Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-12-12 / 50. szám

Hotvcnharxnadik évfolyam. 50. ssám. _____Szombat, 1942 docembor 12. a Vármegyei Tüzoltószövetség, a Vármegyei Daloskerület és a Vármegyei Állatienyésztési Egyesület hivatalos lapja Előfizetés: Egész évre Í0 pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 2,58 pengő. Egyes példány ára 0.28 pengő. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — Felelős szerkesztő: DR. KALL A Y ENDRE. Szerkesztő: DR. BARANYAI JÓZSEF. Főnumkatársak: SZOMBATI!Y VIKTOR és NEHÉZ FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor ucca 29. sz. Telefon: 80. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Az egységről. eltakarásról, összefogásról, kooperá­cióról többször is szó esett a felhatal­mazási vita során a képviselőházban. A miniszterelnök foglalkozott is ezek­kel a felszólalásokkal hatalmas, igaz­ságokban gazdag vitazáró beszédében és nagyon találóan mutatott rá. hogy a komoly, teljes összefogásnak a párt­­kerelek a megakadályozol Meri hiába vagyunk jó magyarok s hiába van köztünk — csekély kivétellel — egy akarás és egy célra törés, a páríkere­­iek adottságai mindig kerékkötői lesz­nek a teljes összefogásnak, — főként akkor, ha az a pari dogmatikus, me­rev, téleles alapokon áll. Ilyenkor ugyanis a póri már nem párt, hanem felékezet, amely kinő a nenszel kere­téből. Bölcs szavak ezek, mely minden oldalról megszívlelendők, különösál ina, amikor élet-halál harcol vívunk. Mindenki láthatja ebben az országban, «kinek szeme van, hogy ezt a nagy harcol csak úgy vívhatjuk meg tel­jes sikerrel, ha meg lesz a teljes lelki egység s ha dogmák nem szaggatják részekre sorainkat. Megnyugvásul szolgál, hogy — amili a miniszterelnök is konccdál! — nem­zeti alapon álló pártjaink között a háborús cél érdekében praktikusan már él ez az egység, csupán a pár (ke­retekbe mutatkozó külsőségek alkot­nák uíég válaszfalakat A baj esak ott van, hogy még mindig vannak — bár csekély számban r— 'dogmatiku­saink. akik merev elvi álláspontjuk­ból nem engedve, elkülönülnek eb­ben az élet-halál harcban a közös fronttól. Nagyobb a számuk azonban azoknak, akik nem elvi alapon, hanem kicsinyes önzésből szítják ezt az el­különülést és akár a feketepiacok, akár a rémhírterjesztés eszközeivel iparkodnak aknát rakni az összefogás hídja alá. Ezt az elkülönülési nem szabad összetéveszteni avval az úgynevezett turáni átokkal, amellyel szeretjük mentegetni széthúzásainkat Az a tu­ráninak, tehát velünkszüli'teünek ne­vezett betegség ugyanis abban leli magyarázatát, — ha ugyan egyáltalán van elfogadható magyarázata, — hogy a magyar fajtában sok az individuum, sok az egyéniség, sok az invenció. Születeti vezér minden második em­ber és ez mind széniül meg van győ­ződve arról, hogy csak az az egyedüli üdvözítő módszer az ország és nemzet felvirágoztatására és holdogílására, hmelyel ő talált fel és ö képvisel. Itt azonban már nem a nemzet és ország javának szolgálatáról, hanem olyan célokról is szó van, amelyek — mint; a miniszterelnök t apintat osan mon­dotta — nem mindig egyeznek a nem­zet céljaival. A turáni átok — mint legutóbbi felszabadulási évfordulónk ünnepi szónoka mondotta — azonnal eltűnik, ha magasabb ideálok szolgálatába ál- 1 ifijük a magyar népei. Ez a magasabb ideál pedig most igazán adva van a nii magyar és keresztény lelkiségünk­kel szöges ellentétben állá bolseviz­­mus elsöprésében. Aki tehát nemcsak nevében és anyakönyvi kivonatában, hanem leikében is magyar és keresz­tény, az párlkerelekre tekintet nélkül szolgálatába áli ennek a magasabb ideálnak. Ahol azonban ezek az elő­feltételek hiányoznak s akiket egyéni haszonlesés, kicsinye- önzés vagy elvi dogmák, sől az ellenséggel közös vi­lágnézet uralnak, azoktól hiába vár­juk, hogy velünk egy üt I meneteljenek. KÉTSZÁZ HOLD SZAMÁRTÖVIS Vagyunk páran Komáromban, aki­ket ha forrósodni kezd a nyár s éti­ben a forrósáéban az élet ígérete üzen — ellenállhatatlan vágy kap el. s nem bírunk addig magunkkal, míg nem menekülünk ebből a fiillesztő s tán a telket is szikkasztó kőrengetegből. A varázs, amely .lenyűgöz bennünket ilyenkor, a zsendftlő, szabad ma-' gyár határ varázsa, egyszeriben meggyilkolja bennünk a város előbb­re valósága, felsőbbrendűsége irányá­ban addig táplált, mélyen ugyan so­sem érzett, de mégis már-már elfoga­dott s elismeri véleményünkéi. Az üzenet jön, váratlanul és hatalmas erő­vel, a varázs megremegteti egész va­lónkat s a Nádor-utcát fél lépésnyi széles barázdának véljük már, miköz­ben végig!ohoiunk rajta, A Klapka­kor a. Dunára-dűlő« egyik csücskévé válik s az erődfal, amely bilincsként szorul a város körül, nem más többé, mint reggeli fényben tündöklő arany­­köd-függöny, amely a búzavetést csó­kolni ereszkedett alá. Mire pedig át­érünk a pozsonyi kapun s elibénk tá­rul Aranyos irányában az áldott, zen­gő csallóközi határ: mintha a kicsi­­korunkban lelkűnkbe fotografált s most ú j glóriában ragyogó szentképei látnánk! így menekültünk sokszor a Vághí­­dion túlra is, az érsekit j vári ország­úton. De alig téptünk ki a városból, min­dig meg kellett torpannunk. Közvet­lenül az országúi mentében szörnyű kép ölte meg bennünk a varázst. A 1 szentkép, amelynek glóriák fénye ott sütött a telkünkben, csak álomnak, gyűlöletes hazugságnak tűni ezen a tá­jon. Nem az áldott magyar határt látlak magunk előtt, hanem mintha a legbarbárabb oroszföldből termeti volna elibénk egy darab. A szovjet t olboszükra kellett gondolnunk, ahogy az országút mentében szégyenkező mairól néztük. A girhes, kusza lak közt mintha- St dinék röhejét fújta vol­na a szél s ha összereccseni egy-egy lombtalan ág, mintha a politikai biz­tosok bikacjsökjének vagy revolverlö­vésének hangját hallottuk volna. A szennye, oldalú, dülec'cző cselédlaká­sok., a kormosfalú gazdasági épüle­tek, a felőlien, romhalmazzá züllött téglagyár, amelynek őrökre kialudt ké­ménye mint valami sötét, kiáltó me­mento törekedett az ég felé: azt a be­nyomást tették, mintha egy dühödt, visszavonuló partizánhorda ment vol­na áts itt, amely a pusztuló föld« politikájúnak jelszava alatt felégetett mindent, nehogy az ellenség hasznát vegye esetleg. Szörnyű ködve néztük a földel, a ha­tárt, amely ekörül a gyászos major körül terüli. A búzavetés félve bújt meg rajta, satnyán sápadtan. A kerek 200 holdon, a szamártövis, bojtorján, kalángkóró, tarack meg a koldúslelű uralkodotl. Régen benne v ollunk ekkor már a háborúban s gondolataink, mi­közben térdünket a szamártövis kí­nozta, a nemzetgazdasági szemp nt kö­rül futkostak. Arra gondoltunk, hogy a városok parkjaiban olajounövénye­­ket termesztenek, minden talpalattnyi helyen s Olaszországban például, a velencei Széni Márk-téren m >sl kez­dik Mussolini parancsára a cséplést. IRTA: NEHÉZ FERENC Nagyon bűnös emberé lehet ez a tűrtök. rebegtük rekedten. * Miért hoztuk elő ezl a szomorú em­léket? Azért, mert gondolataink igaz­ságára, amelyekkel ott kint, a komáro­mi határban, annyiszor gyötrődtünk: rádöbbentek mások is. Rádöbbent a magyar élet, amely Istennek hála egyre több bűnt igyekszik kivetni magából s kinyílt szemmel vizsgáló­dik, hol akadhat sebekre a testén. Ráakadt erre a sebre is: a Messin­­ger-féle birtokra. S a napokban meg­történi az operáció. Bizottság szállt ki a birtokra, a földművelésügyi mi­nisztérium, az. Országos Földhitelinté­zet s a gazdasági felügy előség ki kül­döttei Imi, s a birtokol kerek 200 hold sz.amártövisl — majorral együtt átadta a Komárom városi Közjóléti és (iazdasági Szövet kezel nek. Az urak, ahogy a birtokon szem­lél tartottak, elképedtek. A W0 hold földből mindössze W holdat találtuk felszánt na most, december elején, .t W0 hold földön egy talpalattnyi he­lyett sem vetett be őszi maggal a volt tulajdonos. 2 hatalmas hold sárgarépa csonttá fagyva éktelenkedett a föld­ben, stb., stb. Az urak. miközben deré-Komárom vármegye törvényhatósági bizottságának kisgyűlcse és közigazga­tási bizottsága föl yó hó <j-én tartotta szokásos havi ülését a v ármegyeház szék­hazában. Mindkét ülésen vitéz Nagy Nándor főispán elnökölt. Kisgyűlés A kisgyülést délelőtt 9 órakor nyi­totta meg az elnök. Napirenden kívül Pataky László bi­zottsági tag szólalt fel és arra kérte a főispánt mint közellátási kormánybiztost, hogy a bokodi kisgazdák érdekében in­tézkedjék a felhasznált vetőmag pontos megállapítása iránt. Ugyanis á csép­­léskor arról volt szó, hogy holdankint I o kg. vetőbúzát hagynak mag' s a bo­­kodiak -ehhez tartván magukat valóban annyit is vetettek el. Most azonban az elszámoltatás során csak 120 kg-ot szá­mítottak be holdanként s így a 40 kg. külömbözet hiányzik a gazdák gabona­készletéből. Ha a fölösleget eszerint kell beszolgáltatniuk, nem marad még a min­dennapi kenyérre szükséges mennyisé­gük sem s a télen éhezni fognak. Vitéz Nagy Nándor főispán válaszá­ban kijelentette, hogy nem, áll módjában ezen a bajon segíteni. Ugyanis a cséplést rendelet kifejezetien csak 120 nun. vetőmagot engedélyezett. Igaz, hogy történtek lépések ennek fel­emelése iránt, ez azonban nem jogo­sította fel a gazdákat, hogy a rende­lettől eltérjenek s ha eltért, visetniök kell a következményét. Komoly időket élünk, tehát elsősor­ban ü kormány rendelkezéseit is ko­kig csípte őket a szamártövis,, megálla­pították. hogy ha az országban minde­nütt így gazdálkodtak volna a legutób­bi két éven át, ezen '< télen okvetlenül éhen pusztulna Magyarország. Olvasd a Komáromi Lapokat 1 A magyar tisztulásért harcol. Szeretettel ajánljuk ezt az Írásun­kat azoknak, akik ellenkező vélemé­nyen voltak és vannak még ma is. Ne sajnálják az utat a téglagyárig s nézzenek körül. Most már szabad. Lát­hatják a múltat, de már fogalmat al­kothatnak maguknak a jövőről is. A szamártövis haldoklásában az egész­séges, életet adó búzavetés himüuszt­­zsongó muzsiká ját is hallani lehet már. Gőzeke forgatja már helyét s tiszta magyar szándék igyekszik az enyhe létben őszi magot vetni a baráz­dákon. Érezzük, tudjuk: jövő nyáron nem csalódunk már a komáromi határ üze­netében. A magyar föld varázsának csodáját érezni fogjuk az érseku j vári országúi mentében is. molyán kell venni mindenkinek, kü­lönben felborul a rend. A valóban elvetett magmennyiséget kü­lönben is most már, — utólag — alig­ha lehetne megállapítani. Erre a példára utalva ismételten felkéri a vármegye közönségét, hogy a rendeleteket minden tekintetben pontosan tartsa be, mert azok be nem tartása ime ilyen követ­kezményekkel jár. Napirenden vitéz Hunyady László vm, főjegyző bejelentette, hogy a kormány a már elkészített és jóváhagyás céljá­ból felterjesztett lakbérleti szabályren­deleten némi lényegtelen módosítást esz­közölt s azt ily értelemben hagyta jóvá. A bejelentést a kisgyűlés tudomásulvé­telre ajánlja a közgyűlésnek. Ung vármegye felírt a kormányhoz, hogy a Budapestre felrendelt köztiszt­viselők napi és útiellátmányát a két­szeresére emelje fel, mert a mai díjak mellett tetemes ráfizetéssel jár minden ilyen utazás. A kisgyűlés javasolja a közgyűlésnek, hogy hasonló szellemű fel­irattal, forduljon a kormányhoz. Dr. Csorba István főjegyzőhelyettes ismertette az államépítészeti hivatal el­számolását a vármegyei székház udva-A lapot küldi:. CÍM: Tábori postás zára: Emelni kénytelen Komárom vármegye az útadót Ä kisgyűlés és közigazgatási bizottság ülése T

Next

/
Oldalképek
Tartalom