Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-12-05 / 49. szám

1942. december 5. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. A város támogatását kérik nagy céljaik eléréséhez a repülő bencésdiákok MINDEN ORION-RÁDSÓKERESKEDÖ KÉSZSÉGGEL BÉMUT Kopfe aló: MÓ1ÜCZ PÉTER rádió és viílanyfelszerelési szaküsletében Ko.ir; o •' n - eo II - 1 slefon 44. Mikor a sebesültek mulattatják a közönséget Ä sebesült honvédek nagysikerű hangversenye a gimnáziumban Városunkban a repülés igen rövid, de eredményekben gazdag múltra tekinthet vissza. Amit ezen a téren a komáromi if­júság a felszabadulástól máig végzett igen nehéz körülmények között, az be­csületére válnék akármelyik régen mű­ködd vitorlázórepülő-egycsületnek is. A fiúk körében olyan nagy lelkesedés, és — ha kell, — áldozatkészség nyilvánul meg a repülés nemzeti fontosságú ügye iránt, hogy e fölött már nem lehet csak úgy napirendre térni: a fiúk eredménye­ikre hivatkozva egyre gyakrabban ké­rik, hogy az illetékesek ne hagyják őket magukra, segítsék őket nagy terveik megvalósításában. Ha felsoroljuk, mit végeztek a komáromi gimnazisták rövid négy év alatt, kérésüket teljesen indo­koltnak kell találnunk. A gimnazisták rögtön a felszabadulás után megkezdték munkájukat. Kezdet­ben Bíró Lucián akitori cserkészparancs­nok vette kezébe a repülés vezetését. Az ő jóvoltából a cserkészrepülők Eszter­gomban négy fiút képeztek ki. Az első négy komáromi »repülő diák«, mint­hogy akkoriban még csak a nyári szünet idején volt lehetőség repülésre, a tanév folyamán ‘modelezéssel foglalkozott. A Jókai-cserkészcsapat kebelében modele­­ző kört akartak létesíteni, ez a törekvé­sük azonban megfelelő anyagi támogatás hiányá­ban megbukott. A repülés utáni vágy azonban nem hagy­ta nyugodni azokat, akik egyszer már belekóstoltak. Lelkes propagandájuk eredményeként a következő évi nyári táborban már kilenc fiú kapott vitorláző­­repülő-Kiképzést. A fiúk következő terve repülőnap rendezése volt. Már meg is indultak a tárgyalások a műegyetemi sportrepülőkkel a repülőnap kérdései­ről. Minden a legjobb ú‘on haladt ah­hoz, hogy Komárom légterében legalább egy napig repülőgépek cikkázzanak. Azonban a gimnázium akkori igazgatója — diákokról lévén szó — atyai jóindu­lattal inkább a tanulást tanácsolta diák­jainak, mint a repülőnap-rendezését. En­nek következtében ez a terv se sikerült^ A sikertelenség legfőbb oka általában az ilyen terveknél az, hogy diákok akar­ják megvalósítani és fellépésüket úgy­szólván mindig komolytalannak tartják. Vagyis: alkalmas vezetőkre lett volna szükség. Ilyen azonban nem akadt. Tisz­teletreméltó kivétel volt e tekintetben az egyik igen népszerű, agilis tanár, aki azonban sokirányú elfoglaltsága miatt csak kevés időt tudott a repülés irányí­tásának szentelni. Gyökeresen megváltozott a helyzet amikor a fiúk — megfelelő magas ki­képzési fokot érve el — maguk vették kezükbe a komáromi repülés irányítását. Első említésre méltó eredményük és egy­ben érdemük is az volt, hogy megala­pították a »Komáromi Szent Benedek-s esdi Katolikus Gimnázium E ndre s z Görgy Aero Köréi.« Ezenkívül elérték, hogy az 1941/42. tant­érben már minden vasárnap, a levente­­foglalkozás keretében résztvehettek az esztergomi MOVERO repülő levente-ki­képzésén, ahol igen szép eredményeket o gombnyomásra működő UautuKuíT dH» juihnMÚÍi Aaanuhvrtó t: 6'80f>. Mindenütt értek el. 1941/42-ben a 21 kiképzett ko­máromi diák közül hárman »C«, hatan »B«, tizennégyen pedig »A« vizsgát tet­tek, 1002 felszállással, összesen 34 óra 14 perc 23 másodperc repült idővel« Ketten megszerezték a vitorlázórepülő szakszolgálati engedélyt, amely távre­­p ülésekre jogosít. Egyikük nagyobb táv­repülést is végzett egy »Pilis« mintájú vitorlázógéppel. Ugyancsak ők ketten resztvettek a Magyar Aero Szövetség által a Hármashatárhegyen rendezett re­pülő-oktatótáborban, ahol egyikük 5 óra 10 perc egyfolytában repült idővel a nemzetközi teljesítményjel­vény első feltételének tett eleget, másikuk pedig egy óra 17 perces egyfolytában repült idővel a telje­sítmény gép vezetésére szerezte meg a jogosultságot. Ugyanennek a tanfolyamnak eredménye egy motorvontatásos szakszolgálati en­gedély, valamiht két segédoktatói jogo­sítvány. Ilyen szép eredményiek után a fiúk jogos bizalommal tekinthettek a következő iskolaév elé, amelytől az ön­álló komáromi kiképzőkeret megvalósu­lását várták. Aimál kellemetlenebbül érintette őket az új tanév néhány ren­delkezése. Elsősorban megvonták tőlük az anyagi támogatást, amelynek segít­ségével vasárnaponként Esztergomba utazhattak. így fokozottabb munka he­lyett úgyszólván teljes tétlenségre van­nak kárhoztatva. A fiúk persze nem. nyu­godtak bele ebbe a helyzetbe: ifjúsági vezetőik jelenleg' is több irányban tár­gyalásokat folytatnak. T en k e ezredes szives jóindulata és nagy megértése lehetővé tette, hogy támogatásával kérvényt intézzenek a hadseregparancsnoksághoz; ebben az {ezredes is kérte, hogy az anyagi tá­mogatást a repülő leventék kiképzésére továbbra is folyósíthassa, A gimnáziumban állandóan folyik, je­lenleg is, a modelező munka. A gimná­zium épületének mai fokozottabb igény­bevétele miatt egy darabig nem volt megfelelő hely a modellezők számára. Az Aero-kör lelkes tanárelnöke azonban ezt a nehézséget legyőzte és a model­lezés most már zavartalanul, szép ered­ményekkel folyik. Az ifjúsági vezetőknek legújabban azt a tanácsot adták, hogy forduljanak hi­vatalos úton, a város támogatásával a Magyar Aero Ssövétséghez és kérjenek Komárom város számára is kiképzőke­retet. Ha a varos a repülök rendelkezésé­re bocsátaná a Vágduna melletti le­gelőket, ez a keret már most tavasz­­szal megkezdhetné működését. A legelő átengedéséből az állatállomány­nak semmi kára nem származhatnék; erre példa majdnem az összes magyar­­országi vitorlázóterep. A város vezető­sége hazafias küldetést teljesítene, ha a fiúkat támogatná és égy felirattal kér­né, hogy a magyar Aero Szövetség Ko­máromban kiképzőkeretet létesítsen. A fiúk bíznak abban, hogy a város vezető urai, ha megismerik a kiképzőkeret je­lentőségét a város szempontjából is, nem fognak elzárkózni a kérésük elől. Ä városmajori iejkiosziás körül ismét sok panasz hangzik el. Ismeretes, hogy ezt a tejkiosztást a Zöldkereszt intézi s munkájával ed­dig minden tekintetben meg voltak elégedve. Az utóbbi időben azonban a tejkiosztást nem kezdik pontos idő­ben s panaszos levelet kaptunk azért is, hogy nem a megkívánt figyelmet és ndvarfsságot tapasztalják az ott sort álló többgyermekes anyák a kiosztást végző szervtől. Felhívjuk erre az illetékesek figyel­mét, mert a belső front nyugalma kí­vánja meg, hogy a mostani állapot «zen a téren is megváltozzék. Vasárnap délután zsúfolásig' megtelt érdeklődő közönséggel a bencés fő­gimnázium díszterme. A komáromi hadikorházban ápolt sebesült honvé­­deink viszonozni akarták azt a sok kedvességét, figyelmei, szeretetet, gyengédséget, ajándékokat, melyekkel a nemes szívű közönség állandóan elhalmozza szegény sebesültjeinket. Mondhatnánk, hogy »hála«, vagy »kö­szönet« hangversenyt rendeztek vi­szonzásul. A teremben olyan jóleső érzés, melegség áradt szét, aminőhöz ha­sonlót nagy ritkán érezhetünk csak. Mosoly a könnyeken át jellemezte az egész nézőközönség érzéseit, amelyek a szív legmélyéből bugyogtalc föl, az érző lélek napsugarai. A rendezés körültekintő munkáját a két tábori lelkész végezte: Olafsson Piacid és Konkolyi Iván. Kívülük a »Pannikám« ismert és népszerű dal szerzője Horváth László fő­városi tanító, szakaszvezető vette ki oroszlán részét a rendezésből. Ö kü­lönben többször szerepelt a műsoron, mint a saját, szép költeményeinek lel­kes előadója. A kedves versekről meg­jegyezzük, hogy mind a fronton szü­lettek nem egyszer vérzivataros idő­ben. A bemondó szerepét is bel öltötte ötletes, zamatos humor­ral. A két tábori lelkész megnyitó és záró szavai igen meghatották a lelkes közönséget, amelynek soraiban ott láttuk a város és a vármegye vezetőit is. Nagyon kedves, megható száma volt a gazdag, változatos műsornak a se­besült honvédek énekkara, amely régi és új magyar nótákat adott elő igazán precíz előadásban, di\ Olafs­son Piacid tábori lelkész betenitásá­­val és kitűnő vezetésével. Természete­sen bemutatták Horváth László or­szágosan, sőt a fronton is közismert dalát a Pannit, Konkoly Iván tábori lelkész simulékony zongor akisér ete mellett. Nagyon megható volt Barcz János ünnepi beszéde. Kele J. hábo­rús novellát olvasott föl, igen szép ha­tással. Többször szerepelt, a műsoron a 'Villám tréfák című szám Horváth Lász­ló, Paulik Géza, Beringer Mihály, Csontos József, Papp Márton, Árvay József, Krichenbaum Géza kitűnő elő­adásában, a közönséget halálra ka­cagtatták. Különösen nagy derültséget vará­zsoltak a terembe Csádeczky Ernő honvéd harmonika és énekszáma. Ügyesen kezeli a hangszert. Úgy tud­juk, hogy hivatásos zenész. A man­kóit eldobó Lévai Béla a harmoniká­ra olyan tüzes és nehéz oroszlánoot fejteit el, hogy a Volga mentén se lehet különbet látni. Rádi Ferenc me­leg érzéssel szavalt. Különösen Ká­dár Imre: »Nem úgy van most, mint azelőtt« versét pompás gesztussal adta elő. Persze nagyon tetszett a közön­ségnek a »Valahol Oroszországban« című közének is Konkoly Iván tábort lelkész művészi zongorakisérelével, Majd felolvastak pár pompás rímű é« megható érzéssel írott verses tábori lapot. E versek nem előadásra készül­tek, de közvetlen hangjuk utat talált a közönség nemes szívébe. A frontról írta a családjának egy egyszerű hon­véd. Nagyon kedves versek. A minden izében pompásan sikerüli hangverseny által keltett lelkes, tap­­sos hangulat legyen jutalma azoknak a derék férfiaknak, akik ezt a közön­ség őszinte örömére és lelkes szóra­kozására megszerveztek. Vadászok figyelmébe! Mindennemű lóit vadat a legmagasabb napi áron vásáról Somorjai 630 Ionos Komárom, Klapka-tér 9. - Telefon 215.

Next

/
Oldalképek
Tartalom