az áru hazaküldését pedig Itiába Várjuk tőle. Söl előfordul és pedig iieni rilsán az is, hogy még í zt az árul is letagadja vevője előtt, amiből pedig elég készlete van, kiváltságos vevőjének azonban fél pere múlva már kiszolgáltatja. Az ilyen kivételezés pedig, soh.lsem marad titokban s így a kereskedő a jövőre nézve vég kép elveszti a mellőzött vevőt. Megmaradt ellenben a régi generáció kapzsisága, az 50 meg lüó/oos nyereségre törekvés, a félrevezetés és mindaz, aminek megszüntetéséért, kiküszöböléséért tör.ént az egész őrségváltás.- Márpedig az őrségváltás nem éri el célját, ha a gazdasági élet szelleméből és módszeréből épp n ezeket nem tudjuk kiirtani. Ez volt a gazdasági átállítás főcélja s — mint a propagandaminiszter mondta — a személyi őrségváltás csupán következménye ennek. Nemcsak, hogy nem szár mazik előny abból, ha csupán a személy változik, a kárhoztatott Szellem azonban marad, de már csak a régi szellem előnyös ükateleniei híján, hanem ez egyenesen rosszabbá teszi a A városnál egyhangúan rá fass főtte le VÉLEMÉNY A „MAGAS MÉLTÓSÁGÁRÓL Csöndes ügyelői voltunk azoknak a hangoknak, megnyilatkozásoknak amelyek a héten lefolyt városi és vármegyei felsőházi tagok választását kísérlek. A hangok, megnyilatkozások között voltak olyanok, amelyekre bólogatnunk kellett s l*e kelleti ismernünk: helyesek, a józan meggondolás, a város és a vármegye is ezzel együtt az ország boldogabb jövőjéért való aggodalom sugalmazta őkeí. Voltak azonban hangok, amelyekből kétségkívül ki-, esi nyes. önző érdek csendüli ki. Ezekre, bevalljuk, szomorúság fogott eL bennünket. Fájt, hogy a fontos és sorsdöntő pillanatokban még mindig nem tudunk egységes álláspontra helyezkedni, még mindig vannak közlünk erők, amelyek inkább szétfeszíteni, mint összcforraszlani igyekeznek belnnünket. Ezek az erők alattomos természetüknél fogva ismét megtalálták azt a pontiol, amelyen a legeredményesebben működhetlek. Ez a pont pedig az anyaországi és a visszacsatolt rész egymásköz'i viszonya - ellentéte« voll. Ekörül a pont körül vijjogtak a hangok leghangosabban, amit különösen a városi felsőházi tag választásával kapcsolatban ügyelhettünk meg. Volt újság például, amely •a választási megelőzően szószerint a következőket írta: Vannak néhányon. akik mindenáron a régi kisebbségi életnek magyar sors közösségéből kívánnak kiválasztani felsőházi tagot, a 'nagy többség ellenben a város érdekeit tartva szem előtt, a felsőházi tagságra olyan kiváló személyt keres, aki jeles tulajdonságaival valóban cselekedni, dolgozni tud a város fejlődésének, szebb jövőjének kialakulásáért.« Ki ne venné'észre ezekben a sorokban, hogy nem éppen arról az illető személyről van szó, akit néhányan a* régi kisebbségi sonsközösséghő! kívántak mindenáron felsőházi tággá tenni, hanem arról: uralom eljövetelében bízó nagy tömegek csalódását, elkedvetlenedését és kiábrándulását idézi elő. Mi mégsem kedvelte nedűnk cl mindezek láttára, mert ennek a helyzetnek a fő okát — természetese i egyéb okok mellett — abban látjuk, hogy az új emberek elölt még mindig a régi kereskedők példája lebeg, hisz ezektől tanullak, ezekre hallották lépten-nyonion a dicsérete!, hogy születeti kereskedők, s azt hiszik, nekik is ugyanolyanoknak kell lenniük-' Szakszerű átképzés és a jövő kereskedő nemzedék helyes nevelése azon ban bizonyára ezeket is előbb utóbb IRTA: .NEHEZ FERENC micsoda lekicsinylő véleménnyel vannak még mindig egyesek — a . visszacsatolt vészek elnyomatásból szabod ni t magyarsága iránt? Az illető újság ezzel a magyarsággal. szemben álló nagy többség« véleményének s óhajának ad kifejezési, ami azt jelenti, hogy a kisebbségi sors magyarságát egyáltalán nem tartja olyannak, mint amelynek tagjai közül akadna, aki valóban cselekedni és dolgozni tud a szebb magyar jövőért. A hangok azóta elcsitultak, az »ominózus pont« körül hangos ködők minden bizonnyal kissé csalódva. A választás megtörtént s a polgármester szavai szerint olyan eredménnyel, amely a titkos választások történeiében szinte egyedülálló. A város törvényhatósága telje.s egyhangú.ággal választotta meg az új felsőházi tagol, -aki pedig a »régi kisebbségi élet sorsközösségéhől« való! A törvényhatósági bizottság egységes állásfoglalása nagy tanulság Komárom számára, egyúttal pedig ligyelmeztctés azoknak, akik a két városrész egyesítését még mindig csak papíron könyvelik el. Valóban jó volna már egy mozgalom, egy hatalmas, mélyről fövő akarat, amely az ellentéteket szító erőket véglegesen megsemmj ,'ítené. örömmel vettük a hírt, hogy éppen a polgármester határozta el egy közös bizottság összehívását, amely az egység szellemében meghatározná a város jövőjének útját. Szép az elgondolás, becsületes a szándék, de attól tartunk, hogy az eszme csupán az illelő bizottság keretei közöli marad. Ennél pedig sokkal nagyobb és szélesebb keretre van szükség ahhoz, hogy az egyesített Komárom valóban vállvetve, egyakaraltal s az egy sorsközösség tudatában álljon nagy feladatainak megölésére fogja téríteni, vagy pedig a normális viszonyok visszatértével el kell tűnniük a gazdasági élet színpadáról- További vigaszunk, hogy az örségvál lóknak csak kisebb hányada esett ebbe a hibába, a nagyobb rész azonban máris a helyes úton jár. Ezt maga a miniszter is megállapította, amikor kijelentette, hogy a mai nagy élethalálharc gazdasági erőpróbáit ez a nemzet a háború előtti gazdasági módszerekkel és szellemiséggel nem tudta volna kiállni- A közösségi szellemben megszervezett gazdasági fé nyezők segítségével azonban kiálltuk és kiáltjuk, a férgese pedig úgyis lehull. A lelkekben kell megtörténnie a változásoknak, a komáromi lelkeket kell egy nevezőre hozni, hogy megértsék: nincs különbség közlünk, északi és déli komáromiak közölt, mert egy a sorsunk, egyformán vagyunk magyarok s csak úgy lehet helyünk az eljövendő, megtisztult és boldogabb Komáromban, ha kéz a kézben harcolunk ezért a tisztulásért s boldogságért. Mert a Nádor-utcán és a Singellőben éppen úgy meg kelL látnunk s rá kell döbbennünk a nagy komáromi feladatokra, akárcsak a MussoÜni-úton s a Gyár-utcában. Mennyi sebe, fájdalma van ennek a városnak, amelyet egyformán érez az innenső part s a túlsó oldal. Komároménak magyarja! Be kell látnunk végre, hogy csak közös akarattal tisztogathatjuk még életünket ezektől a sebektől. Ezt üzenjük Alapy Gáspár polgármester úrnak, mert tudjuk, hogy, a komáromi lelkek egymásra találásának útján sokat tehet s tennie is kell. Ennek az egymásra találásnak jegyében bátorkodunk tehát kifejezést adni annak a véleményünknek, amelyet a felsőházi tagság értelmezését illetőleg alkottunk magunknak. Egy szó hasított belénk ugyanis akkor, amikor a polgármester i'ir a közgyűlés alatt az újonnan megválasztott felsőházi tagot köszöntötte. Ez a szó: méltóságos úr! Valami különös, idegen csengése volt ennek a szónak, úgy, éreztük — bátrán bevalljuk«— nem is vall méltó ahhoz a gyönyörű összefogáshoz, megértéshez, amelynek jegyéisen a választ ás lefolyt. Az egység szelleme uralkodott abban a percben a városháza dísztermében s ebben a 'szellemben eltűnt minden korlát, társadéi mi különbség, cím és rang a jelenlevők közül, akik az egyesített Komárom történetének eddigelé legszebb cselekedetével ajándékozták meg a várost. És mondom, abban a percben új méltóságos urat üdvözölt a polgármester úr a megválasztott felsőházi tagban. Nem a kisebbségi sorsból hozott túlzott öntudat és felvágás« jelenteti ki velünk azt, hogy ez a megszólítás A lapot küldi: CÍM: Tábori posiaszáiu: dása ele. Ilelyzelet, mert a keresztény gazdasági k hivatalos jelöltek győztek Komárom vármegye; felsőházi tagvá!asztásán|
